Fénnyel telített derűs színek

A május 25-éig látható tárlat a mai Szlovákia modern festészetét megalapozó irányzat, az impresszionizmus legfontosabb képviselőinek munkáiból válogat. A kiállításon a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből is látható néhány műtárgy. Egyebek mellett Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József, Paál László és Mednyánszky László festményeit csodálhatja meg a közönség.

A tárlat néhány sugárzó Monet-grafikával nyit. Ezek alapozzák meg a kiállítás hangulatát, s vezetik be a látogatót azoknak a festőknek a világába, akik a műteremből kivonultak a tájat játszi, szórt napfénnyel percről percre átíró természetbe, hogy a „szabad levegő vibrálásának festői megjelenítésében” a „színek fénytelítettségét avassák a kép legfontosabb formaelemévé”. Vagyis hogy fénnyel telített színekkel olyan alkotásokat hozzanak létre, melyeken elveszik a kontúr, s melyekkel a „művész csak optikai benyomását, impresszióját, a tiszta látványt akarja visszaadni”.

A szétaprózódó, pezsgő szín- és formavilággal új festői térben (tájban, szabadban vagy belső helyiségből tájra néző térben) megalkotott impresszionista látvány a közvetlen érzékiség, a pillanatnyi benyomás szerint alakul. S mivel alapvetően a napfénytől telített természeti tünemény – tájkép – vagy annak részlete bomlik ki a festő ecsetje nyomán, általában elkápráztatók, derűt és életvidámságot sugárzók az impresszionista vásznak. Ezért (is) szereti őket a közönség.

Mindig jó elábrándozni egy-egy, a pozsonyihoz hasonló összeállítású tárlaton, amelyen egyrészt az életvidám színvarázs bűvöli el a befogadót, másrészt az az erő, az a bátorság, amellyel ezek a festők szakítottak az előző felfogásokkal, hátat fordítottak az akadémizmusnak, kiiktatták a festői ábrázolás illusztratív jellegét, és megújították a technikát. Ezáltal utat nyitottak a modern festői megjelenítésnek. Pozsonyban azonban az impresszionizmus fogalma egy kicsit többet jelent a varázslatos színeknél és technikánál.

A Szlovák Nemzeti Galéria kiállításán 120 alkotás látható. Ezeken azok az impresszionista tendenciák követhetők nyomon, melyek a 19. század végén és a 20. század elején meghatározták a festészetet a mai Szlovákia területén, illetve hatással voltak a szlovák művészetre – olvasható a galéria sajtóanyagában. Majd azzal folytatódik ugyanez a szöveg, hogy az eddigi szlovák művészettörténet azt a kérdést tekintette a korszak szinte kizárólagos problémájának, vajon kié ez a művészet, és melyik művész szlovák. „Az Impresionizmus SK című kiállítás ezeket a kérdéseket megoldottnak tekinti, és más kérdéseket tesz fel. Azt, kérdezi, milyen volt a művészet a mai Szlovákia területén akkor, amikor Manet, Monet, Pissarro, Renoir és Degas alkotott. Továbbá azt, hogy a szlovák impresszionista művészek és a mai Szlovákia területén alkotó kollégáik hogyan sajátították el azt a festői »csodatechnikát«, amelyet az említett mesterek alkalmaztak.” Ennek értelmében a nemzeti galéria kiállítása „a hazai művészetet a világ impresszionista művészetének, vagyis a nagy mesterek alkotásainak a tükrében szemléli, és igyekszik tágabb, közép-európai kontextusba állítani”.

Így kerülhetett az Impresionizmus SK című kiállításon Martin Benka, Jozef Hanula, Dominik Skutecký alkotásai mellé nemcsak Mednyánszky László, Andorkó Gyula, Mészöly Géza, Zemplényi Tivadar, Halász-Hradil Elemér, Angyal Béla, hanem Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József vagy Paál László egy-egy festménye is.

A kiállítás az impresszionizmussal összefüggő témakörök szerint csoportosítja a képeket. A Múlt és jelen az átmenetet, az indulást, az En plein air a természetbe való kivonulást mutatja be. A három fő elem, amelyre az impresszionizmus épül – a fény, a szín és az új tér – külön-külön témakört alkot.

Az alkotásokat a Szlovák Nemzeti Galéria, hazai vidéki galériák és magángyűjtők, valamint a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből kölcsönözték, illetve válogatták össze.