Kalligram-könyvek a kirakatban

„Vacogó gyerekek egy kanálisban fürödnek a vágóhídnál, várják, beleengedjék a friss, forró vért, és akkor boldogan úsznak a forró vérrel szemben, boldogan lubickolnak a forró vérben.”

ĺme, a „föltartóztathatatlan Tolnai-hang” – Esterházy Péter nevezi így a „már-már motyogó, de élesen és pontosan fogalmazó” szólamokat, Tolnai Ottó sajátos szólamait, amelyek legújabban egy interjúkötetté álltak össze. A „Költő disznózsírból. Egy rádióinterjú regénye” c. könyv alapanyaga az a beszélgetéssorozat, amelyet 1998-ban, a jugoszláviai háború alatt Parti Nagy Lajos készített Tolnai Ottóval. A lejegyzett változat kézirata hat évig érlelődött, s hatévnyi állandó újraírás és átdolgozás után tavaly karácsonyra jelentette meg a Kalligram Könyvkiadó. A vajdasági Palicson élő szerző a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb személyisége: köré szerveződött annak idején a legendás Új Symposion folyóirat, és invenciózus szerkesztői tevékenysége miatt sokáig persona non gratának számított Jugoszláviában. A Tolnai-mítoszt tovább építő interjúkötet szinte már megjelenése pillanatában zajos sikert aratott: Esterházy Péter, Rakovszky Zsuzsa, Parti Nagy Lajos után ugyanis idén említett kötetéért Tolnai Ottó kapta az ötmillió forinttal járó Magyar Irodalmi Díjat, amelyet február 17-én Göncz Árpád ad át a szerzőnek.

„Zsidónak tartják, mint a csirkét levágásra. Engem nem tartottak annak. Akkor még.” Németh Gábor provokatív regénye, a Zsidó vagy? egy rendkívüli eleganciával megírt rendkívül felkavaró vallomás arról, milyen érzés idegennek lenni. A kritikusok egybehangzó véleménye szerint a regény a 2004-es év legfontosabb irodalmi eseménye volt, s a szakma elismerését – amely a Szépírók díja után az idei Márai-díj odaítélésében is megnyilvánult – az olvasók ítélete is alátámasztja. A Zsidó vagy? nem egészen egy év alatt több ezer példányban fogyott el, s az utóbbi éveket tekintve a Kalligram egyik legnagyobb könyvsikerének számít.

„Én tudom, mi a szabadság: eleve semmi mámor” – írja Kukorelly Endre a TündérVölgyben, az olvasó pedig tudja, mi a Kukorelly-féle ars poetica: eleve semmi mellébeszélés. Kukorelly kilenc évig írta „aparegényét”, amely azonban nem ettől monumentális alkotás. A Márai- és Palládium-díjjal jutalmazott könyvet a legtalálóbban egy internetes fórumon minősítették: „A TündérVölgy az a könyv, amelyet olvasva még a férfiak is elsírják magukat.”

„Jó Halálnak boldogsága / légy velünk ma éjjel, / hogy ha szívünk nem találna / nyugtot, adj a késsel!” Aki lúdbőröztető katarzisra vágyik, olvassa el Borbély Szilárd Halotti Pompa c. verskötetét, de vigyázzon: az utóbbi évtized legmegrázóbb könyvével lesz dolga. A költő szuggesztív és hipnotikus erejű versekben állít emléket egy anyának; egy anyának, aki brutális gyilkosság áldozata lett. A Halotti Pompa a téboly határáig jutó fájdalom könyve, s az olvasó még hetek múlva is azon kapja magát, hogy valami összeszorul benne, ha felidézi ezeket a liturgikus szövegeket. „Szavakba alig foglalható hatás” – írta Dérczy Péter a kötetről, melynek szerzője a Füst Milán-díj után januárban a Palládium-díjat is átvehette. (ú)