Karlovy Vary fesztiváljára készül a szőgyéni színésznő

A szlovákiai bemutatóra váró film több évig készült. Először Karlovy Vary közelgő fesztiválján láthatja a közönség. Ostrochovský minden alkotását kemény közéleti bírálat szövi át, és már megszokhattuk tőle: vagy a múlt eddig elhallgatott, ám továbbra is égető témái, vagy napjaink legrázósabb társadalompolitikai kérdései foglalkoztatják.

Dékány Nikolett régóta várta már, hogy szerepet kapjon Ivan Ostrochovskýtól.

„Majd kiugrottam a bőrömből, úgy örültem, amikor utolért a felkérés – meséli. – Láttam a rendező minden filmjét, nagy álmom volt vele dolgozni. A Pressburgot forgattuk Molnár Csabával, amikor a segítségét kérték, hogy ajánljon egy magyarul beszélő, kicsit roma kinézetű színésznőt a rendezőnek. Én lettem az. Egyetlen jelenetről volt csupán szó. De amikor a rendező meglátott a jelmezpróbán, és hallotta, hogy folyékonyan beszélek szlovákul, azt mondta, játszhatnék többet is a filmben. A korábban nekem ajánlott szerepet végül is másvalaki kapta, én pedig kórházi nővér lettem, aki többször is megjelenik a filmben. Ezért aztán több napot forgattam a stábbal.”

Forgatókönyvet nem kapott ő sem, ami nem kis meglepetés volt számára.

„Nagyon egyedi a rendező munkamódszere. Még a helyszínre érve sem tudtam, mi lesz a dolgom, mit fogok játszani. Furcsa volt ez a bizonytalanság. Ha szlovák nyelven játszom, szeretek jó előre felkészülni, a szöveget százszázalékosan a magamévá akarom tenni. Izgultam, hogy a kezembe nyomnak egy teleírt oldalt, és nem lesz elég időm megtanulni. A kiejtéssel is szeretek elbíbelődni, azt is be kell gyakorolnom. Ostrochovskýnál nincs forgatókönyv. A fejében viszont ott az egész történet, amelyről csak nagy vonalakban derül ki egy s más, de még az adott jelenetről sem lehet tudni jó előre semmit. A felvétel előtt vázolja a lényeget. Meg kellett szoknom, hogy nála improvizálni kell – adott keretek között. Elmondja, mit akar látni és hallani, és azt kell aztán megjeleníteni.”Íme, egy konkrét példa: újszülöttjét otthagyva megszökik a szülészetről egy roma nő, hazamegy a gyerekeihez, és biztosra akarja venni, hogy nem csalta meg a férje, amíg ő a kórházban feküdt.

„Hangzavar van a teremben, kiabálnak, veszekednek a nők. Az volta dolgom, hogy rendet tegyek közöttük. Hogy milyen szavakkal érem el, azt rám hagyta a rendező, csupán azt határozta meg, hogy mikor beszéljek magyarul, mikor szlovákul, és hogy mikor keverjem a két nyelvet. Hangulatképeket is forgattunk. Éjszakai ügyeletben vagyok, unatkozom. Milyen legyek? Flegma? Szigorú? Kedves? Amilyen te vagy, jött a válasz. Volt, hogy lázasan, betegen forgattam. Akkor tényleg flegma voltam. Idegesített, hogy bejött a főorvosnő, és lekezelően szólt hozzám.”

Az improvizálás egyáltalán nem okoz gondot a színésznőnek. Sorolja is, hogy miért nem.

„Gyerekkoromban sokáig cserkészkedtem. A tábortűznél mindig azzal szórakoztattuk a többieket, amit ott, helyben találtunk ki. Sok évvel később többször dolgoztam Jan Hřebejk cseh rendezővel. Ő is nagyra értékeli, ha a színész neki tetsző ötletekkel áll elő. Mindig nyitott az ilyen együttműködésre. Nála tanultam meg elengedni magam, szabadon játszani, és szórni, ami az eszembe jut. Szeretek keresgélni, válogatni a lehetséges megoldások között, megfűszerezni valamivel az adott jelenetet. Ostrochovský egyszer arra kért, hogy telefonáljak. De kit hívjak fel, és miről beszéljek vele, érdeklődtem. Rád bízom, mondta. Rendben. Felhívtam egy képzeletbeli tornaljai vendéglőt, és palóc tájszólással rendeltem ebédet a nővérkéknek. Kérdeztem a szakács nénit, hogy mi máma a menü? Mert rendelnék a lányoknak is valamit. Van szegedínszkí knédlivel? Igen? Jó van! Rezeny is krumplival? És leves? Húsleves! Lehet az is! Elszórakoztattam magamat és a stábot is. Kérdezte a rendező, mit mondtam a telefonba. Tetszett neki. Elégedett volt velem. Egy átállás során, a balatoni forgatáson kértem, hogy tegyék fel Zoltán Erika Szerelemre születtem című számát. Elkezdtem táncolni, az egyik asszisztens felkapta a seprűt, és azzal kezdett el gitározni, az operatőr pedig felvette az egészet. Ostrochovskýnak annyira tetszett, amit csináltunk, hogy megvette a jogokat, és azt ígérte, bekerül a zene a filmbe.”

A főorvosnőt a cseh film első számú sztárja, Aňa Geislerová alakítja. Közös jelenetükről kérdezem Dékány Nikolettet.

„Első látásra rideg és kimért volt Aňa. Nagyon profi, de nem könnyű megközelíteni. Tisztelem őt, de nem ijedtem meg tőle, hogy úristen, kivel játszom! Nem viszonyult hozzám kellemetlenül, de az elején még nem tette lehetővé, hogy együtt repüljünk. Más választásom nem maradt, mint a ridegségére építeni. Ha te így, akkor én úgy, gondoltam, és igyekeztem a maximumot kihozni a szituációból. Mivel nem volt készséges a jelenetben, én egy kicsit undokul viselkedtem vele. Jó, jó, csak húzzad fel őt, biztatott a rendező. Aňa szerencsére vette a lapot. Jött velem. Rám kapcsolódott. Szeretek profikkal játszani, akik gyönyörűen dobják vissza a labdát. Ha pedig a másik félnél a kezdődobás, és jól indít, akkor azt én sem hagyom veszni.”

Karlovy Vary fesztiválján most vesz részt először a szeptemberig még gyermekgondozási szabadságon levő színésznő.

„Nagyot dobbant a szívem, amikor meghívtak a fesztiválra. Rettentően örültem, de nem voltam biztos benne, hogy el tudok menni. Kétéves a kisfiam, és még sosem aludta át nélkülem az éjszakát. A férjem pedig nagyon elfoglalt, filmet forgat. Vigyem magammal a gyereket? Bízzam valaki másra? Akkor velem kell utaznia valakinek, aki vigyáz rá. Az anyósommal aztán sikerült megbeszélnem, hogy nappal ő lesz a fiunkkal, az éjszakát pedig majd a férjemmel vészeli át. A bemutatót követő napon pedig már otthon leszek. De hogy milyen az élet?! Évekkel ezelőtt volt egy szerelmem Karlovy Varyban. Jártam náluk, bemutatott az édes-anyjának, aztán mégis szakítottunk. Bánatomban azzal búcsúztam tőle, hogy meglátod, visszajövök én még ide egyszer, de már ünnepelt színésznőként! Már ki is választottam, milyen ruhában hajolok meg a vetítés előtt. Négy napomba telt, míg eldöntöttem.”