Költői szellemidézés Gömörben

Ez a vers a huszadik század Nemzeti dala lett, annak ellenére, hogy betiltották, és harminc évig nem jelenhetett meg Magyarországon. Batta György fiatal költőként szintén házilag sokszorosított formában kapta kézhez a verset, amely annyira megihlette őt, hogy röpke húsz év alatt készen is lett egy parafrázissal: Egy mondat a szerelemről címmel. Illyést annak idején Paul Éluard egyik verse ihlette meg, és nem sejtette, hogy az Egy mondat... két fiatal pályatársra is termékenyítő hatással lesz. Batta mellett a költőként kevésbé aktív, ám prózaíróként a legjelentősebbek között számon tartott Márton László is tollat ragadott „egy mondat” erejéig, ő a szabadságról írt egy századvégi jövendölést.

Különös, hogy eddig senkinek sem jutott eszébe „összeolvasni” e négy költeményt. Pedig a versszakok, sorok felelgetnek egymásnak, továbblendítik egymást, új perspektívába helyezik magukat és a másik költő mondanivalóját. A Csemadok rimaszombati helyi szervezete Juhász Dósa János szakavatott forgatókönyve alapján nemcsak méltó módon emlékezett meg a költő születésének 100. évfordulójáról, hanem művészileg is magas színvonalú előadást vitt színpadra.

A hétfői est a meghívó tanúsága szerint egyben a Blaha Lujza Színkör bemutatkozó jelenése is volt, amelynek Dráfi Mátyás ugyan valószínűleg nem tagja, de annyi baj legyen. Ha sikerült a közönség soraiban helyet foglaló fiatal szavalóknak kedvet csinálni a dologhoz, már megérte. Dráfi Mátyáson kívül még egy fellépő érkezett Komáromból, Döme Sándor. Őrá a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny döntőjéből emlékezhetünk, gondolom, ezért is utazott szívesen Rimaszombatba. A gyengébb nemet Marek Adrienn képviselte. Szintén szavalóverseny, szintén 4. kategória, és szintén reményteljes ifjú tehetség, egyben „helyi erő”, azaz valószínűleg tagja a Blaha Lujzáról elnevezett csoportosulásnak. Neki Éluard verse jutott, a Pozsonyba elszármazott Juhász Lászlónak pedig a Márton-vers. Szintén messzire, Gömörből egészen Komáromig röpítette az élet Batta Györgyöt, aki egyike az Illyés Gyulával személyes kapcsolatot tartott felvidéki értelmiségieknek. Az est folyamán a nagy költő felé vezető első bátortalan lépéseit idézte fel, azt a napot, amikor a Rákosi-korszak tombolása elől Tihanyba húzódó Illyést meglátogatta, ám nem találta otthon. Az idős mester épp az erdőt járta, és amikor hazaérve megtalálta a híres kerti kőasztalon fiatal pályatársa verseit, biciklire pattant, és a meleg hangú válaszlevéllel a szomszéd falu postájára kerekezett, hogy az expresszlevél másnapra eljusson Siófokra. Batta szerint Illyés az egész nemzet költője volt. Az utolsó betűig elolvasta az Irodalmi Szemlét, és nagy érdeklődéssel figyelte a szlovákiai magyar irodalmárok munkálkodását.

A rimaszombati művelődési házban hétfő este meglepően tekintélyes tömeg gyűlt össze, mintegy hatvan ember, ami irodalmi esteken bizony szokatlan létszám. A szervezők, tetézve a jót, fénymásolt lapokon Illyés-verseket osztogattak a nagyérdeműnek. Egyebek közt az Egy tábort váltó ítésznek című rövid intelem-féleséget, amely így szól: „Egy kikötés. Töröld meg nyelvedet, mielőtt itt nyalsz alfelet.”

A rövid műsor végén a közönség egyszerűen nem akart hazamenni. Ki tudja, talán mégiscsak igazuk van az optimistáknak, akik szerint a költészet nem halott, csupán a fogyasztókhoz vezető út göröngyösebb, mint régen.