Forman Goya kísértetei című filmjének forrásai

Madrid. A nácizmus és a kommunizmus idején szerzett élményei csengenek vissza Francisco de Goya spanyol festő életéről készült filmjében – állítja Milos Forman, a csehszlovákiai születésű, 1968 óta az Egyesült Államokban élő világhírű rendező, akinek alkotását a múlt hét végén mutatták be Madridban. (Forman szülei Auschwitzban pusztultak el, apját azután hurcolták el, hogy szomszédja a nácik kínzásainak hatására ellene vallott.)

A Goya kísértetei című film egy görcsbe rándult Spanyolországot mutat be az 1792 és 1809 közötti időszakban, amikor véget ér az inkvizíció uralma és Napóleon császár megszállja az országot, de ezzel csak új zsarnokságot hoz spanyol földre.

„Szerettem volna felidézni az emberiség borzalmait, amelyekből nem tanultunk” – nyilatkozta Forman. Felidézte azt a Napóleonnak tulajdonított mondást, mely szerint Spanyolország „hamarosan a szabadság virágait köszönti”, és megdöbbenésének adott hangot, hogy nemrégiben ugyanezt a mondatot hallotta Dick Cheney amerikai alelnök szájából Irakkal kapcsolatban.

A filmetMadridban és környékén forgatták. Goyát Stellan Skarsgaard dán színész személyesíti meg, múzsáját, Inezt, Natalie Portman, míg Javier Bardem játssza Lorenzo atyát, az Inkvizíció egyik befolyásos alakját, aki viszonyt folytat Inezzel, majd eretnekséggel vádolja, és börtönbe vetteti. Ugyancsak inkvizítort alakít benne Michael Lonsdale. Forman alkotása nem is annyira Goya életéről szól, aki ugyan a királyi udvar portréfestőjeként vált először híressé, de már akkor is sokat foglalkozott grafikáin és rézkarcain a betegséggel és a halállal, hanem inkább a történelmi háttérrel és az embertelen hatalmak elleni kétségbeesett küzdelemmel. Az mindenképpen világossá válik, hogy kínzással bármilyen vallomást ki lehet csikarni bárkiből: így jár Inez, de így jár Lorenzo atya is, aki azt is bevallja, hogy két majom párosodásából született. A lány megőrül, a pap buzgó jakobinus lesz, Goya pedig a háború rémségeit karcolja megszállott módon, miközben egykori szerelmének látomása gyötri.

„Nagyon sok a hasonlóság az Inkvizíció és a kommunizmus idején történtek között. A félelem mindig a legjobb módszer volt a hatalom megtartására. Ennek a filmnek az ötlete ötven évvel ezelőtt született, amikor olvastam egy könyvet az inkvizícióról, és ugyanabban az időben egy szabad csehszlovák rádióban hallottam arról, hogy a rendszer egyes magas rangú tisztviselőit megkínozták, majd halálra ítélték olyasmiért, amit soha nem követtek el” – nyilatkozta Forman.

A rendező szerint vannak közös vonásaik Goyának és kortársának, Mozartnak, akiről 1984-ben a nyolc Oscar-díjjal kitüntetett Amadeust készítette. „Mindketten nagy tehetségek voltak és a munka megszállottjai. De Mozart sokkal inkább kifelé forduló volt egy könnyebb világban, míg Goya introvertált személyiség volt, akinek nagyon kellett vigyáznia arra, hogy ne kerüljön az Inkvizíció látószögébe.

Forman Goyája azonban csupán minden elkötelezettség nélküli krónikás, aki minden körülmények között festeni akar. „Nem tudom, hogy van-e jogom ítéletet mondani egy művész elkötelezettségéről. Csak azt tudom, hogy Goya egyfelől csodálta a hatalmat, lefestette a spanyol királyi családot, a napóleoni megszállókat, sőt, még a Inkvizíció tagjait is. Ugyanakkor képes volt kimutatni mélységes együttérzését a szegények és a háború borzalmai iránt”.