Kisemberek 
nagy mestere

Jozef Kronert szerették a magyar filmrendezők, mint ahogy magyar partnerei is. De érvényes volt ez fordítva is. A szlovák Jean Gabinként emlegetett pozsonyi színész – aki Ján Kadár és Elmar Klos legendás alkotásával, az Üzlet a korzónnal különdíjban részesült az 1965-ös cannes-i fesztiválon, és oroszlánrésze volt abban is, hogy a film Oscar-díjat nyert – különleges alkotói bázisának tekintette Magyarországot, hiszen annak ellenére, hogy nem beszélt magyarul, budapesti rendezőitől sorra kapta a jobbnál jobb feladatokat. Maár Gyula volt az első, aki magyar filmbe hívta őt 1974-ben. A valamikor magas pozícióban dolgozó Varga János szerepét bízta rá, akit fokról fokra soroltak egyre alacsonyabb beosztásba a gyárban, ahol súlyos évtizedeket töltött, míg balesetvédelmi felelősként váratlanul nyugdíjazták. Valójában nem is a rendező ötlete volt, hogy ő játssza a megfáradt, mindenbe beletörődött, becsületes embert, hanem Törőcsik Marié, aki az Üzlet a korzón Tonó Brtkójaként egy életre megszerette Kronert. Makk Károly is felfedezte, és a Vendéglátástól Az utolsó kéziratig többször dolgozott vele. Hol munkásemberként (A téglafal mögött), hol értelmiségiként (Egymásra nézve) alkalmazta őt. Kroner minden alkalommal megbízhatóan hozta a megtört, csalódott öregembert, aki számára az élet már aligha tartogat valami szépet. Lehetett satuba szorított főszerkesztő vagy egykor nagyreményű író, színészi képességeit minden szerepében fel tudta csillantani. Nem véletlenül lett magyar rendezői és nagynevű színészkollégái kedvence. Emlékszem, milyen elismerően beszélt Bara Margitról, akivel a Peter Karvaš regénye alapján forgatott Éjféli misében játszott. Bara Margit szépsége és emberi nagysága őt is megigézte. Krejčík filmjében a lányát, aki nőiességének teljes arzenáljával védi életveszélybe sodródott öccsét. Apja, vagyis Kroner féltő tekintetébe kapaszkodva az orránál fogva vezeti a házukba beköltözött német tisztet.

Ebből a filmből is láthatunk egy beszédes fényképet azon a kiállításon, amelyet Jozef Kroner meg nem élt 95. születésnapja alkalmából rendeztek a Szlovák Nemzeti Színház előterében. Tizenhat tabló elevenít fel egy alakításokban gazdag színészi pályát, ám teljes mértékben elhallgatva annak utolsó, fájó akkordját. Hogy bármennyire szerette is őt a közönség, a kilencvenes években komolyabb színpadi szerepekhez már nem jutott. A Nemzeti akkori rendezői szinte élve eltemették. Úgy gondolták: emlékezete bármikor cserben hagyhatja őt, így az általa megformált figurát és az előadást is veszélybe sodorhatja. Kroner tudta, hogy színházi körökben ez a szóbeszéd járta róla, mégsem kérte ki magának. Nem járt az igazgatója nyakára, nem könyörgött újabb, színészi nagyságához méltó feladatokért, de olykor-olykor azért keserűen megjegyezte: nem így képzelte el pályája befejezését. Még búcsúelőadást sem kapott, afféle színészi jutalomjátékot, hogy méltóképpen távozhasson a világot jelentő deszkákról. Fájdalmát csupán az enyhítette, hogy a cseh, a szlovák és a magyar filmrendezők folyamatosan számoltak vele. Sőt, szerepet kapott egy bolgár filmben. A háború után Szófiában játszódó Te, ki vagy a mennyekben magányos hegedűkészítője, aki egy nyolcéves kisfiúban talál barátra, a Kroner által életre keltett hősök galériájában az egyik legemlékezetesebb figura. 

De mi fér tizenhat nagyméretű képkeretbe? Hány fotó, hány nagyszerű alakítás emléke? Felvillan a múltból a Jánošík, az Ezeréves méh, O’Neill Jegese, Karel Čapek Fehér kórjának Galén doktora, a Hegedűs a háztetőn Tejesembere, külön tablón a Peter Karvaš és Ivan Bukovčan darabjaiban játszott figurák, azok a színpadi arcai, amelyek még a turócszentmártoni színházhoz, majd később, a pozsonyi Nemzetihez kötik. A tévéfilmes tablóról épp azok a csodás alakításai maradtak le, amelyekkel élete utolsó éveiben, Jaroslav Rihák rendezéseiben ajándékozta meg a közönséget. Közülük kettőben magyar partnerrel játszott. Az Albert, Albertben Bán Jánossal, a Szomorú keringőben Eszenyi Enikővel.

De mi férhet tizenhat keretbe? Hány állomás, hány nagy ívű alakítás, hány megtorpanás, hány magasba szállás?
Hétköznapi történetek megejtően emberi hőseként Jozef Kroner a legnagyobb filmes tablókra írta fel a nevét. Drámákban, vígjátékokban, tragikomédiákban egyaránt kiemelkedőt alkotott. Nagy formátumú színész volt, a legnagyobbak egyike. Művészetén nem fog ki még a legnagyobb úr, a legnagyobb rendező, az Idő sem. Jozef Kroner színészete örökre hiteles marad.