Kész a nagy mű – nyitva állnak a kapuk

SZÁSZI ZOLTÁN

Három és fél év rendkívül intenzív munka eredményeként március 26-án megnyílt a teljesen felújított alsósztregovai Madách-kastély, benne két különleges, mondanivalóban és látványban is feledhetetlen élményt nyújtó kiállítással. A Madách életét és korát prezentáló, korábban átadott rész után néhány napja már látható Az ember tragédiáját és annak utóéletét bemutató tárlat is.

Nyugodtan leszögezhető, hogy ezt az irodalomtörténeti kiállítást Európa bármelyik múzeuma megirigyelhetné. Mind szakmai hitelességében és aprólékosságában, mind pedig látványvilágát és interaktivitását tekintve kiváló, zseniális ötleteket megvalósító munka. Sőt, bátran állítom, hogy a Tragédiát bemutató öt terem egy irodalmi alkotásból született posztmodern képzőművészeti alkotás. Benne síkok, terek, színek, fények, hangok, tárgyak és mozgóképek, fénydobozok, színházi elemek. Ez a kiállítás olyan elemeket tartalmaz, amelyek a mai fiatal generáció látványra éhes és interaktív igényeit is messzemenően kielégíti. Külön érdekesség, hogy Az ember tragédiája néhány ismert sora az űrből, Charles Simonyi tolmácsolásában hallható.

Nagyon erős vizuális és szellemi élmény ez a tárlat. Köszönhető mindez elsősorban Praznovszky Mihály és Nagy Anna irodalomtörténészeknek, valamint a látványvilágot létrehozó Koczka István képzőművésznek.

A megnyitón Praznovszky Mihály sziporkázó kiselőadással kísérte végig az első látogatókat. Állítom, hogy aki eddig nem nagyon ismerte, vagy esetleg mellőzte Madách művét, e tárlatvezetés után biztosan kedvet kapott az olvasáshoz. Praznovszky szerint a Tragédiában életünk minden napjára találunk egy-egy megfelelő sort, gondolatot, amelyet érdemes továbbgondolnunk. Ezt a kiállítást csak ajánlani tudom mindazoknak, akik Madách filozofikus drámakölteményét meg szeretnék ismerni, s főleg azoknak a pedagógusoknak, akik életre szóló élményként szeretnék továbbadni ezt a művet a diákjaiknak. Akik a dráma utóéletére, képzőművészeti utóhatásaira is kíváncsiak, azoknak Zichy Mihály metszetei, Kass János elkápráztatóan finom grafikái és Nagy Zoltán művei adhatnak további támpontokat a nagy mű megismeréséhez és befogadásához.

Az Alsósztregován teljes kiállítási anyagával megnyílt irodalmi múzeum és emlékhely a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának szerves része. A Madách-kastély 2003-ban került a nemzetiségi múzeum fennhatósága alá. Jarábik Gabriella múzeumigazgató akkor egy meglehetősen leromlott állagú épületet, elavult és unalmas kiállítást örökölt meg. Neki, valamint lelkes szlovákiai és magyarországi munkatársainak köszönhetően azok a múltbéli elrettentő állapotok mostanra a felismerhetetlenségig megváltoztak. Köszönhetően a Szlovák Nemzeti Múzeum szakmai hozzáállásának, a magyarországi partnerszervezetek hozzáállásának és felbecsülhetetlen értékű anyagi és erkölcsi támogatásának.

Az alsósztregovai Madách-kastély a „Közös örökségünk: Madách” szlovák–magyar uniós pályázat eredményeként válhatott álomból valósággá. Madách Imre egykori lakóhelyén egy minden igényt kielégítő irodalmi emlékhely és múzeum, kutatói és közösségi központ várja a látogatókat. Érdemes betérni, alaposan átböngészni a kiállítást. Amelynek első részét végigjárva szinte azt várja a látogató, mikor köszön rá a házigazda drámaíró, a Tragédiát bemutató részben pedig, a látványtól az őt érő hatásoktól elcsendesedve éli meg magában Az ember tragédiáját. Melynek talán ő is részese.

„Ó, hol vagyok, hol vannak álmaim?” – kérdezi Ádám feleszmélve utazásaiból. Ez az emlékkiállítás címe. Madách Imre halála után 150 évvel, az irodalmi emlékhely megnyitásának fél évszázados évfordulóján. Varázslatos!