Karlovy Vary sétánya Jiří Bartoškával

Egyszer, már jó régen, itt hagyta lábnyomát Mándy Iván, de Törőcsik Mari sem győzött álmélkodni az oszlopsor szépségén. Az európai fesztiválvárosok közül Karlovy Varyt szerette a legjobban. A promenád eleganciája, az Osztrák–Magyar Monarchia éveiben felsorakoztatott színes homlokzatú házak, kisboltok, kávézók és szállodácskák, a várost kettészelő, szelíden folydogáló patak bájos kis hídjainak látványa megsokszorozza a vizuális élményt. Lehet ősz vagy tél, tavasz vagy nyár, ez a kecsesen kanyargó sétány két, fából faragott, hófehér pavilonjával, méltó a hely szelleméhez.

Neve nincs még, de jövőre már lehet. Elkeresztelhetik Jiří Bartoškáról, a fesztivál ez évben elhunyt elnökéről, aki 1994-től volt a világ egyik legrégebbi filmes rendezvényének meghatározó alakja, a cseh filmművészet egyik ikonikus arca. Az ő ideje alatt vált a rendezvény nemzetközileg elismert seregszemlévé. Egy évvel a halála előtt a város díszpolgárává avatta.

Az 1989-es csehszlovákiai rendszerváltó bársonyos forradalom egyik vezéregyénisége volt, aki nyilvánosan támogatta az akkor még ellenzéki drámaíró és emberi jogi aktivista Václav Havel megválasztását Csehszlovákia elnökének.

Szép ember és nagy humanista volt Jiří Bartoška. Dús, fehér hajával, ápolt körszakállával, kellemes hangszínével, eleganciájával színpadon is, mozivásznon is szinte varázserővel bírt. Aligha tudta bárki is kivonni magát a hatása alól, hiszen színészként is kivételes volt.

Bartoškát mindenki szerette. Bartoškáról mindenki elismeréssel, sokszor rajongva beszélt. Bartoška egyetlen mondatával is képes volt megnyerni a közönséget. Övé volt a fesztivál nyitó- és záróestje. Eldohányzott hangjával úgy szólt a mikrofonba, hogy azonnal ünnepivé tette a pillanatot. A fesztivál legnagyobb mágusa volt. Jobb éveiben, amikor végig jelen volt a seregszemlén, ő fogadta az ide érkező sztárvendégeket. Ott állt a Pupp bejárata előtt, és elsőként nyújtotta kezét a fekete fesztiválkocsiból kiszálló művészeknek.

Mindegyikük rokonszenvét elnyerte. Azonnal. Ott, helyben. Sánta angolnyelv-tudásával, kifinomult emberismeretével a váratlan helyzeteket is percek alatt megoldotta. Michael Douglas kábult állapotban „elveszett” fiát, Cameront úgy kerestette a rendőrséggel, hogy sem a város, sem a fesztivál nem tudott róla. Renée Zellweger valamelyik európai reptéren elkeveredett bőröndjét a tengerentúlról hozatta vissza, közben Prágából rendelt kedvére való ruhákat a „zaklatott idegállapotú” színésznőnek. A macskái által véresre karmolt Udo Kier arcára ő szerzett gyógykrémet. Gregory Peck akut vakbélgyulladásához ő szerzett orvost. Robert Redforddal bólogatva elemezte a világpolitikai helyzetet. Sharon Stone-nak nem volt rest részletesen beszámolni Václav Havel börtönéveiről. Woody Harrelsonnak megmutatta, hol futhatja le zavartalanul hajnali köreit. Volt, akivel ebédelni ment, volt, akivel együtt vacsorázott. Szívügye volt a fesztivál. Vendégei hírét is vitték a világba. Milos Formannal szövetkezve nyerte meg a legnagyobb sztárokat. Hollywoodban, New Yorkban és Sydney-ben is fogalommá vált Jiří Bartoška neve. Tisztelték és szerették őt. Volt, aki elismerése jeléül leborult előtte a fesztiválpalota színpadán.

Az idei volt az első év, hogy nélküle zajlott le a rendezvény. A legtöbbször mégis az ő neve hangzott el egy-egy vetítés előtt.

Hiányát sokat emlegették.

Bekerült egy róla szóló portréfilm is az idei programba. 2021 júniusában egy hosszabb beszélgetés készült vele, amelyben őszintén beszélt sorsa, pályája alakulásáról. Szóba hozta a gimnáziumi és főiskolai éveit, a katonaságon eltöltött hónapokat, a bársonyos forradalmat, a fesztivál újraálmodását. Felelevenített sok-sok emléket. Elmondta, mivel utasította vissza a kommunista rendszert éltető sorozatban rá osztott szerepet („Nem fogok tizenhárom este hülyét csinálni magamból!”), hogyan lettek nagy barátok Václav Havellel és Milan Kunderával. Elmesélte azt is, hogy 2014-ben, amikor a fesztiválon vendégeskedő Mel Gibson megtudta, hogy sugárkezelésekre jár, felajánlotta neki baráti segítségét. Magánszigetére hívta őt gyógyulni. A Mattoni című sorozatot forgatta, amikor már egészen másfajta fáradtságot érzett, mint azelőtt. Orvosa azonnal közölte vele a diagnózist: nyirokmirigyrák.

Ő pedig szólt a sorozat rendezőjének, hogy ossza át gyorsan másvalakire a szerepet, mert nehéz út előtt áll. Tavaly már éppen hogy csak megmutatkozott a fesztiválon. Nem titkolta, hogy nagy a baj. Fel sem ment már a színpadra. A nézőtérről üdvözölte a közönséget. Az idei fesztivál szervezéséből azonban még kivette a részét.

Aztán eljött a vég...

De a város legszebb sétányán végig jelen volt. A Thermaltól egészen a Puppig. A fesztivál legszebb, legemlékezetesebb kiállítása volt ez a szabad ég alatt, végig, a patak mentén. Nagy méretű fekete-fehér fotók, amelyek más és más helyzetben mutatták meg őt, a közép-európai régió legrangosabb mozgóképes eseményének elnökét, aki épp harminc évig állt a rendezvény élén. A katonás rendben felsorakoztatott felvételek (Tono Stano fotói) a még remek/jó/tűrhető formában lévő Bartoškát láttatták.

Harminc kimerevített pillanat az elmúlt évekből. Willem Dafoe csendre int valakit, elvégre Bartoškával áll az objektív előtt. Johnny Depp figyelme megoszlik a képen. Tudja, kinek a keze pihen a vállán, de pár másodpercre elkalandozott a tekintete. Jiří Menzel filmjeiben Bartoškának ugyan sosem jutott szerep, barátságukat ez mégsem befolyásolta. Gina, az isteni Lollo, aki még Brigida is, mint a gyémánt, úgy ragyog az elnök úr mellett. Robert De Nirót és feleségét egy izgalmas sétára invitálta. Jude Law-ban igazi cinkosra talált. A jó pár számmal alacsonyabb Danny DeVitóval örömmel bohóckodott. Renée Zellwegert szívből ölelte magához. Volt, amit csak John Travolta hallhatott tőle.

Hosszú az út a Thermal és a Pupp között. Ki tudja, hányszor ment itt végig az elmúlt harminc év alatt Jiří Bartoška? A nyomában jár, aki errefelé sétál. Egy felejthetetlen művész emléke követi.