Faramuci helyzet a jogok miatt

A nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény, amelyet Márai Sándor 1942-ben írt, két férfi, két régi barát nagy beszélgetése, fájdalmas visszatekintése a múltba, egy szerelem, egy csábítás, egy árulás erős hullámokat kavaró története. Színpadi és televíziós változatát egyaránt Iglódi István rendezte.

A tévéfilm 2007-ben DVD-változatban került volna forgalomba, ha nem akadályozzák meg az angolok. Nemcsak a Dunán, a Temzén is sok víz lefolyt azóta, az elkészült 5 ezer DVD-ből azonban egyetlen darab sem került a magyar piacra. Vajon miért nem? És hol porosodnak most ezek a DVD-k, eljuthatnak-e még a magyar közönséghez, vagy már be is zúzták őket? – kérdeztem a film magyar producerét, Sipos Józsefet.

„Érdekes történet ez. Én rajongok Máraiért, szerettem Iglódi István színházi rendezését, és jóban voltam Agárdi Gáborral. Ő mondta, hogy nagyon szeretné, ha az utolsó munkája megörökítődne az utókornak. Úgy gondolom, ez a film ma már nemcsak Márai miatt fontos, hanem Agárdi miatt is, aki a 2006-os szemlén történt bemutatót már meg sem érhette. Egyébként nem volt könnyű összeszedni a pénzt a filmre. Azok, akik a különböző bizottságokban ülnek, nem tartják sokra őt, giccsesnek mondják Márait, kár pénzt költeni rá, hangoztatják. Megjegyzem: ezek egytől egyig olyan írók, akiknek a műveit nem nagyon olvassa senki. Nagy csoda, hogy mégis sikerült összeszedni a szükséges összeget, és le tudtuk forgatni a filmet. Agárdi Gábor utolsó munkája lett, de a filmszemlére is csak nagy erőfeszítések árán tudtuk beerőltetni. A moziforgalmazási jogokat nem kaptuk meg hozzá, ezért kértem engedélyt, hogy legalább DVD-n kiadhassuk. Ezt az engedélyt meg is kaptuk, ötezer DVD már raktáron volt, amikor levél érkezett egy tekintélyes angol ügyvédi irodától, amelyik felháborodva vette tudomásul, hogy mi elkészítettük ezt a filmet.”

De miért zavarta az angolokat, személy szerint Eric Abrahamot, az európai hírű londoni producert egy magyar regény magyar tévéfilmváltozatának magyar nyelvű DVD-felvétele? – kérdezem Sipos Józsefet.

„Talán attól féltek, hogy ez a DVD a feketepiacon hozzájuk is elkerül, ismeretlen forgalmazók ráteszik az angol feliratot – és ez már Eric Abraham produkciós irodájának az érdekeit is sértette volna. Elindult tehát egy hosszú vita, arról, hogy volt-e jogunk vagy sem ehhez a tévéfilmhez. Kiderült, hogy az eredeti jogtulajdonosok nem tisztázták pontosan, hogy létezik-e magyar jog külön, vagy az egész egyben van, világviszonylatban. A vége az lett, hogy találnunk kellett egy kompromisszumos megoldást. Én legalábbis erre törekedtem, mert senkivel nem akartam pereskedni a Márai-jogok miatt. A kompromisszum eredménye az lett, hogy A gyertyák csonkig égnek című DVD-t átvették az angolok. Egészen pontosan: Eric Abraham – aki egyébként a Svěrák-filmek producere is – kivitette mind az ötezer darabot. Ki kellett szállítanunk teherautóval Londonba. Nem tudom, hova tették, remélem, nem semmisítették meg. Mi közöltük velük, és ők ezt tudomásul vették, hogy ez a film a magyar kultúra része, Agárdi Gábor meghalt, reprodukálni nem lehet még egyszer ezt a művet. Ők megígérték, hogy ha elkészítik a maguk filmjét, azt követően mi visszakapjuk az összes DVD-t, és használhatj?uk, hasznosíthatjuk.”

Hogy mi lesz, ha az angol film mégsem készül el?

„Erről nem esett szó. Ők nagyon elszántak voltak a pereskedésben, mi nem. De ők is nyilván csak a pénzük miatt, hiszen óriási tőke van mögöttük. Azt hitték, egy kis magyar cég majd megijed tőlük. A nagy hal bekapja a kis halat. Csakhogy mi úgy gondoltuk, ficánkolunk kicsit a szájukban, nem hagyjuk magunkat csak úgy lenyelni. Azt mondtuk, megértjük, hogy ők nagy produkciót terveznek, ami voltaképpen jót is tenne Márai életművének. Hogy Milos Formannak is komoly tervei voltak a Gyertyákkal, őket az nem nagyon érdekelte. A jogok továbbra is náluk vannak, de hogy születik-e angol film a regény nyomán, arról mind a mai napig semmi hírünk. Az ötezer DVD-t pedig, gyanítom, még sokáig nem fogjuk visszakapni. Egyetlen dolog azért megnyugtató ebben a kínos, zavaros, visszatetsző helyzetben: ha a mi filmünk annyira zavarja az angolokat, akkor mégsem lehet olyan borzasztó. Vagyis tudunk valamit.”

A kérdés már csak az: mikor kerül vissza Magyarországra az, ami magyar pénzből, magyar művé?szekkel, a magyar nézőknek készült? Válasz egyelőre nincs. Sem itt, sem ott.