Magányosan a Balaton mellett

Varázslatos az ősz a Balaton északi partján, de esténként már hűvös van, fűteni kell, mondja. A ház körül is sok a tennivalója. „Roppant módon dolgozom” – ad tömör helyzetjelentést vidéki életviteléről. Ki kellett vágnia a kiszáradt málnatöveket, karóhoz kötötte a jövőre termőket. A szőlője finom volt, csak apróbb, mint az elmúlt években, fügefája bőségesen termett, vitt is belőle a kollégáinak ládaszámra.
 
Fővárosi életéhez képest Alsóörs, gondolom, a teljes szabadságot jelenti.
Ahhoz képest igen. Budapesten az elmúlt másfél-két évben talán meg is bolondultam volna. Hiába van szép, belvárosi lakásom, annál szabadabb lelkű ember vagyok.
 
Volt is egy időszak az életében, amikor épp a szabadságában korlátozták.
Az állandó készenléti állapot miatt, igen. Rengeteget játszottam az elmúlt években.
 
Én arra az időszakra céloztam, amikor bevonták a passzusát.
Utazhattam akkor is, csak ideiglenes útlevéllel. Ami azt jelentette: utazás előtt egy-két héttel jeleznem kellett, hogy forgatni megyek Prágába vagy Szlovákiába, és ahogy hazaértem, másnap le kellett adnom az útlevelem.
 
Mennyi ideig tartott ez a macera?
Hetvenkilenctől nyolcvanhétig. Az Oscar-gáláig. Be akartak szervezni besúgónak. Nemet mondtam. Ez lett a hozadéka. Vagy inkább ez is. Akkor kezdődtek a bajok, amikor győri színész voltam. A győri pártbizottság nagyon nehezen viselte, hogy a színházban ellenzéki góc működik. 1982 januárjában már olyan komoly politikai nyomás alatt állt a színház, hogy szélnek eresztették az egész társulatot. Még aznap este bevittek az elhárító központba ittas vezetés miatt. Két deci ribizlibor… valaki látott, jelentett, és megzsaroltak a rendőrségen. Megígérték, hogy visszakapom a jogosítványomat, ha cserébe információkkal szolgálok. Mondtam, hogy nem úgy vagyok bekötve, de nem hagyták annyiban. Többször is megkeserítették az életemet. Még a szegényeket támogató egyesület záróbuliján is lefotóztak. Ellenzéki körön belül is voltak beépített emberek. Volt, hogy vissza akartak vinni katonának. Janika fiam hat hónapos volt, amikor éjjel kettőkor beállított hozzánk két civil ruhás rendőr, és lesöpörték a könyveket a polcról. Szamizdat anyagokat kerestek. Az volt a szerencsém, hogy aznap délelőtt vitték el tőlem. Nálam rejtették el, Prágából hozták. Volt olyan is, hogy megállítottak az utcán előadás után, hogy szórjam ki a cuccaimat a táskából egy kukára.

Nyolcvanhatban nem jutott ki a montreali filmfesztiválra, ahol A falfúrót és Az én kis falumat is bemutatták.
Nem találtak meg a rendőrök. A Balaton közepén vitorláztam. A filmgyár igazgatója ment ki helyettem a titkárnőjével. Rá egy hónapra tudtam meg, hogy mehettem volna.
 
A Jászai Mari-díjat akkor kapta meg, amikor Az én kis falummal kint volt Los Angelesben, az Oscar-gálán.
Úgy gondolták, kínos lenne, ha a film, amelyben főszerepem van, megkapja az Oscar-díjat, nekem pedig még Jászai Mari-díjam sincs. Jiří Menzel filmje ugyanis ott volt a legjobb öt idegen nyelvű alkotás között.
 
Azóta eltelt több mint harminc év, Kossuth-díjas színész lehetne.
Elmondtam már nemegyszer: sok mindent nyaltam, de politikai segget soha. Arra nem szedhet rá senki.
 
Ezt csak azért jegyeztem meg, mert már évekkel ezelőtt megérdemelte volna. Gáspár Sándor és Dörner György, akikkel elképesztő szériát játszott a Stílusgyakorlatokból, Kossuth-díjas színészek.
Sanyi valóban a szakmai teljesítményéért kapta. Gyurcsány Ferenctől. Én valahogy mindig rossz oldalon álltam. Politikai értelemben. Szabadelvű és szabad lelkű ember vagyok. Sem a szocialistákhoz, sem a posztkommunistákhoz, sem a Fideszhez nem tudtam betagozódni. Megpróbáltam diplomatikus maradni, de időnként nem sikerült. Ki-kicsúszott a számon ez-az. Az emberi és szakmai hitelességemet azonban mind a mai napig megtartottam. Azt mindennél fontosabbnak tartom. Gyuri díjának is örültem, bár húsz évig nem volt színpadon. Az ő esetében semmi köze nincs a szakmaisághoz a díjnak.
 
Jó viszonyban vannak?
Hú! Nem.
 
Mégis azt mondja, örült, hogy megkapta a Kossuth-díjat.
Osztálytársak voltunk. Barátok voltunk. Hogy mi az ő politikai alapállása… ezeknek a díjaknak manapság már semmi közük nincs a valós szakmai teljesítményhez. A tisztességem sokkal többet ér annál, mint hogy odaálljak valamelyik párt mögé.

 
Parádés alakításával a Menetrend című, tizenhét perces profán fekete komédiával is lenyűgözött, amelyben Bálint fiával játszik.
Nagyon örültem a filmnek. Ingyen is megcsináltam volna, annyira jó volt a forgatókönyv. Jó néhányszor láttam már a filmet, és még mindig nagyon tetszik.

Fater és a fia eldöntik, hogy pénzt csikarnak ki a biztosítótársaságtól. Nem is akárhogy. Faternak agyvérzése volt, fél testére lebénult, ügyesen kell sínre fektetni. Ha fél kezét, fél lábát elviszi a vonat, és túléli a „balesetet”, dől majd a lóvé, családon belül minden megoldódik. Sallai Ervin írta és rendezte a filmet.
Két napig tartott a forgatás, előtte egy napot próbáltunk a helyszínen. Bálint fiammal természetesen már ezt megelőzően dolgoztunk a jeleneten. Rég olvastam ilyen remek forgatókönyvet. Az én kis falum óta talán nem is. Mindannyian nagyon akartuk, hogy ez kitűnő film legyen.
 
Bálint is pompás alakítást nyújt, de vele már a Katona József Színházban is „összecsengtek” Kerékgyártó István Rükverc című darabjában.
Tudom, le sem tagadhatnánk egymást. Bálint képességeivel semmi gondom nincs. Még tanulnia kell. Azzal, hogy egy fiatal színész megkapja a diplomáját, és úgy van aposztrofálva, hogy színművész, ő még nem művész, csak szín. Művész akkor lesz, amikor az élet hozadéka és a saját pályája megérleli. Ez alatt nem feltétlenül a látványosan exhibicionista, hirtelen népszerűvé vált színészt értem, hanem az éretlen gondolkodású játékost. Ehhez el kell menni a damaszkuszi útra, és vissza is kell tudni jönni róla. Mindkettő nehéz és időigényes.
 
Biztosra veszem, hogy a rendező ötlete volt kettőjük szerepeltetése.
Senkinek nem ajánlgatnám a fiamat. Ilyet én soha nem tennék. A Menetrendbe is felkérés alapján került mellém. Azért sem mozdítottam a kisujjamat, hogy Bálintot felvegyék a színművészeti egyetemre. Nem is örültem neki, hogy jelentkezett. Nekem csak annyi volt a kitételem, hogy középfokú angol nyelvvizsgával menjen a felvételire. Egyetlenegyszer hallgattam meg őt a felvételi előtt. Janus Pannonius pentameterét mondta el, egy közel kétoldalas verset. A közepén belesült. Nagyon jól mondta egyébként, de közöltem vele, hogy fiam, itt akkor befejeztük, ilyen nem fordulhat elő, felkészületlen vagy. De apa, két hete nem mondtam, védekezett. Ez a te bajod! Addig mondd, míg hibátlanul nem megy! Még biciklizés közben is mondhatod. Aztán tőlem teljesen függetlenül felvették az egyetemre. Ha segítenem kellett volna neki, nem lett volna alkalmas a pályára. Protekció! Az én mentalitásomtól ez teljesen idegen. Visszatérve a Menetrendre: ez valós történet, érvényes. A per, úgy tudom, a mai napig nem zárult le. Csakhogy a mi vonatunk egy órával hamarabb jött, mint ahogy letárgyaltuk.
 
Akkor nem volt „szigorúan ellenőrzött”?
Nem derült ki, miért jött korábban. Ott feküdtem a sínen, hallottam, hogy jön. Négy óra volt, ötkor kellett volna jönnie. Akkor kaptuk ki a kamerákat a sínek közül, amikor valaki elkiáltotta magát, hogy Jézusom, jön a vonat! Azt hittem, hülyéskedik. De miután ott feküdtem a síneken, hallottam, hogy tényleg jön. Halálra szánt embert ilyen gyorsan felugrani a sínről még nem látott senki. Nem is tudott megállni a vonat. Elszámolta magát a MÁV. Kis híján vitt mindent. Engem is.
 
Egy ilyen vonatos történet után Jiří Menzel Oscar-díjas filmje bizonyára többször is eszébe jutott.
Jirko otthon is velem van, a budapesti lakásomban. Ott a képe az asztalomon, a Bálinttal készült közös fotónk mellett. Még ha nem akarnék, hála Istennek, akkor is találkozom vele.
 
Ebben az évadban csak egy bemutatója van a Katona József Színházban.
De hat darabban játszom! Ennyi bőven elég. Havi huszonnégy alatt negyven évig nem játszottam. Ez olyan mentális és fizikai erőpróba, amit csak az tud, aki ezt csinálja. A Káli holtak, amit Térey János regénye alapján a darab rendezője, Dömötör András írt, nagyon magas színvonalú előadás. Több szerepet játszom benne, és mindegyiket szeretem.
 
Alsóörsi házát mikor zárja hét lakatra? Vagy télen is szívesen jár oda?
Ha három-négy napom adódik, szívesen jövök. Volt, hogy a karácsonyt és a szilvesztert is itt töltöttem. Szeretem az itteni telet. Egy héten egyszer lemegyek a faluba bevásárolni, aztán elvagyok egyedül. A pandémia idején Gáspár Sanyi is itt volt Alsóörsön. Itt a háza tőlem ötven méterre. Szomszédok is vagyunk, nem csak barátok. Én vetettem meg vele a házat. Szóltam neki, hogy ez itt eladó. Ha a kamaszkorunk közös volt, legyen az a nyugdíjaskorunk is. Most nincs itt egy teremtett lélek sem, de nemsokára jön ő is.
 
Addig bekészíti a hasábfát télre.
A keményfát, mert csak azzal érdemes fűteni.
 
A pályáján is kezdettől fogva azzal „fűtött”.
Van két energiatakarékos villany fűtőtestem is, de az igazi meleget a kályha adja. Ropog a tűz, megnyugtató a fénye. Fekszem az ágyban, és előttem a Balaton. Olvasgatok, tanulgatok, sötétedés után már csak tévézek.
 
A szerző a Vasárnap munkatársa