Későn jött rá, hogy átverés

Jolán néninek semmiféle javulást nem hozott a csodaműszerként beharangozott szerkentyűSzőcs Hajnalka felvétele „Szeretem a társaságot, elmegyek hát olykor egy-egy olyan kirándulásra, amilyet szinte hetente kínálnak a postaládába dobott röplapokon” – vallotta be Jolán néni, miközben a járási székhely forgalmas utcáján álló bérház kis lakásában beszélgettünk. Volt már több hasonló kiránduláson, ahol az „utaztató” árusok 120-130 koronáért egész napos programot, ingyen ebédet ígérnek, cserében csak meg kell nézni a szervezők termékbemutatóját. Azon hol valami gyapjúpaplant, hol csodálatos tulajdonságú – és mesebeli árú – edénykészletet, hol meg gyógyító, fogyasztó meg ki tudja, még mi mindenre jó csodakotyvalékokat kínálnak. Jolán néni a legutóbbi kirándulásig még egyszer sem vásárolt semmit. Tavaly szeptemberben a Lévához közeli Lökre invitáló utazásra fizetett be, amit a tőketerebesi Orin Trading cég hirdetett. „Ezúttal egy olyan elektromos műszert mutattak be, amely a szív- és vérkeringési panaszokkal küszködőknek kínál enyhülést. Az elektromos impulzusokkal működő berendezést elég néhány percig a mellkasra szorítani, és szabályozza a vérnyomást, enyhülést hoz a betegnek. Legalábbis ott, a löki előadáson ezt ígérték” – tájékoztatott Jolán néni, és meg is mutatta a berendezést.

Drága kirándulás

Jolán néni maga is érrendszeri problémákkal és magas vérnyomással küzd, naponta többféle gyógyszert szed, mégsem azzal a szándékkal ment aznap kirándulni, hogy szívjavító műszert vásároljon. „Nem akartam én most sem venni semmit, de véletlenül éppen egy kajali házaspárral kerültem egy asztalhoz, akik állították, hogy a férj az infarktusa óta ezt a műszert használja, és olyan jót tett neki, hogy már a gyógyszereit sem kell szednie. Az árus meg azt mondta, hogy akinek nem használ, az hét napon belül visszaadhatja, és visszakapja a pénzét, hát azt gondoltam, én is kipróbálom.” A nyugdíjas asszony ott helyben meg is rendelte a berendezést, amit olyan „előnyös” áron kínáltak, hogy már annak is felettébb gyanúsnak kellett volna lennie. A szerződésben foglaltak szerint a műszer ára 25 990 korona, de aki a helyszínen megrendeli, annak, de csak annak kereken tízezer koronát elengednek, sőt még egy elektromos kávéfőzőt is adnak hozzá ingyen. Pár nap múlva Jolán néni galántai lakására meg is hozták a kávéfőzőt meg a csodaműszert, és ő ki is fizette a 15 990 koronát.

Nincs visszaút

Azóta már sokszor megbánta, és szeretné visszakapni a pénzét, de ez nem olyan egyszerű. Sőt, gyakorlatilag szinte lehetetlen. Az utaztató árusok ugyanis nagyon jól bebiztosítják magukat, a szerződésbe mindent beírnak, ami garantálja, hogy ne kelljen majd visszafizetni a becsapott vevő pénzét. Persze, ezt oyan apró betűkkel tüntetik fel a szerződésben, hogy azt egy idős nyugdíjas még szemüveggel is nehezen olvassa el. De ha elolvassa is, nem hinném, hogy – legyen akár szakavatott jogász – kapásból tudná, mit takarnak a törvények, törvénycikkelyek meg paragrafusok számai, melyekre az árusító hivatkozik. Jolán néni szerződésében is vannak ilyen apró betűs utalások, amelyekből az is kiderül, hogy nem a használat alatti hét napon belül gondolhatja meg az ügyfél a vásárt, hanem a szerződés megkötését követően, mielőtt még átvette az árut. Sőt az is benne van az apró betűs utalásban, hogy a már használt műszert higiéniai okokból nem vehetik vissza. De még ha időben gondolja is meg az ügyfél, hogy mégsem veszi át a csodaműszert, a szerződés aláírásával elkövetett botorságáért akkor is a vételár 25 százalékával fizet, még ha nem látta is a műszert.

Csak termék

Jolán néni már több levelet is írt a forgalmazó ügynökségnek, hogy a műszer nem használ, ezért szeretné visszakapni az árát, amire a cég illetékese azzal válaszolt, hogy ez nem gyógyító eszköz, ez csak termék. Meg azt kéri, hogy az ügyfél az orvosától hozzon igazolást arról, hogy a termék nem használt neki. „Az előadó ott a löki bemutatón azzal kezdte – emlékszik vissza a panaszos –, hogy egy tablettát, azt hiszen Brufein volt, elégetett, és amikor az füstölt, azt mondta: na látják, ez egy egészségtelen valami, de ez a műszer nem csinál kellemetlenséget. Úgyhogy most ne mondják, hogy ez nem gyógyító eszköz, ők azt igenis annak reklámozták – háborog Jolán néni, és kerek perec csalóknak nevezi az eladókat. – Azóta rájöttem – állítja –, hogy annak a kajali embernek sem ez a műszer segített. Mert hallottam egy másik esetet, hogy valakinek infarktusa volt, és abból felépülve abbahagyhatta a gyógyszerek szedését. Hát ennek a kajalinak is az infarktus hozta meg a változást, nem ezeknek a csalóknak a műszere.”

Javíthatatlan hiszékenység

Ő maga naponta ellenőrzi a vérnyomását, egy füzetbe fel is jegyzi, s eszerint bizony a csodaműszer alkalmazása egy csöppet sem javított rajta. Az csak azután javult, hogy a legutóbbi ellenőrzéskor új gyógyszereket írt fel neki az orvos. Éppen ezért szeretné visszaadni a megvásárolt műszert az eladónak, és visszakérni a pénzét. Jolán néni hiszékenységét jellemzi egy eset, amikor a bérházuk lépcsőházában egy paplanokkal házaló árussal találkozott. A folyosón éppen virágokat öntöző asszonyt a vadidegen férfi szlovákul a nevén szólította, nyilván a bejárati ajtónál lévő csengőről olvasta le. Jolán néni pedig látva, hogy árussal van dolga, mindjárt azzal állt neki, nem annak a terebesi cégnek az alkalmazottja-e, amelyiktől ő a szívkeringés javító műszert vásárolta. Az idegen pedig rábólintott, hogy de bizony, ő is attól a cégtől jött, mire a néni behívta a lakásba, megmutatta neki a műszert, és elpanaszolta a sérelmét. Az idegen árus pedig igazat adott neki, sőt biztatta, hogy írja meg a panaszát az ügynökségnek, és kérje vissza a pénzét. „A nevét is elárulta, aztán hogy ő volt-e az vagy sem, ki tudja” – kételkedik már így utólag a néni.

Az ügynökség az áprilisban küldött válaszlevelében azt írja, a mágneses terápia (állítólag ezen az elven működik a szóban forgó szerkentyű) bizonyítottan jó hatással van az egészségre, de a jó eredmény feltétele, hogy hosszú ideig rendszeresen használják a műszert. „A mágneses terápia nem magát a betegséget gyógyítja, csak elősegíti a gyógyulási folyamatokat” – mosakszik az ügynökség. Az illetékes ugyanakkor azt írja, hogy a törvényből kifolyólag az átvétel után legfeljebb 7 napon belül kellene visszavenniük a műszert, egyébként ezt a cég sehol nem garantálta. Ez is bizonyítja a furfangosságot: a műszer kedvező hatása csak hosszú idejű használat után mutatkozik – vagy nem mutatkozik – meg, de ha az ügyfél hét napon túl várja a hatást – és az nem jelentkezik –, utána a panaszával esetleg a sóhivatalba mehet. Most már Jolán néninek is megvan a maga véleménye a hasonló kereskedőkről: „Elfogadnak tizenhatezer koronát egy hetvenhét éves beteg asszonytól. Hogy képesek erre?! Ez a szerkezet csak arra jó, hogy kicsalják az idős emberektől a pénzt, mert ha csak ránéz az ember, látni, hogy ez nem tud semmit. Humbug az egész. Legalább a pénzem hatvan százalékát küldjék vissza, hogy a gyógyszereimet megvehessem. Nekem nincs szükségem erre a használhatatlan vacakra.”

Jolán néni már aligha látja viszont a pénzét, de esete intő példa lehet sok más ember számára, hogy ne üljenek fel a felettébb szépen csengő, de utólag igencsak fájdalmas kijózanodást eredményező ajánlatoknak.