Kapušianske Kľačany magyar megnevezései (2)

A hivatalos településnevek változásáról szóló írásom előző részében a most szlovák nevén Kapušianske Kľačany település magyar nevének változását mutattam be. Amint a történeti áttekintésből kitűnt, a szlovákiai települések magyar neve kapcsán a fő problémát az jelenti, hogy a két világháború között, illetve az ún. táblatörvény kapcsán meghatározott név számos esetben eltér az 1898. évi IV. cikk alapján megvalósított településnév-egységesítés során, illetve az 1938–1941-es időszakban megállapított névtől.

Mivel az előző részben csak futólag érintettem az 1994-es településnév-jegyzéket, foglalkozzunk most elsősorban is ezzel! A jegyzéknek az 1913-as helységnévtárral, illetve az 1930-as népszámlálás adatait tartalmazó települési lexikon adataival való összevetéséből az alábbi szűrhető le: az 1994-es szabályozáskor számos esetben a két világháború között megállapított névhez tértek vissza, ez történt például Pozsonycsákány ~ Csákány (Čakany), Pozsonyeperjes ~ Eperjes (Jahodná), Dunajánosháza ~ Jánosháza (Janovce), Miglécnémeti ~ Migléc (Milhosť), Füleksávoly ~ Sávoly (Šávoľ) esetében (az első helyen a régi magyar hivatalos név, a második helyen az 1920-as években, illetve 1994-ben meghatározott forma szerepel). A múlt század során számos változásra került sor a tekintetben is, hogy korábbi magyar névvel nem rendelkező falvak, főleg telepesfalvak jöttek létre néhány falu határában, illetve az 1960-as és 70-es években számos falut összevontak. Mindezek következtében az 1994-es jegyzékben új, korábban nem adatolt magyar nevek is szerepelnek. Az említett telepesfalvak közé tartozik például az említett jegyzékben Sárrét (Blahová) néven szereplő község, amely 1951-ben vált le közigazgatásilag Légtől (Lehnice); Blahová magyar neveként Sebők László a Gálháztanya megnevezést közli, valószínűleg azért, mert a források szerint ez a tanya képezte a telepesfalu magvát. Vyšné Valice (Felsővály) és Alsóvály (Nižné Valice) összevonásával 1971-ben jött létre Valice község, ennek magyar neveként az 1994-es jegyzék a Vály nevet közli. 1960-ban Hrkáč (Harkács) és Šankovce (Sánkfalva) községet Gemerská Ves néven vonták össze, a jegyzék szerinti magyar neve Gömörfalva. A példákat tovább sorolhatnánk.

Nem egyértelmű az 1994-es településnév-jegyzékben szereplő magyar nevek státusa: a törvény a települések kisebbségi nyelvű megjelöléséről beszél, s nem szerepel benne a „település kisebbségi nyelvű neve” kifejezés. A kisebbségi nyelvhasználati törvény végrehajtásával kapcsolatos egyik belügyminisztériumi utasításban pedig az olvasható, hogy a település nevét nem lehet a település kisebbségi nyelvű megjelölésével összetéveszteni: így a közigazgatási szerv székhelyét megjelölő táblán a település államnyelvű neve szerepel. (Egy másik iránymutatásban erre példák is vannak, pl. Járási Hivatal Dunajská Streda). Az ún. táblatörvény értelmében a jegyzékben szereplő kisebbségi nyelvű „megjelölések” közúti jelzőtáblákon használhatók, egyéb hivatalos kapcsolatokban (szövegekben) csak a szlovák név szerepelhet. A helyzet azonban azóta változott, ugyanis az állami tanügyi igazgatásról és az iskolai önkormányzatokról szóló 2003. évi 596. számú törvény 21.§-a értelmében a kisebbségi nyelven oktató tanintézmények megjelölésekor a táblán az iskola székhelyét kisebbségi nyelven is feltüntetik, feltéve, ha az adott településen az adott kisebbség részaránya eléri a 20%-ot. A vonatkozó jegyzet pedig az ún. táblatörvényre utal. Mindebből tehát az következik, hogy a táblatörvény mellékletében szereplő magyar nevek mégiscsak hivatalosnak minősíthetők. (Folytatjuk.)