FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN: A szentek városa VIII. / Čekrekčija

Bejutni ugyan nem könnyű, ritkán tart nyitva az imán kívül, a turisták sem igen keresik fel, pedig a vastag falakat belülről 16. századi autentikus arabeszkek díszítik. Igaz, még a bejáratát sem könnyű megtalálni, mert a falához épített dućanok (apró üzletek) veszik körül, s egyedülálló módon ez az egyetlen szarajevói mecset, amelyhez nem járul sírkert (harem). Ezek az apró boltok gondoskodtak régen a dzsámiról, ők fizették az imámot és a müezint is. Ha nyugalmasabb környezetre vágytok a Baščaršija zajától, a dzsámi mögötti meredek utcára menjetek, ott találjátok Džirlo teázóját (Čajdžinica Džirlo), mellette pedig az Élvezet Minisztériumát (Ministarstvo Ćeifa = ćeif [tör. keyif] élvezet), ahol isteni kávét kaphattok. Szemből pedig Abdullah Hodžić, a kazandžija (rézműves) műhelyéből állandó kopácsolás hallatszik, miközben újabb és újabb ornamentikát kalapál a réztálcákra, a džezvákra (kávéfőző edény) és šećerlukokra (cukortartó). Ez az utca vezet Kovači negyedének régi temetői felé, a végében találhatók a legrégibb nišánok, amelyekre különös alakokat faragtak. Ebbe a miliőbe tökéletesen illeszkednek Čekrekčija történetei.

Noha történelmi alak volt, keveset tudunk róla. A közeli Visoko városából származott, a nevéből ítélve kézműves mesterember volt (zanatlija), csörlőket és csigákat (čekrk) gyártott. A dzsámi kupolájának tetejére ezért a szokásos félhold helyett csigát tettek. Több boltja volt Visokóban csakúgy, mint Szarajevóban. Állítólag a Livnóban is emelt egy dzsámit. Mivel ő alapította az egykori muszlim temetőt (ez a mai Veliki park), róla nevezték Čekrekčinicának – itt nyugszik máig az egyik régi nišan alatt.

A dzsámi egykori müezinje, Hadži Hafiz Smail efendi Fazlić elmondása alapján ismerjük a következő történetet. Čekrekčija a mestersége mellett tehenet is tartott. Egyszer álmában megjelent rég elhunyt öregapja, s azt mondta neki, menjen el Dubrovnikba, s ott adja el a tehenét, s szőrszálanként egy-egy dukátot kérjen érte. Amikor Čekrekčija felébred, látja, megdöglött a tehene. Megfogadja öregapja tanácsát, elviszi a tehén bőrét Dubrovnikba. Az egyik kereskedő érdeklődni kezd a bőr ára iránt, mire ez azt mondja neki, hogy szőrszálanként egy dukátba kerül. A kereskedő kineveti, majd így szól: Hát ennyit még a Čekrekči papa nagy eperfa alatt elásott kincsével sem tudnék kifizetni! Amint ezt Čekrekčija meghallja, azonnal hazaindul, s otthon a háza udvarán álló nagy eperfa alatt ásni kezd, s íme, megleli a kincset. Ebből építette fel aztán a dzsámit, s így lett hair sahibija, azaz dobrotvor, azaz jótevő, azaz a népnek szolgáló kegyes alapítvány donátora. Azaz: szent developer.

Azt mondják, amikor e dzsámit emelték, összevesztek az építők azon, merre van a kibla, azaz a Mekkát jelző irány, amely szerint a dzsámi mihrábját be kell tájolni, és amelyhez bonyolult eszközöket és számításokat használtak. Čekrekčija amint ezt meghallotta, máris a levegőbe lendítette karját, s megmutatta a mestereknek a helyes irányt: „Gledaj, eno Bejtullaha” (Nézd, arra van a Bejtullah – a kábát őrző mekkai mecset). Mert a helyes irány az igazhitű szívben lakik. Azt is mondják, a mesterek közt volt egy vlah is (szerb), aki ezt látván azonnal az iszlámra tért.

Különös figura volt ez a Čekrekčija, ugyanis sosem imádkozott az általa épített dzsámiban, és máshol sem látták őt ima idején. A nép nem értette, miért zárkózik be ima (namaz) idején a boltjába, annak is a hátsó helyiségébe (ardija). Suljaga Zečević mesélte egyszer ezt a történetet, amelyben a szentekre jellemző következő csoda, pontosabban Allahtól kapott csodás képesség, a karizma, azaz a keramet (ar. karamat) megnyilvánul. Amikor Čekrekčiját afelől faggatta valaki, miért nem jelenik meg sosem az imán, s már-már kétségbe vonta, hogy a hit törvényét betartja, azt válaszolta az neki, jöjjön vissza hozzá az ima idején. A kíváncsiskodó így is tett. „Állj a lábujjaimra, s hunyd be a szemed, míg azt nem mondom, hogy kinyithatod.” Egy szempillantás múlva felszólította, hogy nyissa ki a szemét. Ekkor látja csak, hogy a hatalmas mekkai mecsetben állnak, s a közösség tagjai (džematlije) a Kába körül borulnak imára. Én ide járok imádkozni – mondta a kíváncsiskodónak. Majd ahogy érkeztek, ugyanúgy távoztak, Čekrekčija lábán, egy szempillantás alatt, s ott termettek annak boltjában. A dzsámijába épp ekkor borultak le a hívek, pont, mint ahogy Mekkában látták egy szempillantással azelőtt.