Egy kiszámítható ország

Újabb fordulatot vett a Ján Čurilla körüli nyomozók és Matúš Šutaj Eštok belügyminiszter között évek óta húzódó bírósági ügy. Bár eddig úgy tűnt, hogy a belügyminiszternek jelentős kártérítést kell fizetnie a jogtalanul szolgálaton kívül helyezett nyomozóknak, és nyilvánosan bocsánatot kell kérnie tőlük, a fellebbviteli bíróság meglehetősen váratlan módon hatályon kívül helyezte a korábbi ítéleteket.

A hírről Čurilláék ügyvédje, Peter Kubina számolt be. Elmondása szerint a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság korábbi döntései több hasonló esetben is helybenhagyták a mulasztási ítélet alkalmazását, a fellebbviteli bíróság azonban ezúttal másképp döntött. Ez önmagában még nem bizonyít semmit, de nehéz nem észrevenni, hogy amikor egy magas rangú politikus ügye kerül a bíróság elé, gyakran születnek nehezen értelmezhető döntések.

Kubina szerint a bíróság meglepő, a korábbi ítélkezési gyakorlattól eltérő döntése az utolsó pillanatban érkezett Šutaj Eštok segítségére: szó szerint a végrehajtás napján született meg, megmentve a belügyminisztert a 100 ezer eurós kártérítés kifizetésétől, miközben az egész eljárást visszaküldte az elsőfokú bírósághoz.

Čurilláék eddigi sikerei a bíróságon már önmagukban is meglepetésnek számítottak. A Šutaj Eštokot elmarasztaló ítélet ugyanis automatikusan született meg, miután a belügyminiszter nem reagált időben az elektronikus kézbesítésre. Nehéz elképzelni, hogy egy átlagos állampolgár hasonló helyzetben megúszná a büntetést, így az ügy ismét azt az érzést erősíti, hogy Szlovákiában nem mindenki egyenlő a törvény előtt.

Véletlenül szerdán volt éppen húsz éve, hogy Robert Fico a Smer élén megnyerte első parlamenti választását, és először lett miniszterelnök. Az azóta eltelt idő nagy részében – néhány rövidebb megszakítástól eltekintve – ő határozta meg a szlovák politika irányát. Hosszan lehetne sorolni, hogyan alakította át az országot, de a mostani ügy talán jól mutatja a rendszer egyik alapvető jellemzőjét: Szlovákia az egyenlők és az egyenlőbbek országa, ahol a „mi embereink” még mindig megúszhatnak bármit, és ahol nemcsak a közvagyon, hanem a törvények is a kormánypártok igényeinek megfelelően „transzformálódnak”. Ugyanezen a napon Fico egy Rimaszombat melletti gyáravatón arról beszélt, hogy a befektetőknek nem kell aggódniuk: a belpolitikai viták és feszültségek ellenére Szlovákia kiszámítható ország. Ebben valóban van igazság. Az elmúlt húsz év tapasztalata alapján ugyanis van valami, ami valóban kiszámítható: hogy a hatalom minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik megvédeni a saját embereit. Talán akadnak befektetők, akiket ez nem zavar. Sokak számára azonban inkább riasztó annak a lehetősége, hogy ha egyszer konfliktusba kerülnek a politikai hatalom valamelyik képviselőjével, akkor hiába érzik magukat a jog oldalán, nem bízhatnak feltétlenül abban, hogy az intézmények pártatlanul járnak el.

Az ilyen ügyek tovább gyengítik a jogállamba és az intézményekbe vetett bizalmat. Ez pedig hosszú távon nemcsak a politikának, hanem az egész országnak is árt. A fiatalok menekülnek, a befektetők elmaradoznak. Ez Fico kiszámítható országa.