Ábrándokkal átszőtt érzéki dráma mexikói színekkel

A szír fiút – Nina Knag Karlovy Varyban díjazott Ne szólíts anyának című norvég filmjében – egy kisvárosi polgármester felesége viszi ágyba, beígérve neki tartózkodási engedélyt, egyetemre való sima bejutást, sőt még anyagi előnyöket is. Szeretője és pótanyja lesz a feltűnően jóképű, tizennyolc éves fiúnak.

Az ugyancsak vonzó megjelenésű mexikói táncost – Michel Franco Ábrándok című erotikus drámájában – egy Mexikóban balettalapítványt igazgató amerikai milliárdos lánya csábítja el. Fényes karriert ígér neki, ha kitart mellette – mint titkos szerető. Ez utóbbit a nő természetesen nem mondja ki, csupán támogatásáról biztosítja teste választottját.

Fernando nem egy tehetős mexikói család szeretett fia. Illegális bevándorlók népes csapatával kamionban fuldokol valahol a texasi határ közelében. Miután útjára engedik, kilométereket gyalogol a senki földjén, majd stoppal jut el San Franciscóba, ahol már láthatóan otthonosan mozog. Megtalálja a biztonságot jelentő házat, a bejárati ajtó eldugott kulcsát, és úgy fekszik be az ágyba, mint aki nemegyszer élvezte már annak kényelmét és illatát. Ott talál rá Jennifer, a barátnője, és rögtön nagy étvággyal veti rá magát michelangelói kezekkel formált, izmos testére.

Luxuskörnyezetben különös szerepet kap a szerelem. Főleg egy messziről jött, szegény sorból kiemelkedett fiú esetében. Más ez a szerelmi fészek, mint a mexikói, amelyben már testük-lelkük egymásra hangolódott. Ez itt fényesebb jövőt, szebb megélhetést, világraszóló sikereket ígér. Fernando legalábbis ebben bízik.

Jennifer, mint milliárdos mecénás, máshogy látja a dolgokat. Ő szabadon röpköd San Francisco és Mexikóváros között. Itt is, ott is luxuskörülmények között él apja és fivére irányítása alatt. Amikor kettőjük számára egyértelművé válik, hogy Jennifer egy mexikói pártfogoltjával – igaz, a legtehetségesebbel és a legvonzóbbal – folytat szerelmi viszonyt, mindent megtesznek, hogy kirángassák belőle.

Fernando gyorsan ráérez, hogy a nő, bár a felhőtlen boldogságot keresi mellette, nem vállalja fel őt. Jennifer nem az a nő, aki foggal-körömmel küzdene érte. Számára ez a kapcsolat igazából csak Mexikóvárosban működőképes, hiszen az ottani villájában élheti meg teljesen szabadon mindazt, amit a nála jóval fiatalabb táncos iránt érez. San Franciscóban nagy az ellenséges tábor, amelyik elutasítóan viselkedik a bevándorlókkal szemben. Itt jobb, ha nem is nagyon mutatkoznak együtt, magyarázza Jennifer a fiúnak.

San Francisco balett-társulatában sem mindenki rajong a kivételes tehetségű táncosért. Ott is egyre inkább tapasztalnia kell, hogy ferde szemmel nézik gyors előremenetelét. Egyetlen bűne van: „betolakodó”, illegális határátlépő. Papírok nélkül érkezett egy másik világból, amelyet nem szeret Amerika. Van, aki a puszta tekintetével küldi haza.

A film végén derül csak ki, hogy az együttesből való eltávolítása Jennifer lelkén szárad. Ő szabadította rá az idegenrendészet embereit, hogy toloncolják ki az országból. Fernando egy motelben talál állást, de ott is bujkálnia kell.

Amikor Mexikóvárosból New Yorkba kellene utaznia a nőnek, a saját villájában lesz Fernando túsza. Ha igazán szeretsz, nem mész sehova, mondja a fiú. Ott, abban a városban, ahol eddig testőr kísérte, Jennifer fogollyá vált. Családi cégbirodalmuk ettől ugyan nem dől össze, főleg, hogy apja és fivére személyében megjön a segítség. Jennifer kiszabadul a luxuskalitkából, és a bosszú nem sokáig várat magára.

Végzetes vonzerő szemtanúi vagyunk Michel Franco filmjét nézve. Egy végsőkig felturbózott erotikus drámáé, amelyben végig az erotika játssza a főszerepet. A két tűzforró epizód közül csupán az első ágyjelenet. A másik aktus a San Franciscó-i villa lépcsőin történik meg. Mindkét képsor operatőri bravúr. De a másik filmtörténeti is. Ilyet még egyetlen filmben sem láttunk. Sem ilyen érzéki képsort, sem ennyire látványosan megkomponáltat.

A Velencében és Cannes-ban már többször díjazott Michel Franco a kortárs mexikói film egyik legjelesebb rendezője, aki minden alkotásában súlyos társadalmi-politikai kérdéseket vet fel. Kiválóan ért a cselekményépítéshez és a feszültségteremtéshez, de az érzéki vágyak felkorbácsolásához is. Friss rendezése, az Ábrándok (eredeti címén Dreams) azért nem csúszik át melodrámába, mert két kiváló színész viszi a vállán. Jessica Chastain érzékletesen és elegánsan hozza a vörös ragadozót. A harmincöt éves Isaac Hernández rendkívüli balett-táncosi képességeit is megvillantva nem kis színészi tapasztalattal formálja hitelessé Fernando alakját. Carlos Saurával forgatott A világ királyában, majd egy rejtélyes szeretőt alakított a Valakinek meg kell halnia című, nagy sikerű mexikói sorozatban. Főállásban azonban mind a mai napig táncos. Szülei is táncosok. Ő maga nyolcévesen állt először balettrúd mellett, de tizenhárom évesen már Philadelphiában tanult. Világraszóló sikerét az American Ballet Theatre, a San Franciscó-i Balett és az Angol Nemzeti Balett szólótáncosaként érte el. Chastain és ő a tökéletes párost hozzák a filmben.

Csak a történet kíván tőlük döbbenetesen mást.