Gésa a sarokban

Ikarosz szárnyal a mennyezet alattA szerző felvétele Nem túl gyakori – különösen Kelet-Szlovákiában nem –, hogy egy nagyüzem előcsarnokában szobrok fogadják a látogatót. Nem túl gyakori, bár kiállításra alkalmasabb helyet szinte el sem lehet képzelni. Pazar megvilágítás, tágas tér – ami többnyire kihasználatlan, ugye… Na jó, néhol van pálma meg fikusz. Aztán jön valaki – jelen esetben a nagykaposi művelődési ház igazgatója –, aki azt mondja magában: Ejha! Milyen jó kis kiállításokat lehetne itt rendezni! És a Tranzit gázvezeték 1. sz. (legnagyobb) kompresszorállomásának igazgatója erre azt mondja: Miért ne?

Ilyen egyszerű ez. Az üzem előcsarnokát néhány ismert művész kiállítása után most Rudolf Hoffer munkái foglalják el. A sarokban azúrkék-piros, fehér virágos Gésa kuksol, a mennyezet alatt ezüst fém Ikarosz szárnyal, aztán van ott fából formált nő, dús erezetű, natúr, és fából formált nő, dús erezetű, kék. Hajlékony fémkonstrukciók – öncélúak és gyönyörűek.

Fém, gipsz és fa – diófa, almafa, cseresznyefa. Szelíd természetes anyagok és vad fém, tompított vonalak és éles, kegyetlen sarkok. A műveken lehet vitatkozni, lehet velük egyet nem érteni, de közömbösen nem hagynak senkit. Valami új, valami más a bárgyú sorozatokon vegetáló kulturális élőhalottaknak, csodás fogyasztói társadalmunk polgárainak.

Járnak-kelnek az emberek a kompresszorállomás előcsarnokában, Hoffer alkotásai – a Tánc, a Pieta, a Paganini, a Kék akt, a Hamlet és a többi – előtt, amelyek szinte életre kelnek és nyújtózni látszanak. Abban a pazar megvilágításban.