A diákmunka értékes tapasztalat – de óvakodjunk a csalóktól!

A nyári szünetben a diákok különböző okokból vállalnak alkalmi munkát. Egyesek már most elő akarják teremteni a tanulmányaik finanszírozásához szükséges keretet, hogy szeptembertől nyugodtan folytathassák az iskolát. Mások több zsebpénzre, a szülőktől való nagyobb önállóságra vágynak, esetleg kirándulásra spórolnak. Van, akit nem is a pénz motivál, hanem tapasztalatokra akar szert tenni, vagy a kalandvágy hajtja. A fiatalok számtalan lehetőség közül választhatnak, viszonylag könnyen elhelyezkedhetnek, külföldre is könnyen kijuthatnak. A cégek is szeretik alkalmazni a diákokat, olcsóbb munkaerőnek számítanak. Esetükben ugyanis az állam kivételt tett: 200 eurós fizetésig nem kell semmilyen járulékot elvezetni utánuk, a munkaadó járulékterhe a kivetési alap mindössze 1,05%-a (beteg- és garanciabiztosítás). A cégeknek a 22,8%-os öregségi- és rokkantságinyugdíj-biztosítást csak a 200 eurót meghaladó jövedelem fölött kell kifizetniük. Ráadásul a diákok sokszor beérik viszonylag alacsonyabb jutalommal, úgyhogy a munkaadóknak megéri őket alkalmazni. Ahol csak pár brigádmunkást foglalkoztatnak, mindössze néhány eurót takarítanak meg. Az a vállalat, amelyik sok diákot dolgoztat megbízási szerződésre, több ezer eurót spórolhat meg.

Munka külföldön

A nagyobb fizetés reményében az idősebb diákok külföldön (is) brigádoznak, sokan mennek Angliába, Spanyolországba, Ausztriába, Németországa, újabban Egyiptomba, Törökországba vagy más egzotikus országba is, ahol szállodai animátorként, pincérként, bárpincérként, pizzafutárként, recepciósként, szobalányként dolgoznak. Mások elmennek szakácsnak, segédmunkásnak, úszómesternek, a lányok esetleg táncosnőként próbálnak szerencsét. Közkedvelt tevékenység a különféle gyümölcsök és zöldségek betakarítása is.

Külföldre kétféleképpen juthatnak ki a diákok: önállóan, illetve közvetítők útján. Ideális esetben az adott országban él valamilyen rokon vagy ismerős, aki segít tájékozódni, intézkedni, akinél szükség esetén meghúzhatjuk magunkat, aki tanácsot adhat a bajban. Aki egyedül akar érvényesülni, és a célországban nem él semmilyen rokona, annak tanácsos találnia egy barátot – ha egy mód van rá, senki se induljon útnak teljesen egyedül! Biztonságosabb, ha legalább ketten támogathatják egymást. A kinti munkaügyi központok (job centerek) általában helyi munkatapasztalattal rendelkezőket keresnek, ezért érdemes már itthon elkezdeni a keresést. Lakást is jobb előre szerezni. Nem szabad elfeledkezni a megfelelő biztosításról sem – célszerű lehet utasbiztosítást kötni, illetve a munkaszerződés megkötése után érdemes ellenőrizni, a munkaadó fizeti-e ott a járulékokat.

Munkaközvetítő ügynökségek

Aki ezt a procedúrát ki akarja hagyni, utazhat közvetítők segítségével, akik mind a munkát, mind a szállást, mind a repülőjegyet biztosítják ügyfeleik számára. Ugyanakkor a megfelelő közvetítő ügynökség kiválasztásakor nem árt az óvatosság, nehogy valaki csalók hálójába kerüljön, és a kiutazás után döbbenjen rá, hogy a megállapodás ellenére nincs se munka, se pénz. Ezért még mielőtt valaki személyesen elmegy a kiválasztott ügynökségbe, érdemes megnézni, rendelkezik-e megfelelő engedéllyel – ezt a szociális, munka- és családügyi hivatalban vagy az upsvr.gov.sk – SZÚ és az upsvr.gov.sk–ADZ oldalakon lehet megtenni. Illetve a munkaközvetítő ügynökségnek érvényes vállalkozói engedéllyel kell rendelkeznie, úgyhogy ellenőrizhetjük a cégjegyzékben is (zrsr.sk). Ezenkívül kérjünk referenciákat ismerősöktől vagy olyan személyektől, akik már igénybe vették az ügynökség szolgáltatásait!

Aki önerőből talál munkát, saját magának kell mindent megszerveznie, lefoglalnia, intézkednie, ezzel szemben az ügynökség sok mindent elvégez ügyfelei helyett – de ez nincs ingyen. Előre érdemes tájékozódni az illetékekről és arról, pontosan milyen szolgáltatásokat fedeznek belőle, hogy mindenki mérlegelhesse, nem éri-e meg jobban önerőből intézkedni, vagy egy másik ügynökséget választani.

Közvetítői díj

A szociális ügyi minisztérium rendelete szerint magáért a közvetítésért a perszonális ügynökségek nem kérhetnek pénzt a természetes személytől, csak azoktól a munkaadóktól, akik számára kiközvetítik a munkaerőt. Noha hivatalos közvetítési díj nincs, és a regisztrációért sem kérhetnek illetéket, egyfajta kezelési költség címén mégis kicsalhatnak valamit az ügyféltől, de az adatbázisba való felvétel még nem jelent garanciát arra, hogy találnak számára munkát. Továbbá kiszámlázhatnak bizonyos egyéb szolgáltatásokat, például pénzt kérhetnek szakmai tanácsadás címén. Ezenkívül gyakran biztosítanak ügyfeleiknek szállást, vagy elszállítják őket a munkavégzés helyére, esetleg kiegészítő szolgáltatásokat is nyújtanak, például segítenek felvenni a kapcsolatot a külföldi szakhatóságokkal, tolmácsként segítenek a hivatalos ügyintézés, bankszámla nyitása során stb., amiért már kérhetnek bizonyos ügyintézési díjat. Az esetleges félreértéseket elkerülendő előre kell érdeklődni a kiegészítő szolgáltatásokról és főleg arról, mennyibe kerülnek! Azt sem árt tisztázni, ki állja az útiköltséget, a külföldi szállásért és az étkeztetésért kell-e külön fizetni, vagy az árát levonják-e a fizetésből, a munkavállalónak lehetnek-e szabadnapjai, az esetleges ünnepnapokon kell-e dolgozni, szükség esetén ki biztosít munkaruhát stb.

Sikeres munkavállalás esetén két szerződés lesz az ügyfél kezében: a közvetítő ügynökséggel kötött megállapodás és a külföldi munkaadóval aláírt munkaszerződés.

Nyelvismeret

Gyakran felmerülő kérdés: a külföldi idénymunkásoknak muszáj-e beszélniük az adott ország nyelvét? A legtöbb helyen nem feltétel, de mindenképpen előny, ha legalább angolul tud valaki, mert akkor a mindennapi életben, a bevásárlás, az esetleges orvosi ellátás, ügyintézés során sincs másokra utalva, és a munka kiválasztásakor is több lehetősége van. Nincs szüksége szakképesítésre, sem korábbi tapasztalatokra annak, aki megelégszik a farmon végzendő munkával, a gyümölcsök és zöldségek betakarításával, takarítással, raktári vagy gyári munkával. Ha viszont például az egészségügyben ápolóként vagy gondozóként szeretne valaki dolgozni, feltétel lehet a szakképzés és a megfelelő gyakorlat.

Ha a munkaközvetítő ügynökség nem tartja be a megállapodást, vagy fennáll a törvénysértés gyanúja, megbírságolhatják. Az elégedetlen ügyfelek a szociális, munka- és családügyi hivatalban emelhetnek panaszt.

Szociális ellátások

Uniós állampolgárokként az Európai Unió egész területén, továbbá Izlandon és Norvégiában is mindenféle korlátozás és munkavállalási engedély nélkül – idénymunkásként, alkalmazottként és vállalkozóként egyaránt – munkát vállalhatunk. Mielőtt azonban külföldre megyünk, érdemes tájékozódni az adott ország szociális rendszeréről. Alapszabály: akár csak néhány hétre, akár hosszabb időre megy valaki külföldre dolgozni, joga van ahhoz, hogy az adott ország állampolgáraival egyenlő bánásmódban részesüljön. Ez azt jelenti, hogy a munkavégzés első napjától kezdve ugyanazokra az ellátásokra jogosult, mint a helyi munkavállalók. Az egyes uniós tagállamok jogszabályai és társadalombiztosítási rendszerei között azonban jelentős eltérések lehetnek, ezért még a kiutazás előtt fontos tájékozódni az adott országban érvényes szabályokról.

Külföldre utazás előtt gondolni kell az egészségbiztosításra is. Ki lehet váltani az európai egészségbiztosítási kártyát, mellyel az EU-n belül az összes orvosi kezelésre jogosult lesz bármely uniós országban, de a biztosító mindig csak az ott érvényes szabályok szerint téríti meg a költségeket. Előfordulhat, hogy a kezelés költségeiből például 20-30%-ot a betegnek kell önrész címén fi-zetnie. A munkavállalónak mérlegelnie kell, milyen hosszú időre megy külföldre, ott lesz-e egészségbiztosítása, vagy esetleg nem éri-e meg utasbiztosítást kötni.