ĺgy járja a komáromi Pihegő

Igazi kis közösséggé kovácsolódtak összesTóth Lehel felvétele Próba előtt olyan a nagyterem, mintha megannyi színes üveggolyó gurult volna szerteszét. A gyerekek kis csoportokba verődve vagy éppen párosával próbálgatják a tánclépéseket. Időnként dudorásznak is hozzá, úgy könnyebb megtartani a ritmust. A bodrogközi vendégszereplés még mindenkit élénken foglalkoztat. A fiatalabbak közül a Vass nővérek, a 11 éves Tímea és 9 éves húga, Noémi, valamint a szintén 11 esztendős fiatalember, Tóth Tamás kapható legkönnyebben egy kis élménybeszámolóra. A készülődés és a fellépések izgalmai mellett szóba kerülnek a hosszú út alatt megismert falvak és városok, no és persze az éjszakai párnacsaták kalandjai is. Nyilvánvaló, hogy igazi kis közösség kovácsolódott össze, ahogyan az már hagyomány a néptánc világában. Amikor megérkezik Kata néni, azaz Méhesné Horkay Katalin zene- és táncpedagógus, a legapróbbak átvonulnak vele egy kisebb terembe. A kezdő csoportnak ugyanis, amelybe háromtól hatéves korig járnak a gyerekek, hétfőnként egy órányi külön foglalkozást tartanak. Ez főleg egyszerű kis játékokból, s a mondókákkal, népdalokkal való ismerkedésből áll. Mi közben a Pihegő másik vezetőjével, Szlama Lászlóval arról beszélgettünk, hogyan alakult meg az együttes, és milyen célokat tűztek ki maguk elé.

A Pihegőt hét és fél éve szervezte meg Méhesné Horkay Katalin és Korpás György. A tánccsoportba a komáromi magyar alapiskolákból kerültek a néptánc iránt érdeklődő gyerekek. Korpás György később egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott tovább dolgozni a csoporttal, így kerültem én hat évvel ezelőtt a helyére. Már az indulásnál különböző korú gyerekek voltak a Pihegőben, hattól tizennégy éves korig. Ma mintegy hatvanan táncolnak nálunk. Az óvodás csoportot tavaly szeptemberben indítottuk. Amíg Kata a legkisebbekkel, jómagam azokkal a gyerekekkel foglalkozom, akik már a nagycsoportba tartoznak, de ahhoz, hogy bekerüljenek az egyes koreográfiákba, még fejlődniük kell. A lányok mindig lényegesen többen vannak, mint a fiúk, ezért a páros táncoknál gyakran partnert cserélünk. Az elsődleges célunk az, hogy a gyerekekkel megismertessük és megszerettessük a népdalokat, a néptáncot, és ezen keresztül a hagyományos népi kultúra egészét. Hiszen a múltunk ismerete nélkül gyökértelenül maradnánk a világban.

– Ami a hagyományőrző mesterségeket illeti, Horkay Katalin, a RÉV Magyar Kultúra Házában társszervezője azoknak a játszóházaknak, ahová rendszeresen meghívnak idősebb kézműveseket is. A gyerekek ilyen alkalmakkor megismerkedhetnek a kenyér- és a lepénysütés, a szőtteskészítés vagy a gyékényfonás titkaival. A Pihegő Gyermek Néptánccsoport a Komáromi Városi Művelődési Központ égisze alá tartozik. A központ – a lehetőségeihez mérten – anyagilag is támogatja az együttest, illetve egy kisebb helyiséget biztosított a fellépőruhák és egyéb holmik raktározására. A Pihegő tagjai gyakran lépnek fel különféle rendezvényeken, és a színpadon minden elfogódottság nélkül táncolnak, énekelnek. A népdalok begyakorlásában fontos szerep jut Korpás Éva népdalénekesnőnek, aki a budapesti Tükrös együttes tagja, és a Népművészet Ifjú Mestere.

A tánccsoport a kollektív sikerek mellett egyéni eredményekkel is dicsekedhet. Két évvel ezelőtt az Ifjú Szivek által megrendezett Deákos szólótáncversenyen Zámbó István, tavaly pedig Czifra Zsolt lett díjazott. 2001-ben a Szarvasi Gyermek- és Szólótáncversenyen Zámbó Istvánt különdíjjal jutalmazták. Ők – lévén, hogy már 14 és 15 évesek –, lassan „kiöregszenek“ a Pihegőből. De arra természetesen egyikük sem gondol, hogy abbahagyja a néptáncot. A középiskola helyétől függően majd valamelyik felnőtt együttesben kamatoztatják, amit a Pihegőben elsajátítottak.

– Akit igazán megérintett ez a csodálatos és sokszínű kultúra, az később sem tudja csak úgy félretenni – jegyezte meg a szintén 15 éves Ivanics Márti. Ő egyike a Pihegő vezető táncosainak, sőt, ha úgy adódik, már Kata néninek is besegít az ovisok próbáin. A próbák egyébként – de ez már a nagycsoportra vonatkozik – nem mindig könnyűek. Sokat kell gyakorolni, mire a koreográfiában a legutolsó lépés is a helyére kerül. A fáradozás jutalma maga a fellépés. Az ötnapos bodrogközi turnéra 38 gyerek utazott el, néhányan betegség miatt maradtak ki a csoportból. A Pihegő az ötéves jubileumra készített, „Gólya, gólya, vaslapát…” című hetvenperces műsort mutatta be. Az összeállításban szerepeltek tavaszi játékok és népszokások, a lányok somogyi ugrós üvegestáncot, a fiúk rábaközi verbunkot és gömöri lakodalmas tréfás verbunkot mutattak be. A folytatásban betlehemest, moldvai és székelyföldi – marosmenti táncokat láthatott a közönség, s a keretjátékok mellett egy népmese is bekerült a programba, Zámbó Anikó előadásában. A turné szervezését Reicher Gellért, a Szőttes szervezőtitkára vállalta el. A Pihegő Abaújszinán, Nagykaposon, Királyhelmecen, Tornalján, Gesztetén és Gömöralmágyon lépett fel. Az oda-vissza út során még megálltak Magyarbődön, ahol – Ivanics Márti elmondása szerint – felejthetetlen órákat töltöttek a helyi hagyományőrző csoport aszszonyaival. És meglátogatták Füleken a baráti gyermektánccsoport, a Rakonca tagjait is.

Szlama László szerint a táncegyüttes turnéprogramja ugyan meglehetősen sűrűre sikerült, de megérte.

– A gyerekek nagyon élvezték a fellépéseket, és ahogy telt az idő, egyre ügyesebben, pontosabban készültek el. Fegyelmezettebbek lettek. Az ilyen többnapos együttlétnek a másik, ugyancsak fontos hozadéka a közösségformáló erő. Egy csapat lettünk, mindenki szurkolt a másikért, a gyerekek minden helyzetben segítették egymást. És ez az összetartás a hazaérkezésünk után is megmaradt. Katával annak idején úgy beszéltük meg, hogy ötévente jelentkezünk egy teljes új műsorral. Egy gyermekegyüttesnek kell ennyi idő. Már készülnek az új koreográfiatervek, ha módunk lesz rá, szeretnénk vásárolni is néhányat. De elképzelhető, hogy ezzel a már meglévő műsorral még egy nagyobb turnéra indulunk. Ahol jártunk, oda visszahívnak, és mellette olyan helyekről is kaptunk felkéréseket, ahová eddig még nem jutottunk el.