Legekkel megidézett barbár zseni

Eredeti és hamisított Aba-Novák-festmények közöttSomogyi Tibor felvételeAz Aba-Novák – a barbár zseni című tárlatával a 2006 őszén létrejött, a legkorszerűbb technikákkal felszerelt intézmény olyan, hosszú előkészítő munkát igénylő, gazdag anyagot tár közönség elé, amely méltán tarthat számot érdeklődésre nemcsak a cívis városban és környékén, hanem messzebb régiókban, sőt, a határokon túl is.

Azért is vonzza magára a MODEM nagyszabású kiállítása széles rétegek figyelmét, mert követhető fogódzókat kijelölve tagolja, és olyan kuriózumokra kiélezve fűzi fel az Aba-Novák életművet, hogy a – tematikai, formai és a fénykezeléssel összefüggő – dominanciákat és azok különböző korszakokban érezhető módosulásait, átváltozásait a nem szakmabeliek számára is oly módon teszi leképezhetővé, hogy az élményszerűen válik követhetővé és elraktározhatóvá.

A legek sorolását kezdjük azzal, hogy a magyar képzőművészek életművét bemutató eddigi tárlatokkal összevetve A barbár zseni minden idők legdrágább képző?művészeti bemutatója. Folytassuk azzal, hogy Magyarország legnagyobb egybefüggő, 1300 négyzetméter alapterületű kiállítóterében kapott helyet. E hatalmas szabad teret a műtárgykollekció tagolásához kialakított, közel ezer négyzetméternyi vendégfallal bővítették. Az elementáris hatású fal- és vászonképek, valamint a grafikák elhelyezésére kiképzett felület által közrevett tér tárgyi relikviákat (pl. Aba-Novák műtermé?nek makettezett leképezésében elhelyezett személyes művészeti eszközöket) felvonultató és filmvetítésre kialakított kabinokkal is kiegészül.

A MODEM kiállításán ugyanis mozgóképes dokumentumok is segítik az Aba-Novák-élet?műben, -érzésvilágban és a művészi világlátásában való megmerülést: egy korabeli filmfelvétellel a mester műter?mének hangulatára érezhetünk rá. „Mozizhatunk” egy másik, a New York-i City College archívumából a mostani kiállítást előkészítő kutatómunka során előkerült művészettörténeti jelentőségű dokumentumot nézve is. Ez a felvétel az 1935-ben New Yorkban vendégeskedő Aba-Novákot munka közben ábrázolja – a hallgatókkal gyakorlatban ismerteti festéstechnikáját. Ezenkívül részletező mozgóképekről ismerhetjük meg egyes pannók és freskók reprodukcióit is.

A gyűjtési (kölcsönzési) terület is „legeket” eredményez. A tárlat anyagát ugyanis öt ország (Lettország, Olaszország, Litvánia, Szlovákia, Magyarország) köz- és magán?gyűj?temé?nye?iből kölcsönözték. Ez a kollekció több mint 180 olajképet és 120 grafikát, pannóterveket, valamint fotódokumentációt foglal magába.

A legek számbavétele után utazzuk be az Aba-Novák-életmű állomásait úgy, ahogy a debreceni kiállítás kronologikus tematikával felépítette azokat. Indulva a korai korszak tájképeitől, az itáliai ösztöndíj és a New York-i időszak festményein keresztül a híres cirkuszsorozat alkotásaiig, mindeközben elidőzünk az igali és az erdélyi opusok megállóhelyein is. E vizuális utazás egy újabb „leg” felfedezésére ad lehetőséget. Hogy bár Aba-Novák csupán negyvenhét évet élt, mégis a magyar festészet történetének egyik legnagyobb élet?művét alkotta meg. S nem is akármilyen darabokkal gazdagította művé?szettörténetünk kincseit. Művei művészi és kereskedelmi értékéről, továbbá eredetiségéről az is beszédesen vall, hogy kortársainak munkásságában is erősen felfedezhető a hatása, valamint hogy mindig is előszeretettel hamisították. A MODEM ennek láthatóvá tételével is árnyalja a kiállítást. Felvonultatja kortársainak több olyan művét is, amelyeken hangsúlyosan megjelenik az Aba-Novák-hatás, s külön kabinetet szentel néhány jellemző, rendkívül izgalmas hamisítványnak.

A modern európai festészet nemzetközi sikereket elért jelentős mesterét (említsük csak az 1939-es Velencei Biennále Nagydíját), a „barbár zsenit” (amely összetételben a barbár nem elmarasztaló jelentésben szerepel) a fotográfusok lencséin keresztül is megismerhetjük a MODEM kiállításán – a bemutatott fotók közt megtalálhatók André Kertésznek az Aba-Novák műtermében készült felvételei is. A „barbár zseni” minősítésre – amely nem azzal függ össze, hogy volt idő, amikor szerették volna nevét kitörölni a magyar művészettörténetből – éppen a tárlat végső megállója világít rá. Az 1937-es párizsi világkiállításra készített, a francia–ma?gyar történelmi kapcsolatoknak szentelt, a világkiállítás nagydíját elnyert pannója (Debrecenben természetesen illusztráció helyettesíti) láttán a képzőművészet egyik óriása, Picasso tette fel a kérdést: „Ki ez a barbár zseni?”

Kérdés után kérdés: Miben is rejlik a debreceni kiállítás (határokon átívelő) jelentősége? Hogy több mint négy évtized telt el Aba-Novák Vilmos legutóbbi élet?mű-kiállítása óta, s e bemutatóra (egyebek között Érsekújvárból, Rigából, Kaunasból és Rómából) érkezett festményekkel számos olyan mű került a közönség elé, amely korábban nem volt látható, és nem valószínű, hogy a következő ötven évben újraláthatjuk őket együtt úgy, ahogy e napokban a MODEM-ben időzhetünk előttük.