Fesztivál. Hangulat?

A fődíjat a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad kapta a Bernarda Alba háza című előadásértCzékus Péter felvételeA losonci Kármán József Színház tagjai (nem csak amatőr mércével mérve) kiváló alakítást nyújtottak, Csák István különdíjban is részesült, de sajnos, amit elő kellett adniuk, az inkább politikai klapancia volt, semmint „kortárs dráma”. A Forrás e havi számában Németh Zoltán vetette fel, hogy a rendszerváltásnak nem készült még el a regénye. A drámája sem, legalábbis ez most nem az volt, az biztos. Kiváló képességű embereket láttunk egy unalmas darabban.

Az esti – egyben utolsó – vendégelőadás, a Kistarcsai Ördögi Kör (a magyarországi Országos Diákszínjátszó Fesztivál győztese) produkciója – Romankovics Edit Rendszerben című „virtuális misztériumjátéka” – kiemelkedő volt. A szervezők szerint a vendégelőadások célja az volt, hogy a versenyző csapatok tanuljanak a látottakból. Nos Sereglei András rendezéséből bizton tanulhattak. Bár a műélvezetet csökkentette, hogy a darab végén már behallatszott a lent nótázók hangja. Míg Pál Pál vergődött a Rendszerben, azt lehetett hallani, hogy Az a szép, az a szép.E sorok írója ellenérzéssel viseltetik az idősebb generáció „bezzegelő” tagjai iránt, de visszagondolva az elmúlt napok történéseire: a XXXIX. Jókai Napokon túl sok volt a „bezzeg”. S ha már tizenéves színjátszóktól is azt hallani, hogy bezzeg „régen” volt zsíros kenyér, bezzeg „régen” volt táncház, bezzeg „régen” voltak felolvasóestek, bezzeg „régen” minden este volt buli, bezzeg „régen” több csoport volt, bezzeg „régen” megnézték egymást a fesztiválozók stb., akkor ott valami baj van. Ahogy az egyik esti előadás előtt fél órával az előcsarnokban kávézó tudósítónak egy kedves nyugdíjas nénike megjegyezte: „Kedveském, mikor én voltam annyi éves, mint maga, nem lehetett jegyet kapni a »szakiházba«. Azon ment a vita, hogy egy csoportból mindenkit beengedjenek vagy csak két embert.” S ezt később a zsűri elnöke is elmondta a szombat délelőtti, „negyedház” előtt tartott, az üresen tátongó sorok miatt rezignáltra hangolt beszédében. Hizsnyan Géza színikritikus úgy fogalmazott, hangulatát leginkább a színészi mesterség ősi szimbóluma, a síró és nevető maszk fejezi ki hitelesen. Hizsnyant – és nem csak őt – elszomorította, hogy csak hét csoport indult a megmérettetésen, s hogy ebből a három felnőtt csoport előadása finoman fogalmazva a várakozások alatt maradt. A zsűrielnök ugyancsak hiányolta a nézőket, emlékeztetett azokra az időkre, mikor „egy-egy Szép Szó előadáson még a falakon is lógtak”, s veszteségként könyvelte el a „régi motorosok” – a komáromi Gimisz, az ipolysági József Attila Színpad, vagy a kassai X Iparista Kisszínpad – távolmaradását. Véleménye szerint az idei fesztivál mellőzte a fesztiválhangulatot.

Pozitívumként emelte ki, hogy a négy versenyző diákcsapat színpadi mozgásában, technikájában számottevő fejlődés ment végbe, ez pedig azt jelzi, hogy ezeknél a társulatoknál folyamatos „munka van”, ha pedig „a fiatalok folyamatosan dolgoznak, akkor van jövő”. Hizsnyan szerint az amatőr színjátszó mozgalmat úgy lehetne (ki)terjeszteni, ha a fesztiválon jól szereplő csoportok felkeresnék előadásaikkal az általános és középiskolákat, erre azonban kevés esély van.

Összevetve az idei Jókai Napok programját egyéb fesztiválok, pl. az alig több, mint egy hete befejeződött Pécsi Országos Színházi Találkozó programjával, azt mondhatjuk, kevés volt az ún. off-program, nagyok voltak a lyukak a műsorszerkezetben. Voltak olyan napok, amikor délután nem történt semmi, ilyenkor a délelőtti és a hétkor kezdődő esti előadás között lehetett beszélgetni meg járkálni a városban, na de ez nem igazán konstruktív program, és nehogy már az legyen a Jókai Napok délutánjainak fő programja, hogy a résztvevők elmennek a strandra. Szabó Csilla, a Pódium Színházi Társaság titkára a fesztivál Visszhang című lapjában tavaly azt nyilatkozta: „próbáltunk egy olyan formát kitalálni és véghezvinni, mely inkább az erőteljes szakmai fórum felé viszi az amatőr színjátszó fesztivált”. Ha már jelen van az amatőr színjátszók krémje, ha egyesek szabadságot vesznek ki, hogy jelen lehessenek a fesztiválon, akkor érdemes volna több szakmai programot biztosítani, egyben motiválttá tenni őket az azokon való részvételre.

Úgy gondoljuk, a város polgársága és az új színfoltot jelentő egyetemisták – a már említett POSZT egyik fő célcsoportja – nem voltak „eléggé” megszólítva. Mert azt ne gondolja senki, hogy reklámokkal agyonbombázott korunkban az, ha az emberek a sajtóból és a plakátokról értesülnek egy eseményről, elég ahhoz, hogy résztvevőivé is váljanak. Ma egy politikai pártot ugyanazokkal a technikákkal adnak el, mint egy mosóport vagy fogkrémet. A marketing szempontjából miért lenne más egy kulturális esemény?! Közönség híján a fesztiváljelleg vész el.

S még mielőtt rátérnénk a díjazottakra, tegyünk említést a lelkes kis csapatról, mely a fesztivál lapját, a Visszhangot szerkesztette, Bárány János vezetésével. Lelkesedésből nem volt hiány, de az első pillantásra nyilvánvaló, hogy a tavalyi, digitális fényképezőgépekkel, szkennerrel felszerelt szerkesztőség színesebb, izgalmasabb lapot készített. A szervezőknek mindenképpen el kell gondolkodniuk azon, hogy a jövő évi jubileumon inkább egy regionális lap vagy inkább egy iskolaújság színvonalán működő lapot szeretnének.

Hizsnyan Géza azzal fejezte be beszédét, hogy „a zsűri nyugodt szívvel adta ki a díjakat”. Lássuk, kiknek tapsoltunk!

Fődíj: Fókusz Diákszínpad – Dunaszerdahely, a Bernarda Alba háza című előadásért. Nívódíjat felnőtt kategóriában nem adtak ki, a diák színjátszó együttesek nívódíját egy új felfedezett, a fesztiválon idén második alkalommal részt vevő szenci Teátrum Diákszínpad kapta. Ők a népszerű kamaszregényt, Adrian Mole titkos naplóját alkalmazták színpadra. Az évek során nyújtott kiemelkedő teljesítményéért a füleki Zsákszínház tagja, Mede Gabriella (idén Mirigy a Csongor és Tündében) életműdíjat kapott. A legjobb női szereplő idén a dunaszerdahelyi Tarr Csilla, a legjobb epizódszereplő a füleki Kerekes Blanka volt. Színészi teljesítményéért a zsűri elismerésben részesítette Misad Leilát (Fókusz) és Kovács Nikolettet (Teátrum), színészi teljesítményéért a nyári színjátszó- és rendezőképző táborban való részvétellel jutalmazta Fekete Gábort (Apropó) és Szegi Szabolcsot (KESZInpad). A Csémy Éva által felajánlott, legkreatívabb előadásnak járó díjat a Teátrum Diákszínpad, Csáky Pál díját Csák István, a losonci Kármán József Színház művésze kapta. Ferenczy Anna-díjban idén Laboda Róbert (Apropó) részesült. A zsűri külön elismerésben részesítette a fesztivál hangulatának és színvonalának emeléséért és kiváló színészi teljesítményéért Khéli Bálintot, a Nánai Színjátszó Csoport művészét.

A fesztivál Jókai Mór szobrának megkoszorúzásával zárult.