A helyszín a repülőtér, a táblán az utolsó hívás felirat, a pultnál elkeseredett utasok, akiknek dönteniük kell: vagy kifizetik a magas büntetést (a túlméretes és a megengedettnél nehezebb kézibőrönd miatt), és elindulnak a fedélzetre, vagy lemaradnak, és ezzel az egész utazásnak lőttek. Mondanom sem kell, melyiket választották… És ezt a légitársaságok is nagyon jól tudják, így egyre gyakoribb az ehhez hasonló jelenet a repülőtéren.
Utolsó hívás
![repülőgép k](/sites/default/files/styles/image_16_10_w400/public/lead_image/passengers-519008_1920.jpg.webp?itok=rdUmzcME)
Ha valaki megúszósan utazik valamelyik légitársasággal, azaz a legolcsóbb jegyet vásárolta, mindennemű extra szolgáltatás, például feladott poggyász, kabinbőrönd stb. nélkül, akkor az az utazás során, de legalább a beszállításig rettegni fog – sikerül-e elkerülni a büntetést, minden rendben lesz-e?
A fapadosok kemény kiképzést adtak az utasoknak, a legtöbben már megtanulták, hogy ha csak egy centivel is nagyobb a bőrönd, vagyis nem fér az egyre zsugorodó keretbe, akkor az könnyen megdrágítja az utazást. Egy ilyen figyelmetlenség akár 50–100 euróba is fájhat. Szó szerint.
A járvány előtt szinte árgus szemekkel járt a személyzet a kapu előtt sorakozók között, hogy kit büntessenek meg, az utasok joggal retteghettek, a légitársaság lecsapott a szabálytalankodókra. Úgy éreztem, hogy ki van adva: egy-egy járatnál mennyi extra bevételt kell még begombolni az utasoktól, és hogy még hatékonyabb legyen a rendszer, a személyzet akár jutalékot is kaphatott a begyűjtött büntetések után. Ez a jelenség egy idő után alábbhagyott, most pedig még a korábbinál is gyakoribb.
Míg korábban főleg a méretre utaztak, vagyis, ha nem fért a keretbe a kézitáska, akkor azt átminősítették nagyobb méretűnek, az utasnak pedig ki kellett fizetnie a büntetést. Ezt tudva sokan a méretre figyelnek, ha belefér, gond nem lehet – gondolhatták. Ám a legújabb módi az, hogy nemcsak a méreteket nézik, de a súlyt is. Szerencsés esetben csak ruházat van az utasnál, így azokat mind magára tudja ölteni – legfeljebb úgy utazik, mint egy eszkimó, de gyakrabban fordul elő, hogy nincs lehetőség ily módon csökkenteni a súlyt, csak egyetlen megoldás van: elővenni a bankkártyát és fizetni, mint a kisangyal… Olyat is láttam, hogy már nem volt idő, a személyzet nem engedte az átrendezést, így a 0,2 kg-s (!) „túlsúlyért” is 50 eurót kellett fizetnie az utasnak.
Persze, mondhatnánk, hogy a szabály az szabály, de a zéró tolerancia rendkívül gonosz, barátságtalan hozzáállás, főleg úgy, hogy az utast olyan nyomás alá helyezik, hogy van két perce dönteni: kifizeti-e a borsos felárat, de legalább utazik, vagy hagyja az egészet a fenébe, és itthon marad. Ez utóbbit senki sem szeretné, ilyenkor egy dühöngés közepette kifizeti a büntetést, tanulóleckének fogja fel az esetet. Legközelebb már jobban figyel, akkor majd más jár úgy, mint most ő. A fapadosoknál pedig új értelmet nyer az utolsó hívás – ilyenkor lehet gyűjteni az extra bevételt. Pofátlanul, könyörtelenül. Nesze neked, repülés élménye...
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.