Izmusok között az élet

Pozsony. A Pozsonyi Városi Galériában – a Mirbach-palota földszintjén – látható az Élet az izmusok között című kamaratárlat. Az április 2-ig megtekinthető kiállítás 29 művésztől 36 olyan alkotást vonultat fel (29 festményt és 7 szobrot), melyek 1929 és 1948 között, a múlt század izmusokban gazdag két évtizedében születtek.

Kiss-Szemán Zsófia kurátor a két világháború közötti életet szerette volna bemutatni szlovákiai művészek munkáival, de a kamarajelleg miatt a kiállítás csak a harmincas és a negyvenes éveket fogja át. A műtárgyakon nem a történelmi események – a nagy gazdasági világválság, a második világháború –, hanem a mindennapi élet tükröződik. Az emberi tevékenységet ábrázoló alkotásokon a különböző szakmákban végzett munkák vagy a szórakozás, a művészet (cirkuszi környezet, hangszerek, bábjátszás) láttatja az életet. De több csendélet is bekerült az összeállításba; a natura morta – a csoportosított tárgyakkal, növényekkel stb. – szintén a mindennapi élet tipikus kifejezője.

Főleg a városi, de kisebb részben a vidéki, falusi élet is megjelenik az ábrázolásokon. A kevésbé kidolgozott vagy a részleteket is kidomborító környezeti háttérben erős a figurális jelenlét, hiszen a mindennapi élet a legkifejezőbben és a legátfogóbban az ember, a figura kibontása által érzékeltethető.

Az alkotásokat Kiss-Szemán Zsófia az izmosok szerint csoportosította, és helyezte el három teremben. Az egyikben az expresszionizmus, a hozzá közel álló stílusok és modifikált változataik jelennek meg, a másik teremben pedig a szürrealizmus és a hozzá köthető izmusok, köztük a tájainkon erősen elterjedt poétizmus – ez utóbbi a csendéletekre jellemző.

„A kiállítás témája az élet, ugyanakkor az irányzatokat is be akartam mutatni, kiemelve, milyen sokféle létezett belőlük – mondta Kiss-Szemán Zsófia. – A választott időszak ugyanis nagyon gazdag izmusokban, még úgy is, hogy nálunk az egyes irányzatok nem éltek teljesen letisztult formában. Mint például a kubizmus vagy más, nálunk inkább avantgárd törekvésekként megjelent áramlatok. Az expresszionizmus és a szürrealizmus viszont tisztán meghonosodott. De kialakultak egyéni alkotói, valamint izmusok közötti modifikációk is, mint a kuboexpresszionizmus. A módosulásokra kiváló példa Palugyay Zoltán Hajó a Hradzsin alatt című, ködös festménye. Késő impresszionista mű, de benne van az expresszionizmus, és részben a szimbolizmus is megfigyelhető.”

A kiállított művek forma- és gesztushasználatában szépen észlelhető az izmusokból való kiindulás, még inkább az, hogy a művészek miként használták fel ezeknek az irányzatoknak az elemeit egyéni stílusukhoz igazítva. Minden alkotónak megvolt ugyanis a saját művészi programja, amely ha nem is jelent meg manifesztumként, szöveges formában, a műveikből kiolvasható.

A középső teremben kaptak helyet Ľudovít Fulla és Mikuláš Galanda alkotásai. „Egy kicsit elkülönítettem a munkáikat, azért is, mert ők nem a modernizmushoz, hanem az avantgárdhoz álltak közelebb, de a modern művészet eszközeit is felhasználták. Nem igazán lehet különválasztható izmusnak tekinteni azt, amit képviselnek. Egy kicsit másként ugyan, de az összes modern és avantgárd elemet alkalmazták. A kiállított alkotók közül ők a legavantgárdabb művészek, nem véletlen, hogy a programjukat, amit követtek, manifesztumként is kiadták Magánlevelek címen” – tájékoztatott a kurátor.

Mivel a festészetben fellelhető tendenciák a szobrászatra is hatottak, a képanyagot szobrok is kiegészítik. Az egyik teremben a szürrealizmust követő és a poétizmus felé mutató kompozíciók, a másikban pedig az expresszívebb, realistább alkotások kaptak helyet.

Az Élet az izmusok között című tárlatra részben magángyűjteményekből kölcsönöztek alkotásokat, részben a Pozsonyi Városi Galéria tulajdonában lévő műtárgyakból válogatott a kurátor. De nem az 1918 és 1948 közötti szlovákiai művészetet bemutató állandó kiállításon szerepelő művek közül emelt át alkotásokat, hanem olyanokat mutat be a témában, amelyek ritkán láthatók és minőséget képviselnek. A kiállításon Jakoby Gyula, Zmeták Ernő, Jaszusch Antal, Reichental Ferenc, Nemes Endre, Bártfay Gyula és Löffler Béla egy vagy több munkája is szerepel.

Katalógus is megjelent a tárlathoz, a művészek munkásságának általános jellemzésével és a kiállított művek rövid leírásával.