Gaál István Kossuth-díjas filmrendező Antonioniról

Michelangelo Antonioni művészetét a látvány kötötte le, ezt próbálta meg filmjeiben megfejteni; a maga választott útján indult egy olyan csapás felé, amely végtelen veszélyes, szirtes és göröngyös út volt – mondta Gaál István filmrendező.

Gaál István elmondta: Antonioninál az a fantasztikus, hogy szembe mert szállni az úgynevezett „felolcsósított“ neorealista filmművészettel, amelyben általában luftballonmellű, bombázó főszereplők vitték színre népi díszletek között a meglehetősen gyenge cselekményt. Valószínűleg ez is lehetett az oka, hogy első filmjei nem értek el kasszasikert, keményen kellett birkóznia, hogy producereket tudjon szerezni, s következő filmjét elkezdhesse.

„A konok következetesség meghozta a gyümölcsét; ő volt az, aki az olasz filmművészetben a saját maga útját járta, és sikeresnek mondható, mert kiderült, hogy neki van igaza” – tette hozzá a Kossuth-díjas alkotó, aki a Római Filmfőiskola hallgatójaként annak idején kérdéseket tehetett fel Antonioninak.

Gaál István kiemelte: az olasz filmrendező Franciaországban Marcel Carné első asszisztenseként dolgozott, így munkásságán a latin szellem kristálytisztasága is nyomon követhető.

„Festett is, épp amikor a betegsége miatt alkalmatlan lett volna, hogy kamera mögé álljon; amikor az öregség megszállja az embert, akkor derül ki, hogy egy film rendezése nem akármilyen játék” – tette hozzá a magyar alkotó, aki inkább az ugyancsak hétfőn elhunyt Ingmar Bergmant tekinti mesterének. Meglátása szerint Antonionival egészen másfajta elképzelések vezérelték őket.

Antonioniban a sajátos, emberközeli hangvétele és közvetlensége, ugyanakkor az a merészség ragadta meg, ahogy a látvány mögé próbált behatolni, amenynyire egyáltalán képessége vagy a kor lehetősége megengedte.

„Nagyon zárkózott embernek tűnt. Amikor a cannes-i díjjal a hónom alatt Szardíniában kikötöttem, és találkoztunk, megnéztük a mester legújabb alkotását, én pedig megmutattam neki a nyertes Magasiskolát. Ez már az életében is idolnak tekintett ember közvetlenül átfogta a vállamat, és peripatetikus beszélgetést folytattunk ott a kertben, ahol elmondta a véleményét. Teljes mértékben egyenrangú partnerként kezelt, szó sem volt arról, hogy gőgös vagy pedig zárkózott” – emlékezett a rendezővel töltött időre Gaál István, aki szerint Antonioni a lényeget mindig megérintette, s ez nem sok embernek tetszett. (MTI)