Könyvsorsok: Görög–latin–magyar könyv az ágyban

2019 novemberében az Irodalmi Szemle szerkesztősége az 1989-es események évfordulója kapcsán ankétot állított össze az elmúlt harminc év szlovákiai magyar irodalmáról. A felkért íróknak, költőknek, irodalomtudósoknak és szerkesztőknek arra a kérdésre kellett válaszolniuk, melyek az elmúlt harminc év legfontosabb, legjobb szlovákiai magyar verses-, próza-, valamint tanulmánykötetei, illetve melyik a legfontosabb, szlovákiai magyar kiadó által megjelentetett könyv. Harminckilenc szlovákiai magyar és magyarországi irodalmár válaszolt a kérdésre, és az egyik legtöbb szavazatot Csehy Zoltán Hárman az ágyban című, a Kalligram Kiadó által 2000-ben és 2010-ben is megjelentett verseskötete lett.

Nem tudom, a szavazók mennyire tudatosították, hogy a Hárman az ágyban nem Csehy Zoltán saját verseit tartalmazza, hanem erotikus ógörög és latin nyelvű versek fordításait. Erre a tényre egyedül Kukorelly Endre reflektált, mondván: „Hogy fordítás-e vagy fordítás is, azt nem tudom megítélni.” Vajon ez a bizonytalanság csak abból fakadt, Kukorelly csupán arra utalt, hogy nem tud latinul és ógörögül, így nem tudja megítélni, hogy a Hárman az ágyban versei fordítások-e? Nem tudom. Mindenesetre fura, mondhatnánk viccesen, hiszen 2000. június 23-án még nem bizonytalankodott, húsz évvel ezelőtt még tudta, hogy „versfordítások” találhatók a kötetben, az Élet és Irodalomban megjelent kritikája a könyvről legalábbis erről tanúskodik.

A kiváló magyarországi költő jópofa misztifikációja mindenesetre egy nagyon fontos kérdésre irányítja a figyelmet, amellyel Csehy Zoltán tudatosan élt a könyvtárgy megkomponálásakor. A borító tetején, hagyományosan a szerzői név pozíciójában ugyanis a Csehy Zoltán szerepel, alatta a cím és az alcím: Hárman az ágyban. Görög és latin erotikus versek. Bizonyára mindenki olvasói tapasztalata, hogy a fordító neve elvétve kerül a könyvek címlapjára, sőt inkább szerényen, kisebb betűmérettel, kurziválva húzódik meg valahol. Csehy Zoltán neve azonban nem rejtőzik el a nagy klasszikusok nevének árnyékában. Nem játssza el azt, hogy ezeket a verseket magyar nyelven Anakreón, Platón, Catullus, Vergilius, Ovidius stb. írta. Épp ellenkezőleg: saját nevének szokatlan helyen való feltüntetésével arra utal, hogy ő ad magyar nyelvet az említett költőknek, az ő, Csehy Zoltán magyar hangja kelti életre a verseiket.

De nemcsak a műfordítói név felhasználása forradalmi ebben a kötetben, hanem azok a műfordítói eljárások is, amelyeket Csehy hosszú éveken át alakított ki. Legalább két olyan stratégia egymást erősítő hatásával kell számolnunk, amelyek egyenesen megdöbbentették a kortárs olvasót. Először is Csehy fordításai nem enyhítik, nem hamisítják meg az eredeti ógörög és latin versek trágárságait, mint nagyon sok műfordító elődjénél. Itt nem bot vagy lágyék, hanem fasz, pöcs, farok vagy fütykös a férfi nemiszerv, és nem mindzsó vagy öl, hanem pina és punci a női – hasonlóan az eredetihez. Másrészt pedig Csehy számára a műfordításnak akkor van értelme, ha élő, ha megszólítja a kortárs olvasót, ha bele tud szólni a kortárs irodalom folyamataiba, ha a vers – minden filológiai pontosság mellett – képes mai versként is funkcionálni. Ha a 2000–2500 évvel ezelőtti verseket saját világunk, identitásunk, fantazmagóriáink felől tudjuk olvasni. Nagy szó ez akkor, amikor a klasszikus szerzők gyakran olyan magyar nyelven jelennek meg, amely nehézkes, művi, amely inkább elidegeníti olvasóját, s amely nyomokban sem képes dialógusba kerülni a kortárs magyar irodalom műveivel és tendenciáival. Nézzünk akkor egy konkrét példát, miben különbözik Csehy fordítása egy „hagyományos”-tól, válasszunk hozzá egy Janus Pannonius-verset:

Hogy milyen jelentős hatást gyakoroltak a Hárman az ágyban fordításai a kortárs magyar irodalomra, azt jól mutatja, hogy Kukorelly Endre mellett olyan rajongói lettek a könyvnek, mint Esterházy Péter és Nádas Péter. E nyelv nagy teherbíró képességéről tanúskodik, hogy Csehy két évvel korábban saját verseskötetébe is becsempészett sorokat, sőt egész versszakokat Catullus-fordításaiból. Ez egyben arra is bizonyíték, hogy ez a nyelv a kortárs magyar költészet nyelveként is képes funkcionálni. Ráadásul nem csak irodalmárok számára készült, hiszen tudatosan olvasóbarát könyv – a Hárman az ágyban margóin ott sorjáznak a műfordító megjegyzései, magyarázatai, amelyek következtében érthetővé válnak és megelevenednek az ókori görög és római mitológia és költészet alakjai.

Csehy Zoltán könyve magába gyűjtötte azokat a hatásokat, amelyeket a magyar irodalom erotikus-obszcén nyelve alakított ki, és egyúttal új szintre emelte. A Hárman az ágyban Csehy Zoltán költészetének egyik origójává vált, fontos csomóponttá az életmű hálózatában. Összeköti versesköteteit, az időben megelőző Csehy Zoltán alagyái, danái és elegy-belegy iramatait a későbbi Homokviharral, kisugárzik műfordításaira (Sztratóntól Beccadellin és Pasolinin át a kortárs afroamerikai gay költőkig), és megteremti tudományos munkásságának, monográfiáinak, tanulmányainak kontextusát is, amelyek témája főként a szerelmi és a homoerotikus költészet. Minden bizonnyal ezzel a kötetével robbant be a magyar irodalomba, vált híressé, vívott ki figyelmet a maga számára a kortárs magyar irodalomban. Joggal.