IMAXimális moziélmény

Amikor ösztönösen behúzod a nyakad, nehogy a nyáladzó T-Rex leharapja a fejed, vagy agyon ne csapjon egy lezuhanó kő; amikor tátva marad a szád, mert nem hiszel a szemednek, mert ilyet még életedben nem láttál; amikor hitetlenkedve oldalba bököd a melletted ülőt, hogy ő is látja-e, amit te – nos, akkor úgy tűnik, hogy egy IMAX-technológiával készült filmet nézel. Erre eddig Szlovákiában nem volt lehetőséged, holnaptól viszont ellátogathatsz a pozsonyi Orange IMAX moziba. Nem is jó szó a mozi, a térhatású élmény sokkal inkább hasonlít a virtuális valóságra, mint a hagyományos filmszínházra.

A tegnapi sajtóbemutatón a kanadai Larry O’Reilly, az IMAX cég egyik alelnöke még javában magyarázta, hogy a hagyományos mozifilm képinformciójának tízszerese kerül egy-egy képkockára, hogy 22 méterszer 16 és fél méteres a vetítővászon, hogy 24 000 wattos hangfalak dübörögnek, hogy eddig 185 IMAX-technológiával készült filmet forgattak, hogy a vetítő olyan erős fényforrást használ, amit szabad szemmel láthatnánk a Holdról is – de mi már csak a filmet vártuk. Miután feltettük a csodaszemüveget, és megkezdődött a vetítés, hamar kiderült: nem hiába kapott 1997-ben Oscar-díjat a technológia. Az IMAX-élménynél nem igazán számít a tartalom, így tegnap a megelevenedett krétakori őshüllők birodalmába tett kiránduláson sem a sztorit figyeltem, hanem – minden túlzás nélkül – beléphettem a filmbe.

Rájöttem, nem is érdemes többet írni erről a fantasztikus élményről, mert szavak nehezen adnák vissza a két- és háromdimenziós filmek varázsát. (Egyébként ebben a sorrendben érdemes megnézni a mozikat.)

Az ország első IMAX-mozijában a legolcsóbb belépőjegy (gyerekeknek) 98 korona, a legdrágább 198, de egyszer mindenképpen érdemes rászánni a pénzt.

Csak az a baj, hogy aki egyszer is kipróbálta az IMAX-mozit, annak már nehéz lesz beülnie egy hagyományos filmszínházba. (jéel)