Kis kék hernyóból, óvodás pillangó?

Egy hete nem alszunk már. Füleket varrunk, neveket hímezünk trikóra, tornazsákra, a szomszédék apukája könnyebb égési sérüléseket szenvedett, amikor felajánlkozott, lyukat váj a gyerek fésűjére, hogy az oviban akasztóra kerülhessen. A legnagyobb próbatétel mégis az volt, hogy mindvégig leplezni kellett hároméves csemeténk előtt izgatottságunkat. A gyerek a döntő nap előestéjén nézte, csak nézte az elé rakott két pár papucsot, és nem tudott választani. „Úgy dondolom – mindig így kezdi a mondatot –, vigyük a kék csillagost meg a piros süniset is, úgyis olyan sokáig leszünk abban az óvodában!” – döntött egy hatalmas sóhaj kíséretében. Amikor kedden reggel csokrokkal, szalvétákkal és szappancsomagokkal felszerelkezve megjelentünk családostól az óvodában, lányunk derűsen kiválasztotta a vonatkás kisszekrényt. A múlt tanévben családi vasárnapon, a nyár végén szülői értekezleten és óvodai osztálylátogatáson egyaránt részt vettünk már, gondoltuk, ezért viselkedik ilyen értelmesen. A kicsi kék hernyót, amit magával hozott, a szekrénykébe rejtettük, belőle majd ha elég bátor lesz, nagy tarka pillangó válik.

A bűvös küszöbnél Virág mégis megtorpant. Hangos zokogással apja lábára kulcsolta kezét, és azt hajtogatta, ő mégsem akar még óvodás lenni. A vigasztalására induló merészebb újoncok és tapasztalt nagycsoportosok erre elbizonytalanodtak. Néhányan követték példáját, és hüppögni, majd egyre hangosabban sírni kezdtek. Az óvónők türelmesen igyekeztek másra terelni a zokogó kis csapat figyelmét, s azt ajánlották, távozzunk. A még tanácstalanul az öltözőben tébláboló szülők a sírás hallatára úgy döntöttek, várnak egy kicsit. Pisiltetnek, fésülködnek, csak csituljon már a benti dühöngés. Mindig cserfes, copfos leánykám ugyanis ekkorra már átment vad ellenállóba! Az óvó néni csinos ünnepi ruháját sem kímélve rúgkapált, prüszkölt, ez volt az utolsó kép, amire emlékeztünk. A délelőtti kimenő idején férjem a kerítés egyik oldalán, fiam a másikon leste a gyereket, aki a reggeli megpróbáltatásokat feledve hancúrozott új társaival. Az óvoda kapujánál rejtőzve, a közelben lakó nagynéni simogatta tekintetével pici lányunk hátát, korábban gyakran vállalta vigyázását. Nagy csapatban indultunk haza, a kék hernyó is velünk tartott, bár ekkor már kissé fáradtnak tűnt az aznapi élmények súlyától.