Jelentés a Sziget első napjáról

Aknay Csaba felvételeEz utóbbinak hála, mellettem sátorozó kollégám csak felsorolta az eddig látott produkciókat, és már végzett is a napi penzummal. Másvalaki hosszasan ecsetelte, hogyan nem sikerült találkoznia a Pet Shop Boys tagjaival, és hogy ezek a világsztárok milyen kiszámíthatatlanok. Apropó! A kisállat-kereskedőket talán igen, az időjárást viszont semmiképp sem érheti kritika. A 12. Sziget Fesztivál nyitónapján hétágra sütött a nap, és amikor a Third World rázendített a „96 Degrees in the Shade” című dalra, tényleg annyi lehetett árnyékban. A jamaicai csapat jól meglepett engem, mert valami retroízű roots reggea-t vártam tőlük, ám el kellett ismernem, hogy haladnak a korral, és jelenleg dubba oltott, friss, lüktető dologgal foglalatoskodnak, amibe még a cselló is belefér. Alkalmi táncpartnereim, Kata és Virág azzal csigáztak, hogy nyakba akasztható mini-ventilátorokat berregtettek, amit a civil faluban kaptak valami teszt kitöltéséért. A két lány egyébként békásmegyeri, de ingázás helyett sátorral költöztek ki a szigetre, mondván, hogy így kevésbé fárasztó a bulizás, és nem maradnak le semmiről. Persze az sem mellékes, hogy egy-egy nehéz nap éjszakáján, erősen illuminált állapotban nem kell szembesülniük szüleikkel.

Nosza, irány a civil szervezetek faluja, hadd legyen nekem is mini-ventilátorom, adtam ki a parancsot magamnak, vagyis tulajdonképpen véletlenül keveredtem az egyesületek, szervezetek és klubok utcájába, annak is a legújabb sátrába, ahol nem osztogattak ugyan nyakba való hűsítőszerkezeteket, ám a Magyar Országgyűlésről sok mindent megtudhattam. Rostási-Szabó Zsuzsanna, az Országgyűlés Civil Irodájának munkatársa készségesen elmondta a kezdeményezés lényegét. „Igyekszünk megismertetni a fiatalokat a törvényhozás munkájával. Sokan csak a politikusokkal azonosítják a parlamentet, magának az intézménynek a működésével viszont nincsenek tisztában. Kérdőíveinkkel, vitafórumainkkal, fotó- és rajzkiállításunkkal igyekszünk közelebb hozni hozzájuk a parlamentet, és arra ösztönözni őket, hogy látogassanak el az országházba.” A fotók valóban bemutatnak minden zugot, a büfétől a tanácsteremig. A kérdőívtől először mindenki megijed, ám a puskaként használható kis brosúrában ott rejtőznek a helyes válaszok, és az ember szinte észrevétlenül tanulja meg, hány alkalommal választható valaki képviselővé, hány állandó bizottsága van a parlamentnek, vagy hány honanya ül jelenleg a honatyák között. Ugye önök sem gondolták volna, kedves olvasók, hogy egy Sziget-tudósításban ilyesmiről is szó esik? És akkor még nem szóltunk a többi 116 szervezetről. Talán majd legközelebb. Most legyen elég annyi, hogy a nyolckarú Síva is zavarba jönne a rengeteg szórólaptól, amit a lelkes civilek igyekeztek az ember kezébe nyomni.

A Nagyszínpad felől mindeközben a Sugababes poptrió rádióból unalomig ismert slágereinek foszlányai hallatszottak. A lányok meglepően korrekt hangot bocsátanak ki torkukon, úgy látszik, mégsem elég jól kinézni ahhoz, hogy valaki popdíva lehessen.

A Pet Shop Boysra, mivel nem adtak interjút, én is megorroltam kissé, ezért koncertjüket ignoráltam. Helyettük egy sokkal izgalmasabb francia zenekart, a La Caravane Electrót választottam. Két DJ, egy afrikai dobos, egy indiai táncosnő. Drum and bass keveredik dzsesszel, elektronikus zenével és a cigányzene hagyományos elemeivel. Nehezen leírható. Csakúgy, mint a belga akrobatikus táncszínház, a Feria Musica. Hét légtornász, akik egyben zsonglőrök és színészek is. Rudakon kúsznak fel-le, a néző meg nem tudja, azon izguljon-e, hogy ne zuhanjanak le, vagy azon, hogy el ne ejtsék a labdákat.

A Tiger Lillies nevű londoni szürreális zenebohócok koncertje szintén nehezen önthető szavakba. Obszcén, meghökkentő, gusztustalan szövegek hangszálgyilkoló hangfekvésben, hagyományos népzenei, blues- vagy Kurt Weil-es dallamokba foglalva.

Midőn ezt írtam, csütörtök délelőtt volt, a valós időben tehát csupán egy napon voltunk túl. Látatlanban ezért nem szólhatok a csütörtöki programról: a Boodhound Gang, Busta Rhymes, a Zanzibar, a Kispál és a Borz, Omara Portuondo, a Freestylers, Josh Wink vagy a Blind Myself koncertjéről, Éles István és Nagy Bandó András kabaréjáról vagy a már csak ötlet szinten is megkapó arab–izraeli táncestről. Moziban még egyáltalán nem voltam, a dzsessz-sátorban vagy a szabadegyetemen szintén nem. Mindegy, viszlát holnap.