A tökéletes első randi

„A randizás végtelenül kimerítő” – ez a nyers, de pontos felismerés ma már úton-útfélen szembejön velünk. Világlapok írják: a Z-és Alfa-generációk ismerkedési szokásai eltérnek a korábbi generációkétól, egyre többen nem is próbálnak ismerkedni, felértékelődnek a mikrogesztusok a látványos, nagy tettek helyett, és párkapcsolati tanácsért gyakran a mesterséges intelligenciához fordulnak. Időnként olyan kattintásvadász címek is felbukkannak, amelyek szerint vesszenek a régi szabályok, majd gyorsan felállítanak helyettük néhány újat. Ebből a felütésből nézve hatalmas ötlettel rukkolt elő az angol komikus és tartalomgyártó, Amelia Dimoldenberg, aki egy sültcsirkézőbe viszi a randipartnereit. A 2014-ben indított, jelenleg már 3,5 millió feliratkozóval rendelkező YouTube-csatornáján futó Chicken Shop Date ötlete tényleg ennyi: adott egy középosztálybeli londoni fiatal nő a jellegzetes pókerarcával, szemben vele színészek, énekesek, rapperek, dragqueenek vagy akár egy egész rockbanda. Csak egy asztal választja el őket egy olyan sültcsirkézőben, mint a KFC vagy a Popeyes kisebb, hagyományosabb változata. Nincs épített díszlet, nincs felesleges sallang: csak egy képtelen, mégis őszinte beszélgetés.
A valódi csodafegyver azonban nem a helyszín, hanem a humor. A humorista a „kínos” randipartner szerepében tündököl – már ha lehet tündöklőnek nevezni azt a szörnyen kellemetlen, egészen fura, esetlen, gyakran passzív-agresszív figurát, akinek a bőrébe bújik. „Kis válogatós!” – veti oda neki a vegetáriánus Paul McCartney a legutóbbi, május 29-én debütált epizódban, amelyben a magukat száz százalékig vegánnak valló északnyugat-londoni Temple of Seitanban falatoznak. „Ott voltam a glastonbury-i koncerteden. Sírtam” – mondja szándékosan érzelemmentesen a házigazda. „Ennyire rossz volt?” – kérdezi a Beatles legendás sztárja. Néma csend. A kamera vált, csak a szakácsot – egy vézna, fiatal dél-ázsiai férfi – látjuk, amint a kamerába néz, a háttérben kínosan serceg az étel. 
Nincs negyedórás sem ez a rész, de McCartney elmeséli, hogy Hamburgban meggyújtott egy óvszert, aztán arról beszélnek, hogy nincs tetoválása, de ha lenne, valami unalmas mintát varratott volna magára. Amelia szerint ugyanolyan unalmas, amikor a vitaminjairól kezd beszélni, holott ő éppen a furcsaságairól próbálja faggatni. És igaza van: arról, hogy McCartney emlékszik az álmaira, sőt a Yesterday dallama is álmában született meg, sokkal szívesebben hallgatjuk.
Maguk a kérdések viszont páratlanul jók. „Milyen előnyökkel jár, ha lovaggá ütnek?” Nem sokkal, de Liverpool díszpolgáraként például áthajthatná a juhait a városon. „Mit gondolsz, megéri felkeresnem Dungeon Lane-t?” – kérdez rá arra a liverpooli helyszínre, ahol McCartney és George Harrison felnőtt. „És még mindig a ló a kedvenc állatod?” Igen – lepődik meg az interjúalany, majd gyorsan a vidrákra terelődik a szó. „Mit gondolsz, milyen gyakran érdemes fogorvoshoz mennem?” „Van valami kertészeti tipped számomra?” Az ilyen kérdések teszik a műsort vígjátékokat megszégyenítő módon eredetivé és szórakoztatóvá – no meg azok a válaszok, amelyek akár a marihuánatermesztést és John Lennon méltatását is képesek szinte egyetlen gondolatmenetbe sűríteni.
A Chicken Shop Date nincsenek előre megírva, de precíz háttérmunka előzi meg a forgatást: Amelia – korábban olykor egy másik brit komikus, Ania Magliano segítségével – megírja a csattanókat, a szarkasztikus beszólásokat és az abszurd kérdéseket. A meghívott vendégekkel azonban nem egyeztetik az elhangzó kérdéseket, így a frappáns válaszok, a folyamatos nevetés, a kínos feszengés vagy a felszínre törő értetlenség is abszolút természetes. Ez az első vendégeknél különösen látványosan működött: elég csak elképzelni a londoni underground zenei szcéna keményfiúit egy olcsó gyorsétteremben egy fiatal nővel, aki első pillantásra inkább tűnt egy teljesen szétszórt, maximálisan bogaras újságírónak, mint rutinos interjúkészítőnek. Bár ma már a nagy nevek valószínűleg sejtik, mire vállalkoznak, Ben Stiller például tavaly bevallotta, hogy egyetlen korábbi epizódot sem látott. Amelia erre gyorsan odaszúrta, hogy ő meg nem látta a Stiller által rendezett Különválást. A 2023-as „évad” legjobb adásáért felelős Cher pedig, miközben arról beszél, hogyan jött össze az évtizedekkel fiatalabb párjával, elmondja, hogy ki nem állhatja a sült csirkét. Rosalía ezzel szemben látványosan élvezi a falatozást és kifejezetten rajong az interjúkért, még ha a beszélgetőpartnere akcentusát nem is mindig sikerül maradéktalanul dekódolnia…
Amelia Dimoldenberg lehengerlő humora első pillantásra összetéveszthetetlennek tűnik, noha maga a deadpan-komédia nagyon régi hagyományra épül. A „Nagy Fapofaként” emlegetett Buster Keaton már az 1920-as években felismerte, hogy minél nagyobb a káosz körülötte, és ő minél rezzenéstelenebbül reagál rá, a közönség annál jobban nevet. Ezt az eszközt fejlesztette tökélyre a modern deadpan egyik legzseniálisabb képviselője, Leslie Nielsen az Airplane! és a Csupasz pisztoly-filmekben. Dimoldenberg ugyanezt a mentalitást ülteti át az interjúszituációkba: formátuma erősen emlékeztet Zach Galifianakis Between Two Ferns című, 2008-tól tíz éven keresztül időnként új epizódokkal előrukkoló ál-talkshow-jára, amelyben teljesen szakmaiatlan – sértő vagy szürreális – kérdésekkel hozta zavarba vendégeit, köztük olyan hollywoodi sztárokat, mint Sean Penn, Brad Pitt vagy Jessica Chastain, valamint olyan zenei nagyágyúkat, mint Justin Bieber, sőt még Barack Obama akkori amerikai elnököt is. (Csak zárójelben: a hazai televíziózásban Friderikusz Sándor Meglepő és mulatságos című műsorának álinterjú-rovatában Huszár Tamás és Beleznay Endre hasonló módszerrel faggatott ismert művészeket, akik hol toleránsan, hol kevésbé higgadtan állták a strapát.)
Az általában hét-tíz perces blokkok elsősorban Dimoldenberg érdemei. Ezt igazolja az egyik 2021-es vendég, egy bizonyos Ed Sheeran, aki tökéletesen ráérzett a komikus titkára: egyik pillanatról a másikra nem kínosból átkozottul kínosba tud váltani. Érdemes tehát figyelni az új epizódokat (idén McCartney előtt csak egy debütált, Conan O’Brien amerikai komikus-műsorvezetővel), és remélni, hogy még sok készül belőlük. Humor ide vagy oda, már csak azért is, mert ilyen érdekes interjúkat ritkán kap az ember világsztárokkal. Az pedig külön erénye a műsornak, hogy a vendégek gyakran olyan oldalukat is megmutatják benne, amely a hagyományos interjúkban ritkán kerül elő.