Ma száz éve született Bohumil Hrabal

JUHÁSZ KATALIN

Az általunk megkérdezett Cserna-Szabó András író, aki a gasztronómia területén is otthonosan mozog, azt állítja, hogy Budapesten egyetlen magyar íróról sem neveztek el kocsmát vagy éttermet. Még a Krúdy söröző sem Krúdy Gyuláról kapta a nevét, hanem onnan, hogy a Krúdy utcában található.

Hrabal sörözőből viszont négy is van a magyar fővárosban, állítólag az egyik jobb, mint a másik. Furcsa, de Pozsonyban egyetlen vendéglátóipari egység sem viseli Hrabal nevét. Ebből persze nem következik automatikusan, hogy az itteniek kevésbé szeretik a műveit, mint a magyarországiak, az viszont tény, hogy odaát egy szélesebb irodalomkedvelő réteg – a műveiből készült Menzel-filmeknek is köszönhetően – szinte már magyar írónak tartja Hrabalt.

Amikor Ficsku Pál írót a kilencvenes évek közepén megkérdezték, hogy szerinte ki a két legfontosabb kortárs magyar író, azt a meglepő választ adta, hogy Bohumil Hrabal és az RTL Klub Fókusz Plusz című műsora. Mindkét választás telitalálat. A kereskedelmi tévécsatorna „infotainment” magazinja olyan témákat dolgoz fel, amelyek az átlagembert leginkább érdeklik, Hrabal pedig azokhoz szól, akik az érthető, épkézláb történeteket szeretik, amelyek szereplői esendő, ám szerethető kisemberek.

Amikor Hrabal regényei sorra jelentek meg magyarul, épp a posztmodern tombolt Magyarországon: a történet dekonstrukciója, minimalizálása, a nyelvi jelek önállósodása. A realista irodalomra jellemző „mindenttudó-attitűd” háttérbe szorult, a posztmodern szerint ugyanis a világ nem fejthető meg teljes egészében. Ez azt eredményezte, hogy a szakma által ajnározott írók távol kerültek az olvasótól, sőt még a magyartanárok is „lila ködösnek” könyvelték el a kortárs irodalmat. Ebbe a közegbe robbant be Hrabal, aki Cserna-Szabó András szerint oly mértékben vált közkinccsé a történetpárti magyar írók körében, hogy konkrét hatásának kimutatása voltaképp felesleges munka lenne.

A cseh és a magyar humor közötti párhuzamok vizsgálata szintén egyszerre hálás és nehéz feladat. Sokan Örkénnyel rokonítják Hrabal groteszk humorát. Grendel Lajosnak a Nő című hetilap számára készült 1983-as Hrabal-interjújából (amely a kerek évforduló kapcsán most a Hévíz című lapban is megjelent) tudjuk, hogy Hrabal szerette Örkényt. „Az emberek jellemét, természetét a beszédmódjukon keresztül szeretem megragadni. A beszédmódjuk koloritjából ki kell derülnie, milyen környezetben élnek, milyen szituációban vannak éppen, milyen az anyagi helyzetük, mit éreznek stb. Ehhez nekem elég, hogy meghallgassam őket. Sosem erőltetem, mindig spontánul jön az ilyen. Például a magyar irodalomból is ezért áll olyan közel hozzám Örkény úr, akit jól ismerek pedig sosem találkoztunk. És sosem találkozunk, hiszen Örkény István meghalt már, ahogy nemsokára én is meghalok, hiszen jövőre leszek hetvenéves. De azért a szellemével találkozhatok, amikor megnézem a Činoherní klubban a Tótékját, vagy elolvasom valamelyik novelláját. És ilyenkor arra gondolok, hogy valahol Magyarországon élt egy ember, aki bizonyos értelemben a testvérem volt” – mondta az említett interjúban Hrabal, aki végül nyolcvanhárom évesen repült el közülünk. Regénybe illő halálával tette fel a koronát életművére és vált végérvényesen legendává. A prágai Aranytigris söröző a Budapesthez legközelebb eső irodalmi-gasztronómiai kegyhely. Legalábbis magyar írónak a saját hazájában nincs akkora kultusza, hogy turisták zarándokoljanak egykori törzshelyére.