Három lapszerkesztő és egy könyv

Kocur László, Bodnár Gyula és Szilvássy JózsefFogas Ferenc felvételeEsőcsepp a mennyezeten című, az utóbbi bő egy évtizedben megjelent publicisztikai írásait közreadó kötetét hatvanadik születésnapjára jelentette meg a Lilium Aurum Könyvkiadó.

Az est házigazdája Szilvássy József, az Új Szó egykori főszerkesztője volt, aki Bodnár Gyulával együtt dolgozott hosszú éveken keresztül a napilapban. A friss kötetes ünnepelt köszöntését Dobos László Kossuth-díjas író vállalta, ám mivel váratlanul jött elfoglaltsága más helyre vezényelte, maga helyett köszöntő és gratuláló írását küldte, melyet felolvastak az ünnepeltnek.

A kötetet, melyben a szerző az 1993 és 2007 között megjelent jegyzeteit, tárcáit és cikkeit gyűjtötte össze, Kocur László, az Új Szó munkatársa mutatta be a közönségnek, akik között barátok, munkatársak is szép számmal jelen voltak. Kocur László bevallotta, amikor megtudta, hogy publicisztikai összeállítást kell ismertetnie, pillanatnyi szkepszis kerítette hatalmába, mert hiszen a kötet szerkesztője, Tóth László költő is leírja az első republika szerzőivel kapcsolatban, hogy írásaik folyóiratsírban hevernek. Majd így folytatta: „A sajtó természetéből fakadóan a pillanat mű?faja, elvi kérdés, hogy amit ki lehet, azt ki kell-e menteni ebből a folyóiratsírból. Bodnár Gyula azzal menti ki írásait, hogy a napi politikumtól független emberi dolgokra reflektál. Úgy is mondhatnánk, lefordítja, emberközelbe hozza a híreket.”

Bodnár Gyula kötete előszavában ezt írja: „Nem más ember ül itt, mint annak idején, mikor akár anno a gangon, csak emlékekkel, élményekkel, tapasztalatokkal gazdagabb. Végül is, dolgozószoba, gyerekszoba, oly mindegy. Az a kérdés, lerövidült útjaim között mit tudok kezdeni kincseimmel. S tudok-e egyáltalán? Nem mintha több akarnék lenni újságírónál, hiszen amikor hivatalosan is azzá lettem, hetedikes álmom vált valóra. Meg aztán azt csinálom, amit szeretek, ami a szenvedélyem. Annak ellenére, vagy azzal együtt, hogy harminc év múltán is még mindig gyötör a kétely, meg tudom-e találni azt a szót, az egyetlent anyanyelvem végtelenül gazdag szótárában, szinonimaerdejében, mellyel legpontosabban fejezhetem ki magam – magam? – a valóságot, egyetlen szóban az embert.”

A három lapszerkesztővel „fel?turbózott” könyvbemutató végén Hodossy Gyulának, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága elnökének pohárköszöntője után a jelenlévők egy emberként, dalban köszöntötték az ünnepeltet, akit Kocur László szerint kelet és nyugat, Királyhelmec és Nagyme?gyer, az olvasók és tévénézők egyaránt büszkén vallhatnak ma?gukénak.