Kallódó tehetségek? – 1.

Mgkezdődött az iskola, így ismét aktuálissá vált, hogy visszatérjünk a múlt tanévben elkezdett témánkhoz, gyermekeink esetleges viselkedési és ehhez kapcsolódó tanulási zavarainak problémáihoz. Elsősorban azokhoz a szülőkhöz szól ez a cikk, akik gyermekeik eddigi iskolai kudarcai alapján aggodalommal tekintenek az előttük álló esztendőre. Nemzetközi szaktekintélyek kutatásait alapul véve, a teljesség igénye nélkül nyújt áttekintést a tanulászavarok mögött lappangó okokról, és próbál útmutatást adni ezek kiküszöböléséhez.

MI A TANULÁSZAVAR?

Júniusban itt, a Családi Kör oldalain foglalkoztunk a hiperaktivitással, illetve a figyelemzavarral küzdő gyermekekkel, most kísérő tünetegyüttesét, a diszlexiát (olvasászavar), a diszgráfiát (írászavar) és diszkalkúliát (számolászavar) elemezzük részletesen.

Laikusként szinte lehetetlen, sőt előfordul, hogy a pedagógus számára is nehéz felismerni ezt a szindrómát, és megkülönböztetni az enyhén értelmi fogyatékos, vagy hátrányos szociális helyzetből következő lemaradás, esetenként egyéb egészségkárosodás (pl. látás- vagy halláskárosodás) egyenes következményeitől annak ellenére, hogy a megkülönböztetés látszólag egyszerű. Míg az értelmi fogyatékos vagy szervi betegségből fakadó hátránnyal küzdő gyermekek teljesítménye egyenletesen gyengébb az átlagnál, a tanulási zavarokkal küzdők rendkívül ingadozó (egyszer átlagon felüli, máskor átlagon aluli) teljesítményt nyújtanak. A külvilág számára ezt a jelenséget a legnehezebb megérteni és elfogadni, hiszen tanulási zavarok esetén arról van szó, hogy a gyerek normális, átlagos körülmények között nem tud megtanulni írni, olvasni vagy számolni, ha e területek bármelyikén iskolai teljesítménye jelentősen elmarad az intelligenciaszintje alapján elvárható teljesítménytől. Nem a gyerek eszével, szorgalmával van baj, hanem az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapfunkciók egyikének-másikának fejletlensége okoz nehézségeket. Legtöbbször az óvodában, iskolában vagy a családban is lehetőség lenne a rész-képességkiesések, elmaradások felismerésére és megfelelő fejlesztéssel történő korrigálására, ha a pedagógusok rendelkeznének a szükséges speciális ismeretekkel és segédeszközökkel.

A tanulási nehézségek mint kategória viszonylag újkeletű. A learning disability (tanulási képtelenség, nehézség, zavar) kifejezést Samuel Kirk használta először 1962-ben. A jelenség azonban a múlt század elé nyúlik vissza, 1896-ban egy brit orvosi folyóiratban került leírásra annak a 14 éves fiúnak az esete, akinek normális intelligenciája és a normális oktatási körülmények ellenére komoly nehézséget jelentett az olvasás. Akkoriban ezt a jelenséget szóvakságnak nevezték, és a bal agyi féltekében keletkezett neurológiai elváltozásoknak tulajdonították. Manapság ezt a tünetet diszlexiának vagy specifikus olvasási nehézségnek nevezi a szakirodalom. Ha ismert agyi sérülés okozza, szerzett diszlexiaként azonosítják, szemben azzal az esettel, amikor neurológiai elváltozásnak nincs nyoma és az egyén valószínűleg kisebb, meghatározhatatlan idegrendszeri abnormitással született, ami tanulászavarokat okoz. Az orvostudomány azonosult Kirk és Bateman professzor definíciójával, kiknek meghatározásában a tanulási zavar olyan elmaradás, rendellenesség vagy megkésett fejlődés a beszéd-, az olvasási, írási és számolási folyamatokban vagy más iskolai tantárgyakban, amelyet lehetséges agyi diszfunkció és/vagy emocionális vagy viselkedési zavar által okozott pszichológiai hátrány eredményez. Nem értelmi fogyatékosság, érzékszervi hiányosság vagy kulturális, esetleg oktatási tényezők okozzák. Ez a leírás tulajdonképpen minden további definíció alapja maradt.

HĺRES DISZLEXIÁSOK

A tanulási zavar intelligenciaszinttől független. Számos kiemelkedő alkotó életrajzában fedezhetőek fel a tanulási zavarok nyomai. Michael Faraday beszédzavarokkal és helyesírási nehézségekkel küzdött, problémái voltak a matematikával és megbízhatatlan volt a memóriája. George S. Patton tábornok gyerekként nem boldogult az olvasással, neki a betűk fejen álltak. William Buttler Yeats költő is egyértelműen diszlexiás volt. Gondolná-e valaki, hogy ugyanez mondható el Isaac Newtonról, sőt Jeffersonról is, akinek az Egyesült Államok a ma is érvényben levő alkotmányát köszöni? Pablo Picassót értelmi fogyatékosnak tartották, pedig nála is tanulási zavarok okozták az iskolai kudarcokat. Egyértelműen közéjük sorolhatjuk azonban csakúgy Thomas Alva Eddisont, mint Sir Winston Churchillt is.

A KIVÁLTÓ TÉNYEZŐ

A tanulási zavarokat igen gyakran a szokásostól eltérő információfeldolgozási mód okozza. Az írás-olvasás-számolás megköveteli a szekvenciális, egymás utáni, lépésről lépésre történő feldolgozást, amely az általában domináns bal agyféltekéhez kötődik. Ha valakinél ez a feldolgozási mód gyengébb, akkor nehézségei lesznek a tanulással. Legtöbb esetben azonban kiderül, hogy a tanulási zavar csak egyik oldalról deficit. A jobb agyféltekéhez kapcsolódó egyidejű, vizuális információfeldolgozás igen kiváló lehet, és éppen annyira kiemelkedő teljesítményhez vezethet, mint a hagyományos, lépésről lépésre történő analizáló logikai út.

A tanulási zavarokkal küzdők azért vannak hátrányban, mert az oktatás nem illik képességeikhez, sajátos információfeldolgozási módjukhoz. Képesek megtanulni írni, olvasni, számolni, csak nem úgy, mint a többiek. Egyértelműen bizonyított tény, hogy az általánosan bevált olvasási módszerekkel a diszlexiás gyermek nem, vagy csak rendkívül nagy nehézségek árán és lassan tanul meg olvasni. A tanulási zavarok az iskolához kötődnek, és miután a diák megjárta az olvasás elsajátításának kálváriáját, és így vagy úgy megtanult írni, olvasni, számolni, azt gondolhatnánk, hogy elmúlt a diszlexiája, a diszgráfiája, a diszkalkúliája. A tanulási zavarok azonban nem gyógyíthatóak. Olyan értelemben nem, hogy az egyént egész életén át egy sajátos információfeldolgozási mód jellemzi, ami sok előnnyel és hátránnyal jár. Azokon a területeken, ahol a rendezettség, az írás, olvasás fontos szerepet játszik, sok nehézséggel találhatják magukat szemben. Másrészt vizuális képességeik olyan ajándékot jelentenek számukra, amely természetes adottsággá teszi a kreatív gondolkodást, az újszerű látásmódot. Gyakran igen hirtelen találnak kiváló megoldásokra, mikor a többiek még a problémát sem tudják megfogalmazni. Képzeletük rendkívül gazdag, sokan közülük művészek vagy műszaki zsenik. Az oktatás felelőssége, hogy milyen módon tud alkalmazkodni ezeknek a szokásostól eltérő, de nem ritka másképp tanulóknak a jellegzetes tanulási módjához, stílusához. A gyermek jövője, pályaválasztása, életének minősége múlik azon, hogy időben Szakember (a nagybetű nem véletlen – a szerző megj.) kezébe kerüljön. A diszlexia miatt jó orvosokat, tanárokat, képzett szakembereket veszítünk, akik ezért kényszerülnek majd olyan pályát választani, ahol az olvasással, írással kapcsolatos feladatokra nincs nagy szükség. Ma a felső tagozatos diszlexiás gyermekek jelentős része úgy tanul, hogy a szülei felváltva olvassák fel neki a leckét, így hallás útján szerzi meg ismereteit. Mivel nem tudnak, nem is szeretnek olvasni. Egy Jókai-regényt kiolvasni számukra legalább olyan nehéz feladat, mint gyalog eljutni Jeruzsálembe, vagy megmászni a Kilimandzsárót.

(A dyslex.hu honlap felhasználásával, valamint Jeneiné Fenyvesi Erzsébet logopédus, Porkolábné Balogh K., ELTE-előadó és Dr. Gyarmathy Éva értekezései alapján)