„Ha gyünnek – lesznek, ha hoznak – esznek”

Akik úgy gondolták, hogy októberben nézik meg a Szőttes legújabb műsorát, azoknak a Párkány környéki turnén nyílt erre lehetőségük. A budapestiek október 10-én engedelmeskedhettek a címben szereplő felszólításnak: „Jöjjenek a lagziba!”

AUTENTIKUS HAGYOMÁNYŐRZÉS

A lakodalom táncai bizonyították, hogy a Szőttes máig hű maradt alapfelfogásához: ugyanúgy az autentikus néptáncra építi előadásait, mint a rendszerváltás előtt. Fő támogatója is a régi, a sok próbatételt megélt Csemadok ma is saját együttesének tekinti a Szőttest. Jóleső érzéssel nyugtázhattuk, hogy a táncosok között is felfedezhettünk régről ismert arcokat. Úgy tíz évvel ezelőtt, egykori Szőttes-rajongóként magam is több éjszakát végigbeszélgettem a megszállott táncosokkal a késő estig tartó próbák után. Akkoron a Szőttes az összetartó közösség élő példáját jelentette, s nem volt könnyű bekerülni a „csapatba”. A Vigadó színpadán még többen aktívan táncoltak a „régiek” közül. A keleti együttesekből (Bódva, Búzavirág, Ilosvai) származó táncosok ma is meghatározó személyiségei az együttesnek. Balta Aranka, Nagy Myrtil, Füzék György és Konkoly László mellett a dunaszerdahelyi Oláh Attila és a pozsonypüspöki Reicher Richárd is kiveszi a részét a próbák vezetéséből, a koreográfiák elkészítéséből.

MAGAS SZINTŰ ÉNEKTUDÁS ÉS ZENEI KĺSÉRET

A Szőttes erőssége továbbra is a kiváló énektudás. A hivatásos együttesek is megirigyelhetnék, ahogy a lányok és a fiúk szólóéneke megszólal. A zenekari kíséret pedig remekül illeszkedik az együttes „érzésből”, s nem csak betanulásból táncoló egyéniségeihez. A Cseh testvérek zenekara, kiegészülve Halmos Attilával, a szatmári és gömöri dallamok specialistájával, ezen az estén igazi lakodalmi hangulatot teremtett. Egyedül a zenekari számokban engedtek valamennyit a műsor összeállítói az autentikusságból. A közönség tapsa igazolja, hogy nem tették rosszul: a cimbalomszóló és a cigányprímásokra jellemző felgyorsított ütem, valamint a virtuóz díszítések jobban lekötik a közönség figyelmét, mint a tiszta forrásból származó dallammenetek. A koreográfusok – Nagy Myrtil és Konkoly László – különleges hangulatot adtak a műsornak az alsóbodoki fúvószenekar meghívásával. A tíz „trombitás” és a dobos a zoboralji táncok zenei kíséretét biztosította.

A LAGZI

A természettel mindennapi kapcsolatban álló falusi emberek őszinte szókimondását nem csak a hangfelvételről bejátszott kommentár, hanem a násznagy ízes beszéde is remekül szemléltette, amikor a lakodalomba készülőknek megjegyezte: „Ha gyünnek – lesznek, ha hoznak – esznek!” A menyasszony-búcsúztató után a lagzi a vőlegény házánál folytatódott, ahol már rendszerint „vígabb” a hangulat. Ipoly menti és tardoskeddi táncok jelenítették meg a menyasszonyos házhoz vonulást, valamint a menyasszony kikérését. A stációtáncra kíváncsiak ilyenkor kiszaladnak a kapuba „csudálkoznyi”. A csallóközi polgári táncok, a rábaközi dus és csárdás is jól szemléltették a lakodalmi menet hangulatát. A rimóci sarkantyús eszünkbe juttatta, hogy a hagyományok nem érnek véget a mesterségesen kialakított határoknál. A menyasszonyfektetést a Dunaszerdahelyhez közeli Vásárút, a kontyolás előtti pártaköszöntést pedig Ipolyvarbó szokásrendjéből ismerhettük meg. A menyasszonytánc után „kivilágos kivirradtig” járja a nép a csárdást. Persze minden jónak vége szakad egyszer. A kartaliaknál a takarodóleves – no meg az asszonyok döfködése a kásás kanalakkal – meggyőzően jelzi, „megdöglött a lagzi”, ideje hazaindulni. Az együttes vezetőinek, Németh Ildikónak és Szabó Szilárdnak ez a nagyszerű záró képe nemcsak a lagzi, hanem egyben a Szőttes műsorának végét is jelentette.