Három nap alatt ötlötte ki és valósította meg a budakeszi Kompánia Színházi Társulat és a lévai Pôtoň Színház a Jázminnal illatozol című utcaszínházi előadást, mely Federico García Lorca költői drámái által inspirálva elevenítette meg a pusztító erejű szenvedélyek egyszerre félelmetes és lenyűgöző világát.
Férfiharcok – Nőcsaták
Három nap alatt ötlötte ki és valósította meg a budakeszi Kompánia Színházi Társulat és a lévai Pôtoň Színház a Jázminnal illatozol című utcaszínházi előadást, mely Federico García Lorca költői drámái által inspirálva elevenítette meg a pusztító erejű szenvedélyek egyszerre félelmetes és lenyűgöző világát. Az utca egyszerre tere a férfi–nő viszonyt vizsgáló színészeknek és az érzékek birodalmában vergődő szereplőknek. Az utca az a helyszín, ahol különböző sorsok, történetek epizódjai találkozhatnak, s egyszerre működhetnek egy közösség krónikájaként és egyes emberek bizarr kalandjaiként. A kezdőkép egy furcsa társa-ság tablóját kínálja, délceg pózba merevedett, merev tekintetű, avítt ruhás fiatalemberek oldják fel fokozatosan szinte fenyegető, néma jelenlétüket összecsattanó tenyerek és dobbanó lábak ritmusával. A szellemfaluból először egy kalapos, hosszúkabátos utazó oson elő kopott bőröndjét szorongatva és az üres bőröndöt nyitogatva, mintha lázas agyának rejtett fiókjaiból rángatná elő egyre elevenebb emlékeit. A légben vibráló cigánylány képzetébe egy hús-vér nő gázol bele, s erőszakos légiességgel a férfi nyakába telepszik, aki ingerült férjként a zablává változott kendőn át sorolja közös életükkel kapcsolatos szitkait. A következő alak is egy monomániába sűrítette létezését: cipőtisztítóként a cipők minőségén keresztül keresi az ember minőségét. Piszkos, piszkos, hajtogatja ingerülten, s a közönség lábbelijeit vizsgálva sem talál rá az igazira. A tisztaság gőgjével érkezik a fiatal lány, menyasszonyi cipellőt szorítva arcához, de riadtan és kérdőn meredve maga elé, a jövőbe. Az események felgyorsulnak, viszonyok szövődnek, párok alakulnak és cserélődnek, álmok teljesednek be, és a virtus licitáltatja a vágyakozókat az ösztönök tőzsdéjén. Az utcán emberek válnak a fátum tárgyaivá, és tárgyak lesznek a történet jeleivé. A fogak közé szorított szakajtó lejti táncát az öregasszonnyal, vagy az öregasszony a szakajtóval? A duhaj legény hozza be a mámor üvegbe zárt reményét, vagy az üveg hozza be a legénybe zárt hősködést? A nők féltékenyek a legüdébb lány szépségére, a férfiak részegen táncoltatják halálra az ártatlan, csak jelenlétével provokáló lányt. Szertartásai vannak az életnek és a halálnak, az önfeledt büszkeségnek és a röhejes megaláztatásnak. Felbukkan a kés is, a vér kulcsa, izgága, prófétaszerű figura hámozza ki egy nejlonszatyorból. A férfiak álmai akrobatikus agresszióként bogozzák kaján csomóba a kakaskodó legényeket. A nők álmai férfipofozáson keresztül rugaszkodnak a jól bevált unalomba. A semmiből tűnnek fel a szenvedély kalandorai, a semmibe tűnnek el az érzelmek nyomorultjai. A két rendező, Iva Jurčová és Lukács László 11 színésszel rajzolta bele a jelen valótlanságába Lorca örökkévalóságát.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.