Legbiztosabb támasz a család

Egyes rákfajták, például a tüdőrák főleg a férfiak közül szedi áldozatait, míg az emlőrák az esetek többségében a nőket támadja meg. Mindkét nem számára komoly nehézséget okoz a betegség elfogadása, a kórral való együttélés. Hencze Mónika pszichológus szerint az emberek a súlyos betegség hírére általában úgy reagálnak, mint életük korábbi jelentős válságaira.

„Egyes betegek magatehetetlen állapotba jutva gyermetegen önzővé válnak. Másoknál a betegséggel járó magány idézhet elő komoly válságot. Náluk sokat segíthet a család odafigyelése. Vannak viszont olyan páciensek is, akik éppen az egyedüllétre vágynak. Természetesen megjelenhet a depreszszió, csökkenhet a beteg önbecsülése, önbizalma is” – véli a pszichológus. Elmondása szerint a múltban a súlyos betegről való gondoskodás kizárólag a családra hárult. Ma viszont egyre több intézmény, kórházi osztály létesült erre a célra, de a családnak továbbra is elengedhetetlenül fontos szerepe van.

„Minden ember más, természetes tehát, hogy a betegséghez való hozzáállás is különböző. Vannak azonban általánosan érvényes szabályok, amelyek betartásával a hozzátartozó megkönnyítheti szerettének a betegség elviselését. Mindenekelőtt nagyon fontos annak, aki a beteggel törődni szeretne, hogy megtanuljon szembenézni önmagával. Az olyan ember, aki nem meri vállalni a saját érzéseit, hanem tagadja vagy figyelmen kívül hagyja őket, nem lesz érzékeny és empatikus mások iránt sem. A beteg számára az jelenti a legtöbbet, ha azok, akik a legközelebb állnak hozzá, feltétlenül elfogadják, szeretik őt. Ugyancsak fontos az őszinteség, a türelmes bátorítás. Lehetőséget kell nyújtani a betegnek arra, hogy beszélhessen érzéseiről, félelmeiről. Tudatosítani kell: a beteg ember viselkedése sokszor kiszámíthatatlan, de az biztos, hogy minden esetben igényli a család feltétlen szeretetét, támogatását. Nem kell a betegnek örökösen tanácsokat adni, állandóan biztatni, elég, ha éreztetjük vele, hogy élete nehéz napjaiban vele vagyunk, vele vannak azok, akik a legközelebb állnak hozzá” – állítja Hencze Mónika. A napjainkban olyannyira divatos pozitív gondolkodással kapcsolatban megjegyzi: segíthet, de csak bizonyos határokon belül.

„A túl nagy bizalomnak az a veszélye, hogy az ember végül elkezdi önmagát vagy valaki mást okolni azért, amiért nem javul úgy az állapota, ahogyan azt szeretné. A súlyos betegségből lábadozók gyógyulását befolyásolja a hozzáállásuk, ám a felépülés túlzott siettetése olykor akár veszélyes is lehet, a beteg túlterhelheti magát” – hangsúlyozza a pszichológus.

Az Érsekújvári járásban Istenes Mária patológus 1998 áprilisában létrehozta az Iris Polgári Társulást, melynek legfontosabb célkitűzése, hogy lelki támaszt nyújtson a daganatos betegségben, elsősorban az emlőrákban szenvedő hölgyek számára.

„Havonta egy összejövetelt tartunk. A nyári időszakban, júliusban és augusztusban szüneteltetjük a foglalkozásokat. A találkozókra vendégeket, orvosokat – elsősorban onkológust – és más szakembert, valamint kigyógyult betegeket hívunk. Járt már nálunk egy pozsonyi gyógyszertár munkatársa is, aki különböző egészségügyi eszközöket, több fajta fürdőruhát, alsóneműt mutatott be a jelenlevőknek. Ez nagyon fontos ezeknek a hölgyeknek, nekik ugyanis komoly problémát jelent az ilyen eszközök beszerzése. A társulás további küldetése az, hogy lehetőséget biztosítson az „új” és a betegséget már kezelni tudó pácienseknek a közös beszélgetésekre. Különösen jót tesz azoknak, akik nemrég betegedtek meg, hogy itt találkozhatnak olyan hölgyekkel, akik már régebben, 5-10 évvel ezelőtt estek át a műtéten” – tájékoztat a doktornő. Elmondása szerint statisztikai adatok mutatják: sokkal nagyobb a gyógyulás esélye az olyan pácienseknél, akik nem esnek pánikba, depresszióba akkor, amikor tudomást szereznek a betegségről.

„Itt vannak olyanok, akik túlélték a rákot, tudják, milyen érzés az, amikor először meghallják, hogy a gyilkos kór megtámadta szervezetüket. Tapasztalták, mit jelent a műtét, a kemoterápia, a gyógyulás időszaka, tudják, milyen az, amikor az ember megkeseredett, reményvesztett, s mindezt megosztják azokkal, akik most vívódnak ugyanezekkel az érzésekkel” – állítja Istenes doktornő.

Az Iris Polgári Társulás megalakulása után azonnal bekapcsolódott a Rákellenes Liga nárciszok napjának szervezésébe, a tagok tavasszal és ősszel pedig kirándulnak. Az őszi kirándulás tulajdonképpen egy rehabilitációs hét, amelyet minden évben az Irishez hasonló tevékenységet folytató pozsonyi Vénus Klub szervez.

„A betegek figyelmét az onkológus hívja fel társulásunkra. Meghívót küldünk minden páciensnek, akiről tudomást szerzünk. Természetesen nyitottak vagyunk, valamennyi rászorulót szívesen látunk. A találkozókat a hónap harmadik hétfőjén délután két órai kezdettel tartjuk az érsekújvári Regionális Művelődési Központ épületében. Az összejövetelekre 30-35 meghívót küldünk szét, és általában 15-20-an jönnek el. A résztvevők többsége faluról utazik, ezért a rendezvényt a kora délutáni órákra szervezzük, hogy még időben hazaérjenek” – fűzi hozzá a doktornő.