Helyzetben az ártéren

Jó jel, hogy harmadik évfolyamában már az egész falu, az itt élők életének mondhatni természetes részévé válik egy művésztelep. Legfeljebb tréfásan úgy nevezik, hogy „az a művész micsoda”. 
Az IN SITU helyet kért és kapott a szlovákiai magyar képzőművészeti életben, és azt be is tölti, értékes, átgondolt, profi módon megalkotott művekkel. Mérlegen a harmadik évad.

Célok és eszközök 
A művésztelepen idén részt vevő tíz alkotó Aradský Richárd, Ferdics Béla, Funczik Norbert, Gyenes Gábor, Kubicsek Mónika, Pálmai László, Pézman Andrea, Szőke Erika, Török Bianka és Václav Kinga – képzőművészek és építészek – az egyre népszerűbb, igen látványos tájművészettel és helyspecifikus alkotásokkal reagáltak az ártér tájaira az egyhetes munka során. A kettéválasztott Duna, amely a helyi lakosok életére bő harminc éve hatással van, érdekes és figyelemreméltó koncepciók szerint alkotott műveket ihletett. Vegyük talán sorjában. 

Az építészek
Idén először három építész is részt vett az alkotói folyamatban. Kubicsek Mónika olyan ártéri erdei ház alaprajzát és tereit alkotta meg, amely együtt élne a természettel. Az erdei állatok vonulási útvonalán állna, egész nap lenne benne napsütötte helyiség és minden a természet elvárásai, igényei szerint alakulna, persze finomítva a technológiával és az urbánus életmód alapján kialakult tervezési elvárásokkal. S hogy egy ilyen kis erdei ház esetleg megépülhessen, ahhoz tudni kell, mennyi az annyi, azaz mit jelent pontosan egy négyzetméter, egy köbméter, mint etalon kint a természetben, terepen. Funczik Norbert több helyszínen is felállított élénk színű mértékegysége a technokrata és a természetes látásmód ütköztetése is. Izgalmas, elgondolkodtató, számolgatásra biztató mű. 
Václav Kinga életörömöt, az élet folytonosságát, szépségét, derűs, de fájdalmakkal is járó megélését ábrázolta egy csónakban kialakított alkotással, amely installáció is, de performansz és tájművészet, meg site specific art is egyszerre, egy építész gondolkodásmódjával megalkotva.

A képzőművészek 
Gyenes Gábor a „szabad akarat” angol szószedetével játszva – amelyet kenyérből metszett ki – szimbolikus tanúságtételt tett a szabadság szeretete és a természet szabadsága mellett. Valahol a jelen visszás képe is bevillan, amikor a vízbe eresztett kenyérből kimetszett, tartalmat hordozó betűket szétcincáló apróhalakat látja a megfigyelő. Éhség és szabad akarat? 
Aradský Richárd a táj és természetkárosító, abba durván beavatkozó emberi tevékenység ellen lázadt alkotásaiban. De egyben a mesterséges nádas, a fonadékok telepítésével, a kimunkált formák természetes formákba helyezésével elgondolkodtató objektumokat készített. 
Szőke Erika többféle technikával is dolgozott az IN SITU ideje alatt. Leginkább a camera obscura fotózási módszeréhez hasonló módon készült objektum fotókat és tájképeket készített, emellett kedvenc technikájával, a kovászos erjesz-tésű, természetes anyagokból – például fűrészpor, faháncs, korhadt anyag – készített testekkel dolgozott. Kiemelve az elhalt anyagot, új élettel, kovásszal újraindítva annak létezését, majd kisütve visszahelyezte eredeti merítési helyükre a testeket. Élet és halál, megújulás és örök körforgás minták alapján, mély misztikummal és átéléssel készültek alkotásai. 

Ahogy Török Biankának is, aki a víz, a fiatal ág, a fonadék kombinálásával készített fészket, mely hasonlíthat edényre és szakrális tárgyra, egyszerre tartós és múlékony, díszítő és használati. Vízre bocsátott fonott edényeibe remélhetőleg valóban élet költözik, vízimadarak formájában.
Pézman Andrea vízben készült, mozgó, élő objektumai, a hajfonatként megfont hínárok, különleges akcióművészeti alkotássá emelték a tájművészetnek a művésztelepen megszületett alkotásait. 
Ferdics Béla monumentális szakrális objektumokat épített természetes anyagokból egy nehezen megközelíthető ártéri irtáson. Az antropomorf alakzat a kereszt jelét mutatja, de az emberi testtel is hasonlóságokat mutat. A természetes anyagok egymásnak feszülése, a fény, szél, idő, tér, mozgás és mozdulatlanságra ítéltség kombinációja mély, súlyos gondolatokat tolmácsoló alkotás. 
Mindezeket a figyelemreméltó alkotásokat Pálmai László és Szekeres Éva egy olyan videodokumentációval rögzítették, amely többnyelvű feliratozás után hamarosan elérhető lesz a világhálón is. 

Végül
Az idei harmadik IN SITU művésztelep témája tehát a legelemibb természet volt, benne játék fény/víz/élet istenhármasával. Rejt-jelek kibontása? Hogyan érzékelik a Dunasaurus árnyékában az életet őslakosok és betelepültek? 
A Vajka-értelmezések közt eltérések és párhuzamok is lehetnek. Egy további párhuzam pedig, hogy az IN SITU Művészteleppel egy időben folyt az ARTér irodalmi tábor is ugyanitt. Amelyről majd legközelebb szólunk.