„Kis Európa” művészeknek

Somogyi Tibor felvételeDr. Manfred Heidót, a pozsonyi Goethe Intézet igazgatóját annyira megihlette a hely, hogy úgy gondolta, Somorját érdemes lenne egy művészek számára alapított nemzetközi, pontosabban európai grant részéve tenni, s az alkotómunka mellett az egymással való találkozást, egymás megismerését is lehetővé tenni számukra. Az ötletet felvetette dr. Ulrich Janetzkinak, a Literarisches Colloquium Berlin ügyvezető igazgatójának, akinek tetszett az elgondolás, ezért a közelmúltban Somorján „terepszemlét” tartott.

Mi a lényege ennek a grantnak?

Egy olyan „nemzetközi” helyet keresek, ahol a különböző országok művészei találkozhatnak, együtt dolgozhatnak 3–4 hétig, és utána több helyszínen is bemutathatják a munkáikat. Úgy vélem, a somorjai zsinagóga, az itteni Művészetek Háza nagyon megfelelne erre a célra. Ez olyan hely, ahol Európára lehet fókuszálni. Somorja és környéke ugyanis olyan, mint egy kis Európa: több nemzet, több kultúra találkozik itt. Úgy érzem, ennek az előnyeit nagyon jól ki lehetne használni. Szeretném, ha már a jövő évben beindíthatnánk ezt a grantot, addig természetesen nevet is találunk neki.

Kik vehetnek majd részt benne?

Elsősorban fiatalokra gondoltunk, akik valami újat tudnak hozni a művészetbe: képzőművészekre, muzsikusokra vagy akár zeneszerzőkre. Elképzeléseim szerint évente négy-öt embernek biztosítanánk részvételi lehetőséget, ebből 2–3 személy németországi, magyarországi vagy szlovákiai alkotó lenne. Ez a nemzetközi társaság aztán az itt készült munkáit nemcsak Somorján mutatná be, hanem Pozsonyban, Nagyszombatban, Besztercebányán, sőt Budapesten, Berlinben és más német városokban is. Erre a somorjai látogatásra elkísért Katarzyna Kamynska-Hoffmann, a Brandenburgisches Literaturbüro munkatársa, mert őket is érdekli ez a projekt, szívesen részt vállalnának belőle. Bár felkészített, hogy nekik nincs sok pénzük, de ezt majd megoldjuk.

Valóban remek lehetőséget jelentene egy ilyen közös, nemzetközi tervezet a fiatal művészek számára. Ön szerint sikerül rá pénzt szerezniük?

A jó ötlet a lényeg, pénzt szerezni már nem akkora gond. Úgy gondolom, ezzel a projekttel leginkább az uniós alapoknál pályázhatnánk. A profiljukba vágna, hiszen hamisítatlan európai grant lenne. Az a célunk, hogy felfedezzük a tehetséges fiatalokat, és bemutatkozási lehetőséget biztosítsunk nekik. Egy hónapig együtt dolgoznának, és aztán bemutatják, mit sikerült létrehozniuk ez alatt az idő alatt. Előfordulhat persze az is, hogy semmit se, ebben az esetben viszont az is érdekes lehet, hogy miért nem. Ebben a majdani nemzetközi alkotótáborban készülő munkákat minden évben könyvben is közzétennénk.

Mit kell tudnunk a Literarisches Colloquium Berlinről?

Ez Európa legnagyobb irodalmi alkotóháza, egy hatalmas villában székelünk. Az én munkám az, hogy felfedezzem az „új hangokat” az irodalomban. Azok a fiatal német írók, akik manapság ismertek Németországban, mind a mi felfedezettjeink. De a külföldi irodalom is „az én asztalom”, ezért sokat járok külföldre, hogy megtudjam, egy-egy országban ki az a szerző, akit érdemes lenne meghívni hozzánk. Tizenkét vendégszobánk van, és az alkotók kellemes körülmények között dolgozhatnak nálunk. Olykor német szerzőket is meghívunk, de többnyire inkább külföldieket. A közelmúltban például Mila Haugová és Michal Hvorecký volt a vendégünk Szlovákiából. Magyarországról rengetegen jártak már nálunk: Esterházy Péter, Nádas Péter, Kertész Imre, legutóbb pedig Zilahy Péter. Nyári szemináriumokat is tartunk külföldi fordítók számára. Bemutatjuk nekik, mi az, amit a német irodalom friss terméséből érdemes lefordítani, továbbá ismertetjük az elképzeléseinket, hogy mi az, amit jó lenne a külföldi irodalomból német nyelvre átültetni. Nagyon sok kiváló fordítóval dolgozunk együtt. A fiatal fordítóknak pedig úgy segítünk, hogy lehetőséget biztosítunk számukra az idősebbekkel való közös munkára. Elleshetik tőlük a szakma csínját-bínját. Aztán már csak kiadót kell találni a lefordított műnek.

Nehéz feladat kiadót találni?

Vannak nemzeti irodalmak, amelyeknek nem nehéz. Mint például az izlandi, a lengyel vagy a magyar irodalomnak. Ezeket a németek nagyon szeretik.

Ön szerint miért annyira sikeresek a magyar írók a német olvasók körében?

Mert bátrabbak. Megpróbálnak valami pluszt adni. A német írókat általában az irodalom főárama érdekli. A magyarokat nem. De nem egzotikus történeteket mesélnek, hanem olyanokat, amelyek számunkra is közeliek. Nem egy egzotikus, távoli világról szólnak. Budapest, Bécs és Pozsony is közel van Németországhoz. A k.u.k., a régi történelem, a régi nevek – ezeket mindenki ismeri Magyarországon. Németországban is nagy az érdeklődés a magyar történelem iránt.

Önnek ki a kedvenc magyar írója?

Kertész Imre. Ezért örültem olyan nagyon, és egy picit büszke is voltam, amikor megkapta a Nobel-díjat. Nagyon jó írónak tartom. Természetesen Zilahy Pétert is nagyon szeretem, de az ő stílusa más. A feleségem Esterházyért rajong. Minden könyvét, minden róla szóló cikket elolvas. Krasznahorkai Lászlót is szeretem olvasni. Nagyon sok mindent megtudhatunk tőle a totalitárius rendszerről, arról, hogy miképpen működik és mennyire deformálja az embert. Szerintem Krasznahorkai ma az egyik legjobb író Európában. Mint ahogy a magyar irodalom is a legjobbak között van.