Kihívás minden muzsikusnak

„Azért is volt számomra nagy dolog ez a pozsonyi felkérés, mert még soha nem tanítottam be Bartók-művet”Roman Benický felvételeA bemutató után szakmai berkekben nagy elismeréssel beszéltek a zenekar teljesítményéről. Ön is meg volt vele elégedve, úgy érezte, sikerült megvalósítani az elképzeléseit?

Nagyon-nagyon boldog vagyok, és ezt nem udvariasságból mondom. Nagyon örültem, hogy a zenészek egyáltalán elviselték a rendkívül nehéz munkát, mert szokatlanul nehéz darabokról van szó. Mindenki elment a teljesítőképessége határáig, és azt hiszem, a végeredmény nagyon szép volt.

Milyen érzés volt abban a színházban Bartókot dirigálni, ahol a zeneszerző mint 15 éves diák először lépett nagyközönség elé zongoristaként?

Természetes, hogy ha ezt az ember hallja, magától jön az elfogódottság és a megrendülés, de túl Bartók pozsonyi vonatkozásain számomra nagyon nagy dolog, hogy a két szomszédos országnak egy ilyen közös ügye támadt, amelynél, azt hiszem, szebbet nem lehet kitalálni.

Ki kezdeményezte a Bartók-bemutatót?

Ez a Szlovák Nemzeti Színház vezetőinek érdeme, amiért szeretetteljes elismerés illeti őket. Én csak ott kerültem képbe, amikor Chudovský úr, a pozsonyi operatársulat igazgatója és Martin Bendik rendező Budapesten jártak, vagy háromnegyed évvel ezelőtt. Akkor értesültem arról, hogy ezt a bemutatót tervezik, és magyar karmestert keresnek. Mivel Budapesten én vagyok a Bartók-darabok gazdija, rám esett a választás.

Voltak, akik azt kérdezték, mivel tudta a magyar dirigens ezt a gyakran szétszórt, enervált zenekart ilyen teljesítményre sarkallni?

Mindkét darab, de különösen A fából faragott királyfi, technikailag annyira nehéz, hogy minden muzsikus számára kihívást jelent. Ezenfelül hál istennek nekem is volt türelmem, nekik is volt türelmük, így egyszer csak elkezdett szólni a darab, és akkor talán rájött mindenki, hogy érdemes csinálni.

Pozsonyhoz hasonlóan közreműködött már más külföldi színházban is Bartók-művek betanításában?

Többek között azért is volt számomra nagy dolog ez a pozsonyi felkérés, mert még soha nem tanítottam be Bartók-művet. Budapesten ugyanis egy repertoáron lévő produkciót dirigáltam, tehát a zenekarunk ezeket a darabokat tudja, így mindig csak restauráló próbákat csináltam.

Mennyire elégedett az énekesek teljesítményével?

Négy énekművésszel ismerkedtem meg, számomra megható volt látni, mekkora buzgalommal és tehetséggel dolgoztak. Sajnos, Peter Mikuláš betegsége miatt nem tudott részt venni a bemutatón, de azt mondta, szezon közben mindenképpen el fogja énekelni a Kékszakállú szerepét.

Lehet, hogy a másfajta rendezés a dirigenst is befolyásolja, inspirálja?

Mindenképpen inspirálóan hat. Aszerint, hogy a színészek mit csinálnak a színpadon, másképp tudom gondolni és játszani a zenét. Egyébként rám ez a rendezés nem hatott az újdonság erejével, mert a mi tavalyelőtti budapesti rendezésünk is teljesen rendhagyó. Megszerettem Martin Bendik rendezőt, nagyon érzékeny fiatalembernek tartom, jólesett vele együtt dolgozni.

Ha jól tudom, ön sokszor dirigálta Bartók mindhárom színpadi művét.

Viszonylag sokszor – nem lehet eleget.

Budapesten most is repertoáron van mind a három?

Igen, de nem egy este játsszuk, hanem két önálló előadás keretében, A kékszakállú herceg várát a Csodálatos mandarinnal, A fából faragott királyfit pedig Kodály Székelyfonójával párosítva. Úgy tervezzük, hogy két éven belül mind a három Bartók-művet egy este adjuk elő.

Ön egyik nyilatkozatában egyértelműen zenészközpontú dirigensnek mutatkozott, amikor a blokkrendszerre való átállást azért ellenezte a Magyar Állami Operaházban, mert „a zenekari muzsikus nyeli a szellemi éhkoppot, ha mindig ugyanazzal a karmesterrel, ugyanazokkal a szólistákkal játssza ugyanazt a darabot.” Ekkora empátia egy dirigens részéről nem olyan gyakori.

Vállalom ezt a mondatot, de nem volt teljesen önzetlen, közben magamra is gondoltam. Nincs ugyanis szörnyűbb, mint amikor egy karmesternek ugyanazt a darabot kell két hét leforgása alatt nyolcszor vezényelnie, legyen az akár a világ legszebb darabja. Mindig azt tartottam, hogy az operajátszás akkor egészséges, ha az énekes, a zenész, a karmester és minden közreműködő változatos étrendet kap. Mert az egyik darabra való felkészülés indirekt módon nagyon pozitívan tud hatni egy másik darab előadására, tehát mindenképpen sokkal jobb, mint az, hogy az ember belemerevedik egy produkcióba.

A posztszocialista színházak eléggé megsínylik a piacgazdasági feltételekhez való igazodást. Hogyan vészelte át a változásokat a Magyar Állami Operaház?

Nálunk volt egy sokk. Egy Győriványi nevezetű úr akarta itt másfél éven keresztül a saját elképzelését megvalósítani. Tagadta ugyan, hogy az a stagione-rendszer lett volna, de végül is abba az irányba vitte a dolgokat. Hál istennek, ez megszűnt. Én nem politizálok, de azt kell mondanom, hogy a színházunk könynyebb időket élt meg az egypártrendszer alatt, mert egy felső irányítással, megfelelő pénzdotálással az embernek nem volt más dolga, mint azt csinálni, ami a munkája, most pedig gyűjtenünk kell jobbról, balról a pénzt, szponzoroknak nyalni a fenekét, nincs meg az a fajta létbiztonság, mint azelőtt. Ez sajnos nemcsak nálunk van így, hanem az egész világon. Válságban vannak az operaházak, mint intézmények. Mindegyik a könnyebb vagy a jobban kifizetődő megoldást választja, és nem az az elsődleges szempont, hogy egy társulat úgy tudjon működni, hogy a közönség is jól járjon, és a művészek is ki tudjanak fejlődni. Szerintem meg kell próbálni a repertoár-rendszert a lehető legjobban kiaknázni, és úgy játszani, hogy széles néptömegekkel nagyon széles repertoárt tudjunk megismertetni. Azt hiszem, ez az egyetlen járható út.

Jelenleg min dolgozik?

Az operában december 6-án dirigálom a Don Giovanni premierjét, márciusban pedig régi vágyam teljesül, egyik kedvencemet, Janáček Jenufáját vezényelhetem.

Mikor látjuk ismét Pozsonyban?

A megállapodás szerint februárban fogok ismét dirigálni. Nagyon remélem, hogy a két színház ezentúl szélesebb mederben működik majd együtt, mind a vendégénekesek szerepeltetésében, mind egyéb vonatkozásban.

Elképzelhető, hogy a pozsonyiak a budapesti operában előadják saját Bartók-produkciójukat?

Ez technikai feltételeken is múlik. A pozsonyi színház keresztmetszete kisebb, tehát nem biztos, hogy a pesti operaház színpadára adaptálható a pozsonyi színpadkép. De semmi sem kizárt.