Látták, kérem, Sándort?

Izgatottan jelentem: én nem láttam Sándort, de mindennap keresem, mindennap figyelem, hogy a tömegben véletlenül nem bukkan-e fel valahol, csak úgy, kosztolányisan, hogy kezében ott egy aktatáska, s baktat, mint egy vak tatácska…

A „példaképtelen” utolsó harmadú 20. században a korszak és az irodalomtörténet nagy felfedezéseként bukott elő a nagyközönség mögül váratlanul ő, Tsúszó Sándor, akiről végre súlyának, nagyságának, jelentőségének megfelelően a Legyél helyettem én! című breviáriummal emlékezett meg a Lilium Aurum könyvkiadó. Igaz, 2011 végére tervezték a megjelenést, ám a könyvkiadást támogató, folyton változó rendszer (illetve rendszertelenség?) miatt végül csak 2012 elején jutott el (ha eljutott egyáltalán e viharos könyvterjesztési időkben) az olvasókhoz, rajongókhoz a hiánypótló gyűjteményes munka. Tsúszó Sándor mostani újrafelfedezésekor legalább akkora hírverésre tarthatott volna számot, mint 1996-ban, amikor először felbukkant. Még boldogult Turczel Lajos tanár úr is napokig töprengett Tsúszónk létezésén, sok irodalomtörténész már-már inogni látta az egész jól felépített szakkönyvpiramist, amikor váratlanul, ám annál nagyobb erővel, hatással jelentkezett Tsúszó mint jelenség, mint szupernóva, mint tunguszkai meteor. Ezúttal azonban a hírverés elmaradt.

Legyél helyettem én! Szóval magunk helyett lehetnénk magunk is, nem kell az ő, nem kell a kimagyarázkodás, nem kell elbújni saját magunk elől, saját magunk mögé. Legyünk magunk helyett én, magam helyett magam!

Ez a breviárium a felvállalás könyve. Kicsit olyan, mint A tanú című film gyümölcse. Bár nem kicsi, nem sárga, nem savanyú, de a mienk! Bátran szembenézhetünk vele, belemélyedhetünk, kutathatjuk Sándor életének rejtélyeit, helyszíneit. Dokumentumok tárulnak elénk, kibontakozni látszik egy életrajz, egy élet, vagy ezer élet a 20. században, háborúkkal, viharokkal, szerelmekkel, izmusokkal, izmustalanságokkal, ezzel meg azzal vegyítve. A legfontosabb az ez meg az az. Ezek nélkül nem lenne teljes a tsúszói életmű. Amely folyamatosan változik, átalakul (hogy Tsúszó egy nemrégiben felfedezett, Cecil. M. Jeopardyhoz írott leveléből idézzek: „formálódik Cecilem ez az egész, mint púpos gyerek a prés alatt”), s ez adja meg báját és baját, ettől friss és avítt, ettől gazdag és burjánzó. Sokszínűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már a kezdetektől fogva európai jelentőségű lett Tsúszó és életműve, főleg a magyar nyelvterületen, azon belül is a keserűt érző nyelvtő tájékán.

Külön dicséret, nagy vállon veregetés és remélhetőleg mihamarabb Tsúszó-díj jár Hizsnyai Zoltánnak, a kötet szerkesztőjének, a Tsúszó Sándor Kutatási és Dokumentációs Központ megbízott elnök-főigazgatójának. A Tsúszó-breviáriumnak, már nevéből kifolyólag és befolyólag is, ott kellene lennie minden család almáriumában.

Legyél helyettem én! Lilium Aurum 2011.

Értékelés: lllllllllm