Gömörországról, gömöriségről

A kutatási terület tehát mind a Magyarországhoz tartozó, mind a mai Szlovákia területén található egykori gömöri falvakat magába foglalta. Az eredményeket a kutatók a Gömör Néprajza című sorozatban tették közzé, amely ma már az ötvenötödik kötetnél tart. Készül e nagyszabású kutatási program eddigi eredményeinek három kötetre tervezett szintézise is, amelynek első kötetét, A gömöri magyarság néprajza címen a kutatási program elindítójának 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi konferencián mutatták be Debrecenben.

Lássuk, mit tartalmaz ez a vaskos munka!

Ujváry Zoltán bevezetésében Gömör megye bemutatását követően bővebb tájékoztatást kapunk a már fentebb említett kutatási programról, valamint a szerző kezdeményezésére 1989-ben létrehozott és átadott putnoki Gömöri Múzeum megalapításának körülményeiről is.

A tanulmányok sorát Dávid Lóránt A történeti Gömör és Kishont vármegye természeti rajza című írása nyitja, amely átfogó képet ad a címben szereplő témáról: megismerhetjük a kutatott terület földtani felépítését, ásványkincseit, domborzati, éghajlati viszonyait, vízrendszerét, növény- és állatvilágát stb.

Havassy Péter Gömör vármegye történetét tekinti át Kishonttal való egyesítéséig, azaz 1802-ig. A gömöri táj leírása mellett alapos tájékoztatást kapunk e megye nemzetség- és birtoklástörténetéről ugyanúgy, mint a népességéről és társadalmáról, a gazdasági élet főbb jellemzőiről, valamint egyházairól.

B. Kovács István rimaszombati néprajzkutató – vagy ahogyan ő magát nevezi: gömörológus – tanulmánya e vidék táji tagolódásának témakörét foglalja össze. A gömöri tájtudat kialakulásának vizsgálatán túl foglalkozik a Gömörország kifejezés eredetével, és az ún. gömöriség kérdésével is. Az újkorban a gömöri magyarság zömét a római katolikusok alkották, a protestáns vallásúak közül pedig a reformátusok voltak túlsúlyban. A szerző kitér azokra a történelmi eseményekre is, amelyek hatására a gömöri települések lakosságának összetétele a betelepedés és más folyamatok hatására részben megváltozott. A palócság és a barkóság kérdésének taglalása mellet bemutatja Gömör társadalmi összetételét. Megtudhatjuk azt is, hogy a „református környezetbe ékelődő” néhány katolikus falu népét (pl. Deresk, Balogfalva) matyó névvel illetnek a környékbeliek még ma is.

Paládi-Kovács Attila Tájak, népcsoportok és gazdasági szakosodás Gömörben című tanulmányában Dél-Gömör kistájait és néprajzi csoportjait vázolja fel, és egyben körvonalazza XIX. századi gazdasági szakosodásukat. A szerző felhívja a figyelmet, hogy a gömöri kisvárosok bővebb jellemzésétől eltekint. Gömört öt csoportra tagolja: Bányavidék, Karsztvidék és Száraz-völgy, Folyóvölgyi lapály, „Agyagövezet”, fazekasfalvak, Délnyugat erdővidék (Barkóság, Medvesalja).

Keményfi Róbert a kötet egyik legterjedelmesebb tanulmányában Gömör megye etnikai rajzát vázolja elénk számtalan térkép, statisztikai adat segítségével.

Novák László hasonlóan terjedelmes írásában Gömör településrajzát mutatja be rendkívül gazdag statisztikai anyag felvonultatásával.

A kötetet Dám László a Gömöri magyarság népi építészete című tanulmánya zárja, amely három fő fejezetre tagolódik: 1. Az építészeti kép általános jellemzése (A falazat anyaga és technikája, A tetőzet elemei és technikái, Tornácok és stílusok), 2. A ház alaprajzi tagolódása és tüzelőberendezése (Alaprajz, Tűzhely és füsttelenítés) 3. A lakóház funkcionális tagolódása (A berendezés rendje és változása, A lakóház élete). A tanulmányt gazdag képanyag egészíti ki, amely segítségével alapos képet kaphatunk a kutatott terület népi építészetének minden vetületéről.

E most bemutatott első kötetet kettő további követi majd: a tervek szerint a második szintén a tárgyi kultúrával foglalkozik, mégpedig a gazdálkodás, vásározás, kerámia, népi táplálkozás és népművészeti vonatkozású fejezetei lesznek. A harmadikban pedig a folklórral, hiedelmekkel kapcsolatos tanulmányok kapnak majd helyet. Kíváncsian várjuk tehát a folytatást.

(Ujváry Zoltán szerk. A gömöri magyarság néprajza I. Debrecen 2001. 973 p.)