Hat felvidéki szerzővel

Ha a tatabányai Új Forrás szerkesztősége nem vigyáz jobban, a felvidéki irodalmárok „megszállják” a lapot. A hídfő kiépítésének újabb jele, hogy a júniusi számban hat felvidéki szerző kapott helyet; de nem ezért ismertetjük az Új Szó hasábjain ezt a lapszámot, hanem mert kiegyensúlyozott, koncepciózus.

De még mielőtt ismertetnénk a lapban található írásokat, érdemes végiggondolnunk az Új Forrás helyzetét a magyarországi irodalmi lapok „piacán”. Az Új Forrás helyzetét talán a békéscsabai Bárkáéhoz hasonlíthatnánk. Az irodalmi eseményektől zajosnak nem nevezhető Tatabányán szerkesztődik, távol az egyetemi központoktól. Egyrészt – mint minden megyei fenntartású lapnak – számolnia kell a fenntartó felől érkező (esetleges) elvárással (vagy nyomással?), hogy szerepeltesse a helyi szerzőket, illetve adjon helyt „helyiérdekű” tanulmányoknak; másrészt míg a szombathelyi Életünk, a szegedi Tiszatáj, a debreceni Alföld, a pécsi Jelenkor szinte „megél” a város egyetemeiről kikerülő szerzőgárdából, addig az Új Forrásnak – a pesti lapok által folytatott agyleszívással is számolva – meg kell dolgoznia a minőségi kéziratokért. ĺgy tehát az Új Forrás és a felvidéki magyar irodalom találkozása szerencsés egymásra találásként írható le. Mint ahogy Németh Zoltán is megjegyzi a lap hasábjain, „jelenleg a »szlovákiai magyar« irodalom legerősebb műfaja az irodalomtudományos belátásokon alapuló irodalomkritika, illetve tanulmányirodalom.” És aki kuncsorgott már megalázó módon saját honoráriumáért egy éven át a legnagyobb szlovákiai magyar kiadó szerkesztőségében, az nagyon fogja értékelni a gazdasági szempontból is korrektnek nevezhető, Magyarország minden nagyobb könyvtárába eljutó Új Forrásban való megjelenés lehetőségét.

A lapot Jász Attila Csokits Jánost köszöntő versciklusa nyitja. Ezt Kelényi Béla Ake Nilsson naplójából c. prózája követi. A miskolci Fecske Csabának két, Oláh Andrásnak egy versét közli a lap. Olvashatjuk továbbá Kosmáli Viktória Őrangyali üdvözlet c. prózáját, egy részletet Faludi Ádám könyvheti elbeszélés-gyűjteményéből, Győrffy Ákos és Ijjas Tamás verseit. Alföldy Jenő Csokits János Egy hajótörött naplója c. kötetéről értekezve kiemeli a költemények filozofikus súlyát. A lap főszerkesztője, Monostori Imre a – hihetetlen, de – hetvenöt éves Domokos Mátyást köszönti. Visky András a győri Műhelyt jegyző Villányi László időközben c. „könyvkéziratát” mutatja be. Nemrég a Kalligramnál fontos kötetet megjelentetett Bombitz Attila pedig Závada Pál második sikerkönyvét, a Milotát elemzi.

Ezt követi a „somorjai disputa” néven híressé vált tanácskozáson elhangzott előadások közül négy, mégpedig Benyovszky Krisztiáné, Vida Gergelyé, Beke Zsolté és Sánta Szilárdé. A blokkot a lap főmunkatársaként tevékenykedő Németh Zoltán előszava vezeti be. De nem ez az egyetlen Németh-szöveg a lapban: Az írás mint szembeszegülés, az olvasás mint kábítószer címmel N. Tóth Anikó interjút készített a költő-prózaíró-kritkussal, mely az Új Forrás interjúpályázatán díjazott lett. A lapot Farkas Roland munkái illusztrálják. (K. L.)