Koza és Daniel világa

KIKÜLDÖTT

MUNKATÁRSUNKTÓL

Berlin. Társadalmi problémákra érzékeny cseh és szlovák filmesek mutatták be alkotásaikat a Berlinalén. A Koza és a Danielův svět is olyan társadalmi csoportokról szól, amelyeknek hangját szinte sosem halljuk, de az alkotók eltérően közeledtek az alanyukhoz.

A szlovák Ivan Ostrochovský dokumentumfilmesként kezdte pályáját, a Koza az első játékfilmje, melynek története a valóságból indul ki, amatőröket szerepeltet, és nem hagyja el a dokustílust sem. A Kozaként ismert Peter Baláž roma bokszoló, egykori olimpikon nehéz körülmények között él élettársával, aki épp teherbe esett. Hogy az abortuszra pénzt szerezzen, turnéra indul menedzserrel. Meccseit sorra elveszíti, képtelen kitörni a helyzetéből. Nyoma sincs a sportfilmek dicsőséges pillanatainak, Ostrochovský statikus képekben mutatja be Koza állapotát, a lerobbant lakókörnyezetet, a kegyetlen edzéseket és a hideg téli tájakat; a monoton szürkeségbe csak néha vegyülnek élénk színek. A stílussal, a dedramatizált elbeszéléssel a rendező Koza cselekvőképtelenségére irányítja a figyelmet.

A kisebbségekről szóló filmekre jellemző ez a szemlélet; látszólag beavatkozás nélkül készült állapotrajzokkal próbálnak meg bemutatni egy szociális problémát. Koza soha nem kap szót, nem reflektálhat a saját helyzetére, így a romákat ismét csak gyengének, tehetetlennek mutatják, akik folyamatosan függnek egy másik embertől. Fontos, hogy készüljenek ilyen filmek, de nagyon várom már, hogy egyszer végre valaki máshogy közelítsen a témához.

Pozitív meglepetés volt viszont Veronika Lišková érzékeny személyes portréja, a Danielův svět, ami egy pedofil férfiról szól. A rendezőnő elmondta: szándékosan nem mutatta be a pedofília kényes kérdésének minden oldalát, kizárólag Daniel életére koncentrált. Elsősorban Daniel vallomásaiból tudjuk meg, miképp dolgozza fel, hogy soha nem tapasztalhatja meg a szexet, nem alapíthat családot. Lišková filmje arra is rámutat, hogy a gyermekbántalmazást legtöbbször nem a diagnosztizált pedofilok követik el, hanem olyan súlyos mentális zavarban szenvedők, akik számára a fiatalkorúak könnyű célpontok. (bartald)