Képek bajba jutott emberekről

Az ilyen eseményekről ugyanis legtöbbször mindössze rövidhírek, tudósítások szintjén értesülünk a médiából, mi több, esetenként azok elferdített vagy felszínes információkat közölnek, a háttérvalóságot nem mutatják be. A dokumentumfilmesek viszont, akik sokszor titokban, testi épségüket kockáztatva járják a veszélyes helyszíneket-térségeket, emberközelből és az emberekre figyelve igyekeznek kamerájukkal felmérni a kialakult konfliktusos helyzetet, és mélyrehatóbban mutatnak rá a problémákra. A fesztivál célja nemcsak az volt akkor és az ma is, hogy áthatóbban megismerjük a világban zajló eseményeket, hanem az is, hogy tudatosítsuk, nem lehetnek közömbösek számunkra a még oly távolban történő dolgok sem. Nem szabad azt hinnünk, hogy bennünket a világban zajló ellentétek nem érintenek. A szemle azt sugallja, hogy valamilyen szinten a mi problémánk is minden konfliktus, hiszen – ahogy a fesztivál címe is mondja – egyazon világban élünk.

Elsősorban a fentiekben leírtakra épül a Hogy többet tudjunk szekció, amely emberi sorsokat közvetít a konfliktusos területekről. Az e kategóriába besorolt filmek között van olyan, amelyik a bosznia-hercegovinai eseményekről emlékezik meg, a KOKA: A csecsen galamb a csecsen konfliktusról mutat be az országból kicsempészett, titokban felvett képeket, a Beszlám gyermekei a gyerekek szemével láttatja a rémséges túszdrámát. Ezenkívül néhány dokumentum Afrikába (Ruandába, Szudánba, Libériába) kalauzol el, s néhány az izraeli és palesztin eseményekre világít rá.

Az Örök időkre? szekcióba besorolt opusok rendezői olyan országokba vezetnek el bennünket kamerájukkal, ahol még mindig csak álom a demokratikus rendszer; például Észak-Koreába.

Új szekciót is besoroltak idén a hagyományosok közé: AIDS – általános felhívás címmel. Az e betegségben szenvedő oroszországi fiatalokról, egy thaiföldi kolostorban haldokló prostituáltról, szüleiket ápoló dél-afrikai gyerekekről mutatnak megrázó képsorokat az e kategória kínálatában megtalálható dokumentumfilmek. Ennek a szekciónak a valóságát erősíti a Jan Šibík fotográfiáiból összeállított Még élni akarok című kiállítás. A cseh fotográfus egy évig tartózkodott Odeszszában, fényképezőgépével azt örökítette meg, milyen kegyetlen körülmények között sínylődnek ott a HIV-fertőzöttek.

A Középpontban: Irak című szekcióról túl sokat nem is kell mondani; annyit azonban érdemes megemlíteni, hogy két dokumentumfilm is azzal foglalkozik, mit, mennyit és hogyan közvetít a média az iraki eseményekről.

A Nők a mai világban kategória filmjeiből olyan sorsokat ismerhetünk meg, amelyekből az derül ki, hogy vannak olyan helyei a világnak, ahol a lányok-asszonyok még mindig távol élnek a huszonegyedik századi civilizációtól. Említsünk csak egyetlen filmcímet: Menyasszonyszöktetések Kirgizisztánban.

Csupán jelszavakban néhány további területről, amelyekről az Egyazon világ filmszemle képet ad: különböző kultúrák találkozása, együttélése; a migráció, a menekülthelyzet; az észak és dél között még ma is létező fejlettségi különbség. A gyerekek szemével is betekinthetünk a világ problémáiba: két szekció filmjeinek is gyerekek a főszereplői.

A 13-áig tartó Egyazon világ vetítéseit három helyszínen tartják: a Charlie centrum filmklubban, az egykori V klubban, vagyis az A4 – nultý priestor klubban, valamint a Színművészeti Főiskola Televíziós és Filmművészeti Karán.

A fesztivált a Veszélyeztetett Ember Polgári Társulás szervezi.

A hagyománynak megfelelően az Egyazon világ kínálatából – későbbi időpontokban – idén is mutatnak be válogatást Szlovákia más városaiban is: az előzetes tervek szerint Kassán november 14. és 16. között, Besztercebányán 2006. március 1. és 6. között, Somorján, a Fórum Intézetben 2006. február 8. és 10. között.