Féktelen davidológia

Két nagyobb tematikus egység közt oszlik meg a Kalligram decemberi számának figyelme: az első az ötszáz évvel ezelőtt befejezett Michelangelo-szobor, a Dávid köré szerveződik, a második a száz éve született Witold Gombrowiczcsal foglalkozik. Mindkét részen határozott szerkesztői koncepció érezhető, hosszas és körültekintő előmunkálatok, de különösen a Dávid-blokk tűnik ki műfaji változatosságával. Ez a rész olyan ötletes irodalmi szövegek sorozatából áll, melyek valamilyen módon a híres Dávid-szobornak, pontosabban a szépségideálnak mint témának a variációi, továbbírásai. Ilyen egyebek közt Jász Attila, Gerevich András vagy Emily Dickinson verse, valamint Hazai Attila és Darabos Enikő novellája, de Határ Győző Michelangelo című verse is. Gömöry György verse nem csak áttételesen kapcsolódik ezekhez, hiszen a figyelmet épp azáltal tereli vissza a Dávid-probléma középpontjába, hogy igyekszik másról beszélni. Hasonlóan Seláf Levente szellemes novellájához, melynek egyik beszélője előbb sorra veszi a legismertebb Dávid-értelmezéseket („csípőficamos bájgúnár stb.”), majd amellett érvel, hogy Dávid és Góliát nem fegyverrel vívott meg egymással, hanem szavakkal, verssel, s rögvest közzé is tesz néhány apokrifet e tárgykörből. Németh Zoltán három Dávid-verse is a toposzok és persze a nyelv felől faragja a maga Dávidját, a futballista Edgar Davidsot is beleszőve a davidiánába. Csányi Vilmos és Sáry Gyula esszéje a Michelangelo-szobor hatás- és keletkezéstörténetéhez kínál támpontokat, Kőszeghy Miklós és Hrotkó Larissa tanulmányának középpontjában pedig a bibliai hős Dávid király áll.

A Gombrowicz-blokkban a lengyel irodalom avatott közvetítői, Reiman Judit, Pálfalvi Lajos és Pályi András révén kap az olvasó egy csokornyi olvasnivalót a neves írótól és róla.

E két nagy rész közt számos további érdekes olvasnivaló akad: ilyenek egyebek közt a Nádasdy-versek (elemzésüket Bánki Éva adja) a lap elején, valamint a lapot záró szakasz szövegértelmezései. Beke Zsolt az Egy performance a nyolcvanas évekből című performanszot elemzi, Bárczi Zsófia tanulmánya a Mécs László-kultusz alakulását vizsgálja, Deák István és Nagy Csilla Mizser Attila verseskötetét értelmezi. A könyvkritikák közül egy a Kiss Ottó-regényről (Javrik könyve), egy másik pedig a Böszörményi Zoltán-verseskötetről (Aranyvillamos) szól, a kettő közt egy frappáns Harold Bloom-esszé olvasható. Vajda Barnabás tanulmánya egy hetven évvel ezelőtti Kosztolányi-szöveg (a költő nyilatkozata a freudi pszichoanalízis hatásáról) szövegkritikai olvasatát kínálja. (csg)