Filmcsípés, kórkérdés, könyvérzés

Nézem a dobozt. A gumicsirkés fiatalember szerint a magyar egyre erősebb. Valószínűleg mégiscsak a hortobágyi halászlében lévő fűszerpaprikára gondolhat, mert a magyar filmgyártás legutóbb tévében is bemutatott két darabja valahogy nem ezt igazolja. Pedig a néző valószínűleg nagy elvárásokkal ül le a képernyő elé, hiszen mind a Csudafilmről, mind az Argóról igencsak szép kritikákat hallhatott, olvashatott. Míg az előbbinek „van egy kis pénzünk, csináljunk valami filmet az európai uniós népek barátságáról” íze volt, addig az utóbbiról nehezen lehet eldönteni, hogy mi akar lenni. Az Argo videoklipnek túl hosszú, vígjátéknak nem elég víg, akciófilmnek komolytalan, a jó kezdés után egyre kuszább és zötyögősebb, ráadásul szinte az összes ötlet ismerős lehet más, külföldi filmekből. Az Argo ráadásul úgy lett befejezve, hogy bármikor kapásból folytatni lehessen. Remélhetőleg ez nem jut eszébe soha senkinek.

Nézem a dobozt. Jövőre lesz tizenöt éve, hogy a Queen zenekar frontembere, Freddie Mercury november 23-án bejelentette, hogy AIDS-es, másnap pedig bele is halt betegségébe. A média persze nem csak a kerek évfordulókon emlékezik meg a legendás énekesről. Freddie utolsó kívánsága az volt, hogy két nagy slágerüket, a Bohemian Rhapsodyt és a Day of our Livest (1991) egy kislemezen adják ki, és a bevételt juttassák el a Terence Higgins Alapítványnak, a HIV-fertőzötteket és AIDS-betegeket segítő jótékonysági szervezetnek. Több mint egymillió angol font gyűlt össze. Három hónappal a halála után Freddie Mercury posztumuszdíjat kapott „a brit zenének tett kimagasló szolgálataiért”. A Wembley stadionban 1992 áprilisában az emlékére megtartott koncertet több mint egymilliárd ember nézhette élő adásban, s az esemény az egész világot figyelmeztette az AIDS veszélyére. Az Egyesült Királyságban a koncert bevételéből létrehozták a The Mercury Phoenix Trust Alapítványt. Az USA-ban a koncert televíziós közvetítéséből származó bevétel nagy része a HIV-fertőzötteket támogató szervezeteknek jutott, de tekintélyes összegeket kaptak az európai és az afrikai szervezetek is. És itt álljunk meg egy pillanatra. Rengeteg pénz, remény és jó szándék, tudósok ezrei – vajon haladt-e csak egy lépést is előre a tudomány az elmúlt tizenöt évben afelé, hogy legyőzze ezt a szörnyű kórt? Hol vannak akár csak a részeredmények?

Dobozolni ezüst, olvasni arany. Bár a könyvek nyugodt, elmélyült tanulmányozása a felpörgött világ által bepörgetett ember számára már-már a lehetetlen feladatok fogalomkörébe helyeződik át, ha jól szervezi idejét, nincs szüksége hozzá sem száz év magányra, sem százholdas pagonyra. Ráadásul A Nagy Könyv Programiroda most multimédiás pályázatot hirdetett: akinek van kedvence a 12 regény között, és érdekli a legjobbak csatája, esetleg véleménye is van róla, pályázhat. Annak sem kell elkeserednie, akinek nem megy jól a tollforgatás, hiszen pályázhat képekkel, dallamokkal, rajzokkal, fotókkal is. Fogadnak saját zenét, naplórészletet, verset, animációt. A pályázat célja a 10-25 éves korosztály olvasásra, és A Nagy Könyv játékban való aktív részvételre buzdítása, az olvasás élményéhez kapcsolódó, egyéni látásmód és véleményalkotás kialakulásának elősegítése, a multimédiás eszközök megismerésére és használatára való ösztönzés. A részletek a www.anagykonyv.hu honlapon olvashatók.

Hátha lesznek még csodák, legalább papíron.