Hallássérült vagyok, befogadtok-e?

Ezeket a kérdéseket teszi fel új előadásában a Vekker Műhely. Az öt éve alakult társulat rendszeresen járja a hazai magyar iskolákat, nekik köszönhetően ma már pedagógusaink is tudják, mit takar a színházi nevelés fogalma. Ahol megfordultak, oda általában visszavárják őket. Új előadásukkal a hatodik-hetedik osztályosokat célozták meg.

A foglalkozás azzal kezdődik, hogy a színészek közlik, egyikük – Kuklis Katalin – hallássérült gyereket fog játszani. Tényleg nem hallja a többieket, fülhallgatót tesz fel és elindítja a zenét, úgyhogy vele lassan, artikulálva kell beszélni, mert szájról olvas. Fokozatosan vonják be a közönséget, a 90 perces foglalkozás tele van játékokkal, például a résztvevőknek futkározás közben kis csoportokat kell alkotniuk bizonyos tulajdonságaik alapján: szemszín szerint, kedvenc tantárgy szerint, az szerint, kinek hány tesója van stb. Anika, a hallássérült kislány is velük játszik, rá is figyelniük kell.

Az alapszituáció szerint Dániában vagyunk; egy koppenhágai hatodik osztály megérkezik a régészeti táborba, ahol Anika az egyik régész (Tóth Gábor) kishúga. Ő is velük tölti a hetet. Az ásatásokról többet tud, mint az ép gyerekekről, de apró jelekből gyorsan leveszi, ki az osztályfőnök (Czuczor Nóra) kedvence, kit cukkolnak állandóan a többiek. A gyerekeknek közösen kell kiválasztaniuk azokat a mutogatós játékokat, kártyajátékokat, amelyekbe ő is be tud kapcsolódni. A színészek gyakran gyerekszereplőket is játszanak, ezt egy-egy ruhadarab jelzi.

A konfliktus akkor keletkezik, amikor ketten (a két színész) kiszöknek éjjel a táborból, és magukkal viszik Anikát is. Ez több szempontból is rossz döntés, mert a kislány eltéved a sötét erdőben, ahol nem látja a többiek száját, és nem hallja, mit beszélnek. A barátságra éhes lány számára is új a szituáció, a szerencsésen végződő kaland után őt is felelősségre vonják, bátyja nemcsak vele kap össze, hanem az osztályfőnöknővel is. Kiderül, hogy ez a tábor egy kísérlet, amelynek során a régész báty azt teszteli, integrálható-e a kislány szeptembertől egy normál osztályba. Anika egy ponton feladni látszik a dolgot, úgy érzi, visszahúzná a többieket. Senkivel sem akar kommunikálni, ennek jeléül becsukja a szemét, visszavonul saját kis világába.

„Ne csukd be a szemed!”

– kiáltja kétségbeesetten a báty (ez a darab címe is), aki azt szeretné, hogy húga normális életet élhessen, és idővel az ő segítsége nélkül is boldoguljon a világban.

A foglalkozáson részt vevő gyerekek ezen a ponton kapnak egy-egy cetlit, és válaszolniuk kell arra a kérdésre, befogadnák-e Anikát az osztályközösségbe vagy sem. A játszók nem szedik össze azonnal a lapokat, előtte tíz–tizenöt percig beszélgetnek a gyerekekkel, kis csoportokban. Az egyik csoport tagjai a hallássérült kislány helyzetébe képzelik bele magukat, azt beszélik meg az egyik színész vezetésével, mi lenne Anika számára a legnehezebb a beilleszkedés során. A másik csoport az osztályfőnök szemszögéből vizsgálja a dolgot, hiszen neki is vannak félelmei: másképp kellene foglalkoznia az osztállyal, ha lenne köztük egy fogyatékkal élő gyerek. A harmadik csoport pedig az osztály szempontjait nézi. Az általunk látott foglalkozáson, a Pozsonyi Duna Utcai Alapiskolában és Gimnáziumban ez utóbbi csoport nem látott leküzdhetetlen nehézséget. Végül a gyerekek módosíthattak a válaszaikon, mielőtt leadták a cetlijüket. Tizennégyből tizenhárman igennel szavaztak Anika befogadására.

A Vekker Műhely tagjai elmondták, hogy eddig hét alkalommal adták elő ezt az általuk írt darabot, és csak egyszer voltak túlsúlyban a nemleges válaszok. Kiemelték, hogy ők is sokat tanulnak a foglalkozásokból, például megfigyelték, hogy a vége felé a srácok közül többen próbálgatják egymás között a szájról olvasást. Iskolája válogatja, hol milyen hamar törik meg a jég, mikortól szabadulnak fel annyira a gyerekek, hogy koppenhágai osztályközösségnek képzelik magukat, akik először találkoznak a mássággal.

A Ne csukd be a szemed! című színházi-nevelési előadás rendezője Perényi Balázs, a dramaturg Szivák-Tóth Viktor. Jó szívvel ajánljuk a Vekker Műhelyt az iskolák vezetőinek figyelmébe.