Francois Fiedler felfedezése

Új magángaléria nyílt Pozsony belvárosában a napokban, egy olyan hely, ahol a kiállításokat kétnyelvű megnyitón vezetik fel: a Szárazvám utca 1. alatt már várja az érdeklődőket a Kún Kelemen Fine Arts. A galéria első kiállítása egy „ismeretlen ismerőst” hoz – mondhatni – haza: Francois Fiedler művészetéből kínál ízelítőt.

Az utóbbi hónapokban több olyan kiállítást is láthattunk a fővárosban, amely a Szlovákia területén született, majd a nagyvilágban befutott, nálunk alig – vagy csak szűk szakmai körben – jegyzett alkotók életművét igyekszik a hazai közönség elé tárni. A Pozsonyi Városi Múzeum a közelmúltban Gyula Kosice (1924) kassai születésű argentin multimediális művésznek szentelt kiállítást (március 6-ig a Hidrokinetizmus című válogatás Kassán, a Kelet-szlovákiai Múzeumban vendégeskedik). A Pálffy-palotában március 13-ig tekinthető meg a budapesti Kogarttal közösen összeállított, Szalay – Sokol – Picasso című tárlat, amely a 20. századi magyar és szlovák grafika egy-egy emblematikus alkotóját, Szalay Lajost (1909–1995) és Koloman Sokolt (1902–2003) mutatja be, egyebek mellett azt vizsgálva, miként kapcsolódtak Picasso művészetéhez. A két közép-európai művész életútja is számos párhuzamot mutat: mindketten a mai Szlovákia területén születtek, művészetük az amerikai kontinensen, emigrációban teljesedett ki (Szalayé Argentínában, majd az USA-ban, Sokolé Mexikóban, majd az USA-ban), és az utóbbi évtizedekben egyfajta tervezett „újrahonosításra” volt szükség, hogy a nemzetközi szinten elismert munkásságukat a magyar, illetve a szlovák közönség is megismerje.

Most pedig itt van nekünk Francois Fiedler, alias Fiedler Ferenc.

Kicsoda Francois Fiedler?

Fiedler Ferenc Kassán született 1921. február 15-én – azaz, ha úgy tetszik, mostani „újrafelfedezése” a 95-ös jubileum előtt tisztelgő aktusnak is tekinthető. Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa, majd tanársegédje volt. Minden adottnak tűnt egy ígéretes karrierhez: a fiatal festő jelentős csoportos kiállításokon vett részt, 1946-ban őt kérték fel az induló kulturális folyóirat, az Újhold címlapjának megtervezésére, 1948-ban pedig ösztöndíjjal Párizsba utazhatott. Nem tért haza.

Bár az újrakezdés nem volt zökkenőmentes, Fiedler – innentől Francois – az otthonról magával hozott figuratív festészetet az absztrakt művészettel váltotta fel, s az 50-es évek elején már a Párizsban élő külföldi képzőművészek élvonalával együtt állított ki. Joan Miróval éveken át közös műteremben alkotott, rajta keresztül ismerte meg Chagallt, Giacomettit, Braque-ot, Kandinszkijt.

Fiedler absztrakt művészetét a lírai jelzővel szokás illetni: vásznai a szubjektív expresszió kifejezései a művész pszichéjének kivetítése által. Az alkotói módszere sajátságos volt: elkezdett dolgozni egy motívumon, amely spontán fejlődött a festés során, míg a festmény befejezetté nem vált – azaz Fiedler úgy érezte, a műalkotás kész. Ebben az értelemben a stílusa az absztrakt expresszionistákkal, például Jackson Pollock művészetével mutat rokonságot, s ide kötik az egyedi technikai megoldások is: a többrétegű, reliefszerű felületek, a kaparó, a kés, a vakolókanál, a kövek és a homok használata. (Nem véletlen, hogy 2012-ben a Pollock születésének 100. évfordulója alkalmából megrendezett, Pollock továbbélése című kiállításon, melyen 13 kiválasztott alkotást mutattak be az USA-ban, Európát Fiedler egyik műve képviselte.)

Mi a Kún Kelemen Fine Arts?

„Francois Fiedler a 20. századi absztrakció nagymesterei közé tartozik” – hangsúlyozta Kún Kelemen Melinda művészettörténész, a Kún Kelemen Fine Arts tulajdonosa, aki szlovákiai magyarként Budapestről költözött haza, hogy az ott megszerzett tudást és tapasztalatot itthon kamatoztassa. A 2001-ben elhunyt magyar származású francia festőművész mai értékeléséről szólva kiemelte: képei olyan jelentős közgyűjteményekben is megtalálhatók, mint a New York-i Guggenheim Múzeum, a párizsi Modern Művészetek Múzeuma vagy a Magyar Nemzeti Galéria; emellett alkotásai komoly értéket képviselnek a műpiacon, a Fiedler főművének tartott Triptichont például egy nagyon jelentős globális gyűjtő vette meg, aki Svájcban épülő magánmúzeumában készül elhelyezni a festményeket. Ezzel együtt az is igaz, hogy Francois Fiedler bárhol a világon ismertebb, mint régiónkban: „Tudnak róla, jegyzik, de az eltérő kulturális-ideológiai háttér miatt Magyarországon jóval kevésbé dokumentált az életműve. Egy-két galéria foglalkozik az alkotásaival, de a nagy múzeumi kiállítása még várat magára” – mondta el Kún Kelemen Melinda.

Fiedlert alakja, művészete jól szimbolizálja azt a gondolatot, amely a Kún Kelemen Fine Arts létrehozása mögött munkált. „Úgy láttam, a pozsonyi magángalériák közül hiányzik az, amely – nem szép szó, de így van – globalizálva értelmet ad a jelenlétnek” – fogalmazott a galéria tulajdonosa. Mint a megnyitón elhangzott, a Kún Kelemen Fine Arts a „globális gondolkozás” jegyében egyrészt a régiónkhoz kötődő, a nemzetközi művészeti életben számon tartott, nálunk mégis kevésbé ismert alkotók műveit szeretné megmutatni – s nem csak a lezárt életművekből kíván válogatni, hiszen, ahogy azt a művészettörténész megjegyezte, számos fiatal alkotó ért el szép sikereket nemzetközi képzőművészeti vásárokon, miközben itthon alig tudatosítjuk ezeket az eredményeket. Másrészt, a galéria azt is egyfajta céljának tekinti, hogy – részben külföldi partnerei által – segítse, támogassa, helyzetbe hozza azokat a hazai vagy régióbeli fiatal művészeket, akik érdekesek lehetnek a globális piacon. Harmadrészt pedig: mivel a Kún Kelemen Fine Arts nemcsak bemutatóhely, hanem kereskedelmi galéria, természetesen az is a célja, hogy összehozza az eladókat és a vevőket, megtalálja a műgyűjtés iránt érdeklődő hazai réteget. A Fiedler-kiállításon látható 22 alkotásból 17-18 kép szintén elvihető, az eladási ár megegyezés kérdése. Csak iránymutatónak: az anyag biztosítási értéke 1 millió euró.