Finom iróniája a régi

Már négyéves korától színészkedett családi körben és ismerősök előtt, de a közönséget és a szakmát Rómeóként hódította meg. Huszonegy évesen 1946-ban a Belvárosi Színházban. Olyan sikere volt, hogy egyenes út vezetett számára a Nemzeti Színházba. Két év múlva Kállai Ferenc a nemzeti tagja lett, és maradt ötven évig – 1989-től örökös tag. Nincs is olyan jelentősebb szerep, amit ne formált volna meg – a nagy magyar drámákban és a nagy világklasszikusokban. Voltak olyan művek, amelyekből két figura is megtalálta: a Csongor és Tündében eljátszotta Csongort és a Kalmárt is, a Bánk bánban volt Ottó, Bánk és Petúr, a Lear királyban Edmund és Gloster gróf, az Othellóban Rodrigo és Cassio. Nem csak Shakespeare-, hanem Moliere-figuraként is emlékezetes A fösvényből vagy a Tartuffe-ből. De hosszan sorolhatnánk a nevével összeforrt drámákat. Említsünk néhányat a legismertebbek közül: Vérnász, Tisztújítás, Volpone, Danton halála, A revizor. De vele ismertük meg Illyés Dózsa Györgyét, Fáklyalángját, Gorkij Éjjeli menedékhelyét, Millertől Az ügynök halálát, Sarkadi Elveszett paradicsomát.

Gyomán született, s a szülőhely meg is határozta művészi profilját: a kisemberek megformálásában emelkedett tökélyre színészi tehetsége. A kor olyan nagy filmjei voltak már mögötte, mint a Megszállottak, a Katonazene – amelyben Básti Lajos, Őze Lajos, Páger Antal, Bara Margit mellett szerepelhetett –, a Házasságból elégséges, az Iszony, az Ünnepnapok vagy Keleti Márton híres klasszikusa, a Tamburás történetét elmesélő Hattyúdal, amikor Bacsó Pétertől megkapta A tanú című film főszerepét. Az opust a cenzúra dobozba rendelte ugyan egy időre, ám amikor zöld utat kapott, és közönség elé kerülhetett, Kállai Ferencnek hallatlan sikert hozott: fiatalabb-idősebb nemzedék úgy véste őt emlékezetébe, mint a rendszer hányatott sorsú kisemberét, Pelikán József gátőrt. Elkészült aztán az új kor tanúja is, a Megint tanú, s az immár nyugdíjas gátőrnek a rendszerváltás utáni időkben ismét beleszól az életébe a politika.

Az idős Kállai Ferenc életébe pedig szerencsére a színház, és a film is bele-beleszólt, így aztán olyan sikerprodukciók stáblistáján is felbukkan a neve, mint A miniszter félrelép, a 6:3 avagy, játszd újra Tutti, az Ámbár tanár úr vagy a Hamvadó cigarettavég.

Humora, finom iróniája, amelylyel a kisemberek figuráit oly közel hozta hozzánk, nem hagyta el nyolcvanéves korára sem.