Két új verseskönyv kicsiknek

JUHÁSZ KATALIN

A mai alkotók világa nem feltétlenül kapcsolódik saját gyermekeikkel megélt élményeikhez. Sokan anélkül is ábrázolni tudják a gyermeki szemléletet, hogy ők maguk szülők lennének. A költő szülők, nagyszülők azonban szinte biztosan felismerhetőek a versekből. Sőt, többen saját csemetéiket, unokáikat is belefoglalják a műbe, róluk és nekik írnak, ami nem mindig sikerül olyan jól, hogy mások számára is érdekes legyen. Szóval jó gyermekverset írni egyáltalán nem könnyű.

Többrétegű versek

Z. Németh István kellő komolysággal viszonyul a feladathoz, humorban sem ismer tréfát, egyszerre kínál művészi élményt és ismeretgyarapítást. Amellett, hogy mindent tud a gyermeki lélekről, versei „többrétegűek”, azaz a szülők máson szórakoznak, mint a gyerekek. Tigrisbukfenc című kötetében szinte sziporkázik. Szóviccek, rímviccek, helyzet- és jellemkomikum, elgondolkodtató felvetések, érdekes megfigyelések, jópofa történetek sorjáznak benne. Ráadásul olyan témákat, szereplőket is felvonultat, amelyek, illetve akik szokatlannak számítanak ebben a műfajban. A szereplők zömmel állatok. Nem feltétlenül igyekszik őket felruházni emberi tulajdonságokkal, ahogy az evidens lenne, inkább az embergyerek szemszögéből figyeli őket. Az a legszebb, amikor a megfigyelő képzel beléjük történeteket, ad a szájukba mondatokat, „fordítja le” viselkedésüket. „Fejből dolgozom,/nem kell hozzá vázlat,/izgalmat érzek/ és lámpalázat. /Fonalat sodrok/ óránként vagy százat, /abból áll össze/ a szép mintázat” (Tervet sző a pók).

Olyan, a felnőttek számára abszurd dolgok is előfordulnak benne, mint a málnaszörpöt ivó medve, a bálozó macskák vagy a kutyaszépségversenyről beszámoló csau-csau.

Gyakran egy versszakon belül van jelen humor, dráma és költőiség. „Az este koravén, /megáll a karaván. /Fejüket letevék, /alusznak a tevék, /szárazan rezzen a /keselyűnek szárnya, /remegő holdvilág /bűvkörébe zárja. /Csonthideg éjszakán /alszik a vészmadár, /álmában dagivá /válik a dögevő” (Hej, de keselyű!).

Egy gyermekverskötetnél rendkívül fontos a vizuális megjelenítés, az illusztrációk és a tipográfia. Manapság annyi az ízléstelenül harsány, csiricsáré borító, az igénytelen, ötlettelen rajz, hogy az ember szinte elcsodálkozik, ha kreativitással találkozik e téren. Mészely Ilka illusztrációi önálló műalkotások. Izgalmas színvilág, meglepő, de befogadható formák, fantáziadús ábrázolások gyönyörködtetik szemünket. És mivel a nyomdai előkészítés is az ő munkája, azaz a kiadó semmit sem bízott a véletlenre, ezt az igényes és harmonikus könyvet egyszerűen jó kézbe venni.

Népiesség

és játékosság

Fellinger Károly hat évvel idősebb Z. Németh Istvánnál, ötvenedik születésnapját hatodik gyermekverskötetével ünnepelte. (Egyébként mindketten rendkívül termékenyek más műfajokban is.) Mivel az előbb az igényes vizualitás fontosságáról volt szó, kezdjük most a látvánnyal.

A Morzsabál borítóján fura lények ropnak körtáncot, alaposabb vizsgálatot igényel, hogy kiderítsük, mi milyen állat. Ez persze nem baj, hiszen jól megmozgatja a fantáziánkat Gyenes Gábor képzőművész. A könyvet lapozva számomra kissé zavaró a tördelés, illetve az oldalak elrendezése. Néha túl kevés a szöveg egy-egy oldalon, ami az én ízlésem szerint papírpocsékolás. A legtöbb illusztrációs kép egyoldalas, de vannak kétoldalas, alaposan kidolgozott kompozíciók is. A legjobb ötlet talán a falusi házikók ábrázolása: láncszerűen egymásba kapaszkodnak, úgy kanyarog, szinte hullámzik a tér.

A morzsabál létező szó, Mátyusföldön a földre hullott kenyérmorzsát ellepő hangyaboly nyüzsgését nevezi így a leleményes népnyelv. Ez a nyüzsgés a kötetre is jellemző. Sokfélék ezek a versek: vicces ugratók, népi ihletésű mondókák, talányos feladványok, vicces ugratók, ritmusos mondókák – megannyi kis kópéság. Ez a töredék- és ötletgyűjteményként ható kötet elsősorban szórakoztat, de azért persze nevel is. Méghozzá a magyar nyelv szeretetére nevel, hangozzék ez bármily patetikusan. „A föld alatt /forr a katlan /lássuk, hékás /mi van abban? /Bár pokoli /már a hőség, /bizony, nem nagy ördöngösség. /Szilvás gombóc, /ötven tucat, /imádják az /ördög urak (Találós). Érezni azt is, hogy a szerző a Mátyusföld mese- és hiedelemvilágával is foglalkozik: megjelennek a népmesékben gyakori szófordulatok, szókapcsolatok – a régi, falusi nyelv keveredik a mai nyelvvel. És fura dolgok történnek: a pók gyereke a világhálón lóg, a Nagy Medve csillagkép sajtot árul, a hulló levelek névjegykártyákká változnak.

Ajánlás

Kortárs szerzőktől gyakran hallani azt a panaszt, hogy a gyerekek ugyanazokat a verseket, meséket tanulják az iskolában, amelyeket a szüleik is tanultak gyerekkorukban. A szülők egy része szinte kizárólag saját, szép emlékű ifjúkori olvasmányait szeretné gyermekei kezében látni, mondván, hogy a kortársakat nem igazán ismeri, illetve egyáltalán nem tud eligazodni ebben a hatalmas csiricsáré hacacáréban, azaz a könyvesboltok gyermek- és ifjúsági részlegén. Az ő dolgukat is szeretnénk némiképp megkönnyíteni azzal, hogy ezt a két verskötetet jó szívvel ajánljuk figyelmükbe.

Z. Németh István: Tigrisbukfenc (AB-Art, Ekecs, 2013)

Fellinger Károly: Morzsabál (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2013)