Magyar–szlovák kerekasztal

ÖSSZEFOGLALÓ

Budapest. Szlovákia jövő évi díszvendégsége nem csupán északi szomszédunk irodalmának jobb megismerésére kínál alkalmat, de arra is, hogy oldjuk a történelmi traumákat és a provincializmust – hangsúlyozta a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál tegnap délutáni, a két ország szerzőit és kiadóit egy asztalhoz ültető beszélgetésének több résztvevője.

„Mindketten másik oldalon traumázunk, de ez nem jelenti azt, hogy ami közös bennünk, az ne volna fontos” – mondta Pavel Vilikovsky író, megemlítve: nagyon közel áll egymáshoz a két nemzet gondolkodása, érzésvilága, de „voltak bizonyos traumák, törésvonalak, események, amik elválasztottak”. Mint mondta, a jövő évi díszvendég státus reményt ad arra, hogy enyhüljön a szlovákiai, „talán a kelleténél nagyobb” provincializmus, amire frissiben reagálva Esterházy Péter közölte, „a magyar nemzet nevében megígérem, hogy ha ti megszabadultok a provincializmusotoktól, mi is megszabadulunk a miénktől”, megjegyezve azért, csodálkozna, ha sikerre vezetne a próbálkozás.

Miroslava Vallová, a szlovák szerzők műveinek hazai és külföldi terjesztésével, ismertté tételével foglalkozó Irodalmi Információs Központ igazgatója arról beszélt: mindig lenyűgözte, hogy milyen komoly munka zajlik a magyar irodalom és szerzői ismertségének növelése érdekében.

Szigeti László, a Kalligram Kiadó vezetője a beszélgetésben arra hívta fel a figyelmet: tény, hogy a szlovák irodalomnak nincsen világhírű szerzője, de „ez egy erős, modern állam és nemzet, aminek megvan a maga kemény identitása, amely persze ugyanúgy a provincializmus görcseitől szenved, mint a magyar nemzet, általában a kis nemzetek Közép-Európában”. Felhívta ugyanakkor a figyelmet egy másik dimenzióra, mondván, néha úgy érzi, „Szlovákiában keményebben és határozottabban kifejeződik az, hogy ők európaiak”, mint Magyarországon. (MTI)