Hogyan fogadjuk az intoleranciát?

A kiállítás címének magyarázatával Karl Popper osztrák származású angol filozófushoz, a nyitott társadalom elméletének megalkotójáig kell visszamenni. A nyitott társadalom és ellenségei című művét a filozófus az Anschluss, vagyis Ausztria megszállása idején kezdte írni, 1938-ban, majd Új-Zélandon, emigrációban fejezte be, 1944-ben. Ebben foglalkozik a demokrácia, a szabadság és a tolerancia paradoxonával. Az utóbbival kapcsolatban így fogalmaz: a korlátlan tolerancia szükségképpen a tolerancia eltűnését eredményezi. Ha korlátlan toleranciát gyakorlunk azokkal szemben is, akik intoleránsak, ha nem vagyunk felkészülve arra, hogy egy toleráns társadalmat megvédjük az intoleránsak támadásaitól, akkor a toleránsokat a toleranciával együtt el fogják pusztítani.

Karl Poppernek ez az elmélete – a mai társadalmi helyzetre, az extrémizmus előretörésére és jelenlétére vonatkoztatva – adja Tomáš Rafa kiállításának eszmei keretét. Ennek az elméletnek a tudatában kellene nézni és értelmezni, elfogadni vagy nem elfogadni a kiállítótérben elhelyezett videók valóságát – az intoleranciát. Tomáš Rafa aktivista művészetének tárgya nem más, mint a nacionalizmus, az extrémizmus hazai és külföldi megnyilvánulásai, valamint a kisebbségekkel és ez etnikai csoportokkal való együttélés. A tolerancia paradoxona című kiállítás azt üzeni, hogy a szabad és a nyitott társadalomért folytatott harc ma is aktuális, sikere pedig függ a társadalmi angazsáltságtól. Nem véletlen, hogy az elénk tárt anyag a vizuális aktivizmus eszközeivel civil aktivitásra ösztönöz, azzal, hogy megpróbál a közömbösségből felrázni.

Tomáš Rafa videokamerával és fényképezőgéppel „felfegyverkezve” vonul ki az aktuális történésekre, például a Kotleba pártja által szervezett tüntetésekre, amelyeken (saját megfogalmazása szerint) „kamerával vizsgálja”, majd dokumentarista-művészi eszközökkel rögzíti az eseményeket és vágja a képeket úgy, hogy elsősorban annak az érzelmi töltetnek a vizuális befogására fókuszál, amely az intoleráns megnyilvánulásokat motiválja. Rafa maga is kezdeményez akciókat – mindenekelőtt a roma közösségek életminőségének javítására –, amelyekről szintén készít felvételeket. Ezekből is következik, hogy aktivista videóművészetében az esztétika és az etika egyforma szerepet játszik.

A Kunsthalle LAB-ban rendezett kiállításra Lenka Kukurová kurátor a művész régebbi és újabb munkáiból válogatott. Az összeállítás három tematikus egységből építkezik. Az első terület az extrémizmus és a neofasizmus szlovákiai terjedése. Az ide sorolható videók között megnézhető egyebek mellett a menekültek elleni 2015-ös tüntetésről, a szlovák honvédő milícia 2015-ös sninai gyakorlatozásáról, a 2016-os pozsonyi szivárványos menetről, a fasizmus elleni 2017-es pozsonyi tüntetésről készült munka. E blokkot kiegészíti egy olyan interaktív fotófal, amely állásfoglalásra szólítja fel a látogatót, aki beállhat bizonyos figurák helyébe, és fotó készülhet róla. A második csoportot a hazai romatelepeken kezdeményezett aktivitásokról szóló, a harmadikat pedig a külföldi – Ukrajnában, Lengyelországban – forgatott munkák alkotják.